Az elszabaduló energiaárak Európa-szerte egyre nagyobb problémát okoznak a gazdaságoknak és a vállalatoknak. Az áram- és földgázpiacon év eleje óta tapasztalható emelkedés szeptemberben felgyorsult, és az árak október óta rekordmagas szinten stabilizálódtak.
Mivel a vállalatok gázbeszerzési szerződéseiket jellemzően a gázév kezdete (azaz október) előtt kötik, az árrobbanás legerősebben a későn szerződő szereplőket érintette. Az áram esetében azonban a cégek a beszerzéseiket a naptári év végére időzítik, így a drasztikus áremelkedés szinte valamennyi vállalat jövőbeli termelési költségeit jelentősen megemelné, ami a költségeket áthárítani korlátozottan képes szereplőknél a versenyképesség csökkenését, a többiek esetében a termék- és szolgáltatásárak emelése révén pedig az inflációs nyomás emelkedését eredményezné.
A két kedvezőtlen hatás megakadályozására a magyar kormány
az üzemanyagok esetében általános árplafont vezetett be, a legsérülékenyebb vállalatok számára pedig lehetővé tette, hogy a jövő év nyaráig belépjenek a hatóságilag szabályozott, kedvezőbb és kiszámíthatóbb egyetemes szolgáltatói kategóriába.
A Századvég az intézkedéseket megelőzően kutatást végzett a hazai cégek körében arról, hogy mekkora kihívást jelent számukra az árak emelkedése, és hogy a költségnövekedést milyen mértékben képesek áthárítani a fogyasztóikra.
A kis energiaigényű vállalkozások már korábban is jogosultak voltak az egyetemes szolgáltatásra (az új intézkedés a nagyobb energiaigényű kkv-kra terjesztette ki a lehetőséget), így már a november első hetében végzett kutatás eredményeiben is vizsgálható az energiát hatóságilag szabályozott, valamint piaci áron beszerző vállalatok közötti különbség. A következő ábrán látható, hogy míg az egyetemes szolgáltatási körben szereplő vállalkozások 61 százalékának egyáltalán nem okozott problémát az áremelkedés, az arány az energiakereskedővel szerződő, piaci áraknak kitett vállalatok esetében úgy is csak 32 százalék volt, hogy a következő éves árambeszerzések lebonyolításáig még viszonylag sok idő állt rendelkezésre.
Az egyetemes szolgáltatásban részt vevő vállalatok energiaköltségei között a legnagyobb arányt (26 százalékot) az üzemanyagköltségek jelentik, így azoknak, akiket ebben a kategóriában is hátrányosan érintett az áremelkedés, jellemzően az üzemanyagköltségek növekedése okozott problémát. A nehézséget azonban a lekérdezést követő héten bevezetett árplafon enyhítette, így a növekvő energiaköltségek okozta nyomás már nem érinti az egyetemes szolgáltatásban részt vevő vállalatokat.
A piaci árak változásának kitett vállalatok körében a legnagyobb költségtételt a villamosenergia-kiadások jelentik: a tétel átlagosan a teljes energiaköltségük 27 százalékát jelenti. Ebben a kategóriában az üzemanyagok a második legnagyobb kiadási tétel: arányuk a teljes energiaköltség 21 százaléka. Azzal tehát, hogy a kormány több ezer vállalkozásnak lehetővé tette az egyetemes szolgáltatásba történő belépést, az üzemanyagár-nyomás enyhítésén túl, a legnagyobb költségtételt is mérsékelte.
A kormányzati intézkedések hatása a fogyasztói árakra elsősorban attól függ, hogy a beavatkozások nélkül a vállalatok milyen mértékben hárítanák tovább a növekvő termelési költségeiket. A kutatás eredményeinek tanulsága, hogy a vállalatok többsége (72 százaléka) inkább áthárítaná a növekvő energiaköltségeket a fogyasztóira, és mindössze 28 százalékuk kezelné a költségnövekedést valamilyen más módon.
Mivel – különösen a villamosenergia-piacon – rendkívüli áremelkedés volt tapasztalható az elmúlt évben, az energiakereskedők a tavalyi ajánlatoknál két-háromszor magasabb árakon szerződnek a vállalatokkal. A kutatási eredmények alapján a vállalatok az árnövekményt elsősorban a saját fogyasztói áraik emelésével kezelnék, ami növelné az inflációs nyomást. A rezsicsökkentés kiterjesztésével a villamosenergia-költségek növekedése sok vállalatnál nem lesznek érzékelhetőek, amelyek így nem kényszerülnek áraik emelésére – az intézkedés tehát jelentősen mérsékli az inflációs nyomást.
Módszertan
A kutatás során kvantitatív jellegű, kérdőíves megkérdezést végeztünk. Az adatgyűjtéshez, telefon alapú, CATI-módszert használtunk, amely során összesen 1000 vállalat válaszai kerültek be a végső elemzésbe. A minta reprezentatív a TEÁOR08' struktúra és a cégek mérete szempontjából. A mintavétel okán 3,1 százalékos eltérés lehet a reprezentatív adatfelvételen. A lekérdezésre 2021. november első hetében került sor.