Még egy ilyen tragédiából, mint Trianon, még abból is fel lehet állni

Rátóti Zoltán interjú

Múlt héten mutatták be Rátóti Zoltán rendezésében a Trianon-estet a Batthyány Lajos Alapítvány székházában. A nemrégiben felújított Lónyay-Hatvany villában az irodalom, a zene és a néptánc által jelenítették meg azt a tragédiát, amelyet nemcsak elfelejteni nem lehet, de mindig is emlékezni fognak rá a magyarok. A bemutató után interjút adott az Origónak Rátóti Zoltán, valamint Katona Kinga, a Nemzeti Színház színészei. Rátóti Zoltán szerint mégis voltak jobb érzésű emberek a híres Nyugaton már akkor is, akik megértették a lényeget, de valamiért nem engedték nekik, hogy megváltoztassák a trianoni békeszerződés feltételeit. Katona Kinga személyes érintettségéről mesélt az Origónak. 

Katona Kinga szerint a legfontosabb, hogy sosem szabad elfelejteni emlékezni erre a tragédiára és azokra az emberekre, akik átélték.

Önnek mi jut eszébe a trianoni sorstragédiáról?

Van egy személyes történetem. Az én családom Erdélyből származik, és

a dédnagymamám 1917-ben született az akkori Magyarországon, Maros megyében. A nagymamám már 1937-ben született szintén Maros megyében, de akkor már Romániához tartozott a település. Hároméves volt, amikor Magyarországhoz visszacsatolták a falut, Nyárádszentimrét, ahol laktak, és hétéves, amikor újra Romániához kerültek.

Van ebben valami nagyon furcsa, és az az érdekes, hogy én már Budapesten születtem, mégis

azt érzem, hogy valahogyan hordozom magamban ezt a tragédiát.

Átérzem, mekkora trauma Trianon a magyarság számára, és én a családom által érintett is vagyok. Azt érzem, hogy annyira az enyém ez az egész történet. Az enyém is! Annyira meghatódom a témától, hogy nem tud hidegen hagyni.

Katona Kinga, a Nemzeti Színház színművésze miközben Kosztolányi Dezső versét szavalja Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Már csak a személyes érintettsége okán is: mit érzett, amikor Rátóti Zoltán rendező felkérte Önt, hogy közreműködjön a Trianon-estben?

Azt éreztem, hogy ez az a feladat, ami most igazán nekem való. Nemrégiben volt a trianoni szerződés aláírásának 100. évfordulója, és nem tudtam ebben igazán részt venni, hiszen kisbabát vártunk. Mélyen megérintett a felkérés, mert egyből azt éreztem, ez az én témám, éppen ezért szorosan tudok hozzá kapcsolódni. Könnyű és jólesik ezzel foglalkozni.

Kosztolányi Dezsőtől a Könnyek koldusa című verset szavalta az est folyamán. Ez tudatos, saját döntés volt, vagy a rendező adta ezt Önnek?

Zoltántól kaptuk a verseket, és a felkészülés során utánajártam, hogy ez a konkrét vers hogyan kapcsolódik Trianonhoz. Úgy gondolom, hogy iszonyatosan jó versválogatás gyűlt össze.

A Trianon-esten a tánc volt az egyik eszköz arra, hogy megjelenítsék Trianon tragédiáját Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Ön szerint miért fontos, hogy ismerjék Trianont a fiatalok: hogy tudják, miről szól a történet?

A legfontosabb, hogy az emlékezetünkbe véssük, és hogy ne hagyjuk ezt veszni. Ahogyan néztük a régi temetőkről, a nagy Magyarországról vetített képeket, eszembe jutott a dédszüleim sírhelye, amely kint van Nyárádszentimrén. Elfogott egy érzés előadás közben, és azt éreztem, hogy a kislányomnak is, aki nemrégiben megszületett, az lesz az első dolgom – amikor kicsit nagyobb lesz, és utazhatunk –, hogy elvigyem őt oda, hogy ismerje, tudja, hol nyugszanak az ősei. Fontos, hogy emlékezzünk, és tudjuk, mi történt velük.

Fontos, hogy a fiatalok ismerjék a történelmet, a gyökereiket.

Erre szeretném tanítani a kislányomat is!

A Déryné Társulat egyik művésze verset szaval. A háttérben a kopjafához térdelő kisfiú fényképe. A fotókat Novák Tamással közösen válogatta össze az est rendezője. Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Rátóti Zoltán úgy véli, hogy mégis voltak jobb érzésű emberek a híres Nyugaton már akkor is, akik megértették a lényeget, de valamiért nem engedték nekik, hogy megváltoztassák a békeszerződés feltételeit. Úgy véli, hogy azt kell erősíteni a mai fiatalokban, hogy van egy szavakkal kifejezhetetlen trauma a magyar nemzet életében, de ebből mégis van felállás. Túléltük ezt a traumát, és büszkék lehetünk rá, ahogyan ezt meg tudtuk tenni.

Milyen volt átélni az előadás sikerét, valamint idézni gróf Apponyi Albert híres védőbeszédének egy részletét?

Nagyon örülök, de bennem van egy kis hiányérzet, mert a Nemzeti Színházban a Tizenhárom almafa című darabban az egész szöveg elhangzik. Itt a pódium műfaja sem engedte volna meg, hogy negyven percen keresztül idézzem az egész beszédet. Ebben a környezetben, amely vizuálisan, akusztikusan – gondolok itt a zenére, a filmvetítésre, vagy a táncra – nagyszerű, mégis felesleges lett volna csak az Apponyi-beszédre felfűzni a műsort. Azt gondolom, hogy fontos a több információ átadása, így például a külföldi reflexiók nem túl gyakoriak egy trianoni műsorban. Ezek egy egészen más aspektust, viszonyulást adnak a témához számunkra is:

mégis voltak jobb érzésű emberek a híres Nyugaton már akkor is, akik megértették a lényeget, de valamiért nem engedték nekik, hogy megváltoztassák a békeszerződés feltételeit.

Rátóti Zoltán színművész gróf Apponyi Albert szavait idézte a Trianon-esten a Lónyay-Hatvany villában 2021. november 16-án. Apponyi Albert volt a magyar küldöttség vezetője, akinek 1920. január 16-án, a francia Külügyminisztérium dísztermében angolul és franciául elmondott, majd olaszul összefoglalt beszédével sikerült kétségeket ébresztenie Nagy-Britannia és Olaszország vezetőiben. (A „négy nagy" közül az Egyesült Államok addigra már elhagyta a békekonferenciát.) Az Apponyi által később a történelmi Magyarország védőbeszédének nevezett előadás etnikai, gazdasági, földrajzi, jogi, történelmi és kulturális érvrendszere olyan információkat is tartalmazott, amelyek a győztesek előtt addig nem voltak ismertek Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Nagyon látványos volt az egész műsor, kitűnt a komolyan befektetett munka. Mi alapján állították össze az elhangzott verseket, zenei szemelvényeket és a vetített képeket, nyilatkozatokat? Mi volt a fő cél?

Egy korrajzot szerettünk volna adni a közönség számára. A helyszín adta ezt a lehetőséget, mert a nagyszerű vizuális-technikai berendezés adott volt, így amikor legelőször eljöttünk a Batthyány Lajos Alapítvány felkérésére, már akkor láttuk, hogy élnünk kell ezekkel a lehetőségekkel.

Elindult a komponálás, miszerint, hogyan lehet illusztrálni úgy, hogy ne az unásig látott fotók, képek összeállításából álljon az est.

Rátóti Zoltán szerint fontos a történelmi hűség, amelyeken keresztül megmutatják az akkori kor nyugat-európai politikusainak, illetve a világ nagy politikusainak reagálásait is Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Belekerültek az ismert snittek, filmrészletek is, amiket az 1910-1920-as évekből ismerünk. Azt gondolom, hogy Novák Tamással sikerült olyan fotógalériát felmutatnunk, amely újdonság volt, és picit elgondolkodtatja a nézőt, miközben nézi az előadást.

Egy kopjafa előtt térdeplő kisgyermek képe például nem mondható általános képnek, és jómagamat ez a kép például mindig megráz, amikor látom.

Abban bíztunk, hogy a fotók bemutatásával

még több asszociáció indul el az emberekben, és elő tudjuk hívni azokat a személyes, elfeledett és eltemetett emlékeket, amelyek kapcsolódnak ehhez a traumához.

A Trianon-estre már jó ideje készültek a szereplők Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

A közönség soraiban látható is volt, mennyien meghatódtak, volt, aki meg is könnyezte a fotókat. Mit üzen Trianon a mai fiatalok számára? Kérdezem ezt azért is, mert egy hölgy az előadás után azt mondta, jó érzéssel tölti el, hogy ilyen sok fiatalt látott a közönség soraiban.

Azt kell erősíteni a fiatalokban, hogy van egy szavakkal kifejezhetetlen trauma egy nemzet életében, de ebből mégis van felállás. Túléltük ezt a traumát, és büszkék lehetünk rá, ahogyan ezt megtettük. Ez az első és legfontosabb üzenet túl azon, hogy

ezt nem lehet elfelejteni, erről nem lehet eleget beszélni. Amikor viszont beszélünk róla, azt kell megmutatni, hogy egy ilyen traumából van felállás, van feltámadás.

A vetítés során minél több információt szerettek volna átadni a közönségnek Forrás: Fónyi-Tisóczki Flóra

Trianon - egy nemzet tragédiája. Tragédia, amire nem lehet eleget emlékezni. A Batthyány Lajos Alapítvány felkérésére készült előadást Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész rendezte. Szereplők: Katona Kinga, a Nemzeti Színház színésze, Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Rátóti Zoltán és a Déryné Társulat három fiatal színésze: Tarpai Viktória, Habodász István és Kárpáti Barnabás. Az előadásban két zenei világ versengésével mutatják be a magyarok és a Nyugat között feszülő ellentétet. A magyar zenét hegedű, a Nyugat zenéjét egy, a Győri Filharmonikusokból alakult vonósnégyes jeleníti meg, zenei vezetőjük Berkes Kálmán Liszt Ferenc-díjas klarinétművész, karmester, érdemes művész. A rendezői koncepció Michael O'Sullivan forgatókönyvét alapjául véve azt mutatja be, hogy számunkra, magyarok számára a Trianon okozta fájdalom bemutatására a zene és az irodalom a legalkalmasabb. Ezért is hangoznak el gyönyörű magyar versek is az előadásban, egyebek között Babits Mihály: Áldás a magyarra című műve. Az előadás kuriózuma a színpad mögött felállított vásznon Novák Tamás filmrendező kisfilmje, mely segít a nézőnek a trianoni döntés igazságtalanságának mélyebb átélésében. Az estet november 16-án mutatták be, és november 23-án láthatta a közönség második alkalommal.