Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni, hogy a 2010 előtt regnáló szocialista kormányok energiapolitikája a jelenleg érvényesülő hatósági árazás helyett a lakossági energiahordozók piaci árképzésén alapult.
2002 és 2010 között összességében a háromszorosára emelkedett a gáz, míg kétszeresére a villamos energia ára,
2008-ban – a világgazdasági válság kirobbanásának évében – a Gyurcsány Ferenc vezette kabinet egy év alatt négyszer emelte a lakossági rezsiköltségeket.
Ezzel szemben a polgári kormány 2010-ben döntött az energiaárak reálértéken történő befagyasztásáról, majd
2013. január 1-jétől átfogó rezsicsökkentési program vette kezdetét.
Több jel is arra mutat azonban, hogy
a baloldali erők továbbra is elkötelezettek a 2010 előtt folytatott rezsipolitikájuk feltámasztása mellett, és hatalomra kerülésük esetén az alacsony szinten rögzített, hatósági árak helyett piaci árszabást vezetnének be.
Ezen állítást bizonyítja, hogy
Ez utóbbi három állítással összefüggésben fontos kiemelni, hogy többek között
2021 novemberében – ha nem érvényesültek volna a rezsicsökkentés által biztosított hatósági árak – a lakosságnak csaknem négyszeres kiadásnövekedéssel kellett volna szembesülnie:
egy átlagos magyar háztartásnak 22 ezer forintot kellett havi áram- és földgázszámláira fordítania, a piaci árszabás mellett ez viszont meghaladta volna a 86 ezer forintot. Azt sem szabad elfelejteni, hogy
Ezzel szemben a villamos energia piaci átlagárai 2021 decemberében a rezsicsökkentett árak négyszeresének feleltek meg.
Ezek fényében ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve miért következett be látszólagos változás a baloldal rezsipolitikájában? A baloldali szövetség valódi politikai szándékai és kommunikációs stratégiája, valamint a hangoztatott kampányígéretei közötti különbségekre már Karácsony Gergely felhívta a figyelmet a német Die Zeit-nak adott, augusztusi interjújában a migrációs kérdés kapcsán. Budapest főpolgármestere ekkoriban úgy fogalmazott, hogy
„a menedékkérők emberi jogait biztosítani morális kötelességünk, és a programunk része, de nem fogjuk rányomtatni a választási plakátjainkra", ugyanis „ezzel nem tudunk választást nyerni".
Külön érdekesség, hogy Márki-Zay a legfrissebb interjújában – a rezsicsökkentéssel kapcsolatban – ugyancsak elismerte, hogy „nyilván politikai öngyilkossággal érne fel, ha bárki azzal kampányolna, hogy megszüntetne egy jó dolgot".
Valószínűsíthető tehát, hogy
Márki-Zay Péter és baloldali partnereinek „pálfordulása" nem a korábban képviselt – és a magyar háztartások havi terheinek érezhető növelésére irányuló – rezsipolitikai elképzeléseik őszinte felülvizsgálatát jelenti, hanem pusztán kampánytechnikai fogásnak, politikai blöffnek tekinthető.
Kérdéses azonban, hogy a választók tudatos megtévesztése, valamint a valódi energiapolitikai célkitűzések félrevezető „átcsomagolása" meghozza-e a baloldal számára az általuk remélt népszerűség-növekedést, különösen annak tükrében, hogy a baloldali tömb 15 éve hitelességi deficittel küzd.
A Századvég Alapítvány elemzése itt olvasható el.