Király Tibor halálhírét az MTA tudatta. Hosszú és gazdag életpályája során a bűnügyi tudományok számos területén alkotott maradandót.
Nevéhez fűződik két büntető-eljárásjogi törvény kodifikálása, továbbá egyes eljárásjogi garanciák, mindenekelőtt a védelem jogának kidolgozása.
Több egyetem díszdoktora, nagyszámú publikációit, monográfiáit szinte minden világnyelvre lefordították. Szakmai-tudományos tevékenysége meghatározó módon befolyásolta a tudományterületek ma érvényesülő koncepciójának kialakítását, amely a humanista társadalmi értékeket állítja előtérbe.
Munkásságát számos más kitüntetés mellett 1991-ben Széchenyi-díjjal, 2011-ben Akadémiai Aranyéremmel, 2020-ban pedig a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel ismerték el.
1971-1974 között a Művelődésügyi Minisztérium újonnan alakított Felsőoktatás-politikai Főosztályának volt a vezetője, munkatársaival a korabeli magyar közigazgatás reformjának éllovasai lettek.
1979-ben az MTA levelező, majd 1987-ben rendes tagjává választották, több cikluson keresztül az Akadémia elnökségének tagja, valamint 1988-1990 között az MTA főtitkárhelyettese volt.
1990-ben elvállalta az első magyar felsőoktatási törvény készítését kodifikáló bizottság szakmai vezetését. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy e törvény előkészítése 1993-ban sikerrel befejeződött.
Döntő szerepet játszott az MTA mint köztestület szabályainak megfogalmazásában, valamint az 1994-es akadémiai törvény kidolgozásában.
Életútja során számos tisztséget betöltött:
Közreműködött a miskolci és a debreceni egyetem jogi karának létrehozásában, illetve újraindításában.