Hosszú, több mint egy órás beszélgetéseket készítenek új műsorukban, holott manapság mindenki közel pár percbe próbálja belesűríteni a lényeget. Miből gondolják, hogy ennek a műfajnak van létjogosultsága?
Hortay Olivér: A tömör üzenetekre építő videók és a hosszú, mély podcast beszélgetések két különböző műfaj, amik eltérő céllal készülnek. Az előbbi kategória videói azért egyre rövidebbek, mert
a nézőkre rendkívüli mennyiségű tartalom- és információtömeg zúdul a közösségi médiából.
A felhasználók figyelmének megragadásáért folytatott kiélezett versenyben pedig a tartalmak gyártói minden másodpercet igyekeznek kihasználni arra, hogy üzeneteiket célba juttassák. Mivel a nézők könnyen továbblépnek az egyik tartalomról a másikra, az üzeneteket célszerű minél inkább a felvétel elejére időzíteni, és így nem éri meg hosszú videókat gyártani. A rövid videók műfaja nem alkalmas összetett kérdések megvitatására, az emberek jelentős részét azonban a komplex problémák – például a koronavírus-járvány vagy a gazdasági válságok – (is) foglalkoztatják, hiszen azok jelentős befolyással vannak az életükre.
Ezek olyan témák, amiknek a kellő mélységű megértéséhez számos könyvet el kellene olvasni, amire csak keveseknek van ideje. Szerintem a podcast műfaj előretörése éppen annak köszönhető, hogy időt takarít meg a nézőknek.
Egy jó beszélgetésben azok a szereplők, akik korábban elolvasták a szükséges könyveket és követték az eseményeket, mindössze néhány óra alatt elegendő információval szolgálhatnak ahhoz, hogy a néző képbe kerüljön bonyolult kérdésekben.
Megadja Gábor: Videós műfajban szerintem pont a két szélsőség létezik: vagy TikTok-videók 30 másodpercben, vagy egy órás és annál is hosszabb beszélgetések. Sőt: a talán legsikeresebb kortárs amerikai podcast-csatorna például nem szégyell 3-4 órás beszélgetéseket közzétenni. A hosszabb YouTube-videóknak, podcastoknak, beszélgetéseknek épp az az előnyük, hogy nem kell ragaszkodni szigorú műsoridőkorlátokhoz, van idő mélyebben kibeszélni egy-egy témát.
A podcast egyébként is alkalmas arra, hogy a delikvens akár reggeli készülődés közben, akár útban a munkahelyére (főleg a budapesti dugóban) a kocsiban, vonaton, buszon, villamoson hosszabb ideig hallgassa.
Nem kell a tévéképernyőre meredni, nincs reklámszünet, és bármikor kikapcsolhatja-újraindíthatja az ember. A Kontextus kifejezetten ebben a műfajban képzeli el a létét.
Akkor az lesz a Kontextus beszélgetések célja, hogy minél több információt sűrítsenek néhány órába? Tekinthetjük ezt egyfajta tudományos ismeretterjesztésnek?
Hortay Olivér: Nem teljesen. Valóban olyan vendégeket hívunk meg, akik nagy tudással rendelkeznek egy-egy területről, és törekszünk arra, hogy minél több információt adjanak át a nézőknek, de a témáink nagy része nem tárgyalható tisztán tudományos megközelítésben.
Csináltunk már egy beszélgetést a közösségi média társadalmi szerepéről és a cenzúra hatásairól.
Ebben a témában a tudomány szolgál néhány kapaszkodóval, hiszen például már vannak empirikus eredmények a közösségi médiahasználat és a depresszió kialakulása közötti összefüggésekről, de ezek csak kiindulópontot jelenthetnek. A tágabb társadalomalakító hatásokról vagy a lehetséges szabályozási eszközökről egyelőre csak vélemények vannak, amelyek nagymértékben függenek az azokat megfogalmazó személyek szakmai hátterétől, történetétől és habitusától.
A célunk tehát sokkal inkább mélyfúrásokat végezni súlyos társadalmi kérdésekben olyanokkal, akik már jártak odalent.
Megadja Gábor: Én azt mondanám, hogy komoly kérdésekről beszélgetünk, de úgy, ahogyan egy laikus érdeklődik irántuk - hiszen mi is azok vagyunk.
A bemutatkozóban azt mondták, hogy a koronavírus-járványtól elkezdve az LMBTQ-témákon át mindenről szeretnének beszélni, de Megadja Gábor sokkal inkább nevezhető politikai megmondóembernek, Olivér pedig energia- és klímapolitikával foglalkozik. Tehát a vendégek lesznek a szakértők ebben a műsorban?
Hortay Olivér: A beszélgetések fókuszában a vendégek állnak, de nem mindig a szakértelmük miatt, hanem azért, mert gyakran a személyes történetük fontosabb. Az LMBTQ-ügyről például egy jobboldali homoszexuális sráccal beszélgettünk, akinek a karrierje pusztán a gondolkodásmódjának alakulása miatt volt érdekes számunkra. De egyébként is próbálunk elszakadni a hagyományos interjú felállástól, amiben a riporter kérdez, a szakértő pedig válaszol. Egyrészt, mert sem Gábor, sem én nem vagyunk riporterek, másrészt, mert a vendégeink egy része nem gyakorlott médiaszereplő. Inkább olyan hangulatot próbálunk teremteni, mint amikor az ember leül egy olyan asztaltársasághoz, ahol érdekes emberek érdekes témákról beszélgetnek. A mi szakmai hátterünk pedig legfeljebb olyan szempontból érdekes, hogy két nagyon különböző területről érkezünk, de mindkettőnket sok minden érdekel, ezért a közéleti témák viszonylag tág spektrumához van valamilyen kapcsolódásunk.
Megadja Gábor: Azt hiszem, hogy a száraz szakértői megfejtések a legkevésbé érdekesek. Ezekben - tisztelet a kivételnek - jellemzően a beszélők elmélyülnek a saját területük szakzsargonjában, amit rövid idő után a néző nem is ért, de legjobb esetben is elunja.
Hús-vér problémákról szeretnénk beszélgetni olyanokkal, akik rálátnak az adott területre, de közben tudnak emberi nyelven fogalmazni.
Ami pedig minket illet: nem kívánunk az elfogulatlanság pózában tetszelegni. Ha úgy érezzük, mi magunk is meg fogjuk fogalmazni a véleményünket a beszélgetések közben.
Egy ilyen műsornak a magyar médiatérben van-e helye, és ha igen hol? Kik jelentik a célcsoportot?
Hortay Olivér: A motivációnk kicsit olyan, mint amikor valaki nem talál az ízlésének megfelelő éttermet, ezért nyit egy sajátot. Mi sem találtunk olyan magyar nyelvű podcast csatornát, ami maradéktalanul kielégítené az igényeinket, ezért csináltunk egyet, és azt reméljük, hogy ez másoknak is tetszeni fog majd. A Kontextus tehát egyelőre egy szerelemprojekt, ami mögött nincs szigorú tartalmi vagy üzleti terv: a témákat és a vendégeket a saját ízlésünk szerint válogatjuk. Nem gondolkodtunk célcsoportban, egyszerűen érdekes beszélgetéseket szeretnénk csinálni.
Megadja Gábor: Mondhatnám, hogy a Kontextus „mindenkihez" szeretne szólni, és ez jó marketingszöveg, de a „mindenki" sosem fedi a valóságot. Minden tartalom megtalálja a közönségét, ugyanakkor eleve behatárolod a fogyasztók körét a tartalom jellegével, hosszával, és azzal is, hol teszed közzé. Biztos vagyok abban, hogy az ilyen beszélgetések csak egy réteget érdekelnek - és ez a réteg is azok között található, akiknek már a YouTube jelenti a „tévét".