Apáti Bence: Lesz még Péterünk maga a Teremtő meg vadakat terelő juhász is, csak miniszterelnök nem

Apáti Bence írása az Origón.

Márki-Zay Péter szerdán Londonban járt, ott gyűjtött szavazatokat, - a haladó, a demokratikus, azaz a jófajta, épp ezért támogatandó baloldali voksturizmusról is kifejtette a nézeteit -, no, meg egy kis aprót, Bajnai úrral is találkozott, aki most épp nem akar minden létező követ ellopni -pardon megmozgatni - azért, hogy a Városházát némi jutalékért cserébe eladják.

És ha már ott volt, akkor beszélt.

Vele volt ugyan az exfüggetlenobjektív sajtófőnöke, Péterfi kisasszony is - apropó; mostanában jómagam minden egyes alkalommal remegő gyomorral kapcsolok az ATV-re, maradt-e még ott újságíró, vagy már az összes ott dolgozó sajtómunkás Márki-Zay Pétert szolgálja -, de az egykori televíziós sem tudta megakadályozni az újabb kommunikációs atomkatasztrófát.

Pedig látható, hogy mostanság szegény Péterfi Judit úgy áll - vagy ül - Márki-Zay közelében, készenlétben, minden izmát megfeszítve, mint valami jobb sorsra érdemes, ugrásra készülő gnú, hátha a főnöke egy váratlan pillanatban kinyitja a száját, és elkezd zsidókat vagy halott fideszes nyugdíjasokat számolni, buzizni, vagy fogyatékosokat gúnyolni.

De ezt a legújabb ellenzékgyilkos csapást nem tudta megakadályozni, pedig most is ott volt - feszült - közvetlenül a jelölt mellett. Mentségére szóljon, hogy Márki-Zay olyan döbbenetesen váratlanul képes előhúzni a legdurvább sértést, hazugságot vagy otrombaságot, amire egyedülálló módon kizárólag csak ő képes.

Ilyenkor a hallgatóság sem mindig érzékeli, hogy történt valami, mondjuk, hogy a jelölt újra lecsapott, sokszor csak jóval később esik le az egybegyűlteknek, hogy Márki-Zay tökön rúgta a baloldal kampányát, azaz megint ledobott egy atombombát.

Természetfilmekben látni hasonlót, olyankor, amikor egy ragadozó madár hirtelen lecsap az áldozatára. A préda az ütést követően kicsit szédelegve még pislog, nézelődik, és láthatóan fogalma sincs róla, hogy mi is történt vele az elmúlt másodpercekben, csak később tudatosul benne, hogy egy vércse gyakorlatilag leszakította a fél fejét.

De hogy mi is történt Londonban?

A baloldal miniszterelnök-jelöltje, most is, mint eddig oly sokszor, először csak altatott. Rutinos bokszolók szoktak így tenni, szurkálgatnak, hajolgatnak, és amikor az ellenfél már kellőképpen óvatlanná válik, akkor a semmiből, bumm; előveszik a romboló jobbost.

Lámpaoltás.

Majd Péterünk az altatás után, amikor már mindenki úgy gondolta, hogy semmi különösebben izgalmas nem fog történni, egyszer csak élesítette, majd le is dobta azt a bizonyos atombombát.

Ment a jobbos.

Egy igen érdekes példán keresztül azt igyekezett szemléltetni, hogy ő maga a Megváltó.
De beszéljen helyettem ő. (Az amúgy is a legkedvesebb hobbija.)

Juditot (Péterfit) fölhívtuk, és ő egyből: igen, jön, nagyon szívesen. Hurrá, segít, mindent eldob. Tehát ilyen emberek vannak, vannak, akik tényleg mindent eldobnak. Ez egy majdnem vallásos élmény. Mert ők katolikusként – ugye, én is sokat olvasom, meg halljuk is a Bibliát –, és ebből is látjuk azt, mint amikor az apostolok mindent eldobtak, és követték a mestert."

Lám-lám, már az apostolok is mindent eldobtak, és követték Jézus Krisztust. Mondta Márki-Zay minden bizonnyal Péterfi Juditra sandítva, aki ekkor valószínűleg a kezébe temette az arcát, és halkan elkezdett zokogni.

Zárójel:

A Telex a hír hallatán vad Márki-Zay-mosdatásba kezdett - mondjuk, ezen a téren az elmúlt hónapokban hatalmas rutinra tettek szert -, és hosszú cikkben igyekeztek bizonygatni, hogy a jelölt igazából nem is hasonlította magát Krisztushoz. Maradjunk annyiban, hogy ez a feladat még az ő képességeiket is meghaladta, döntetlenre sem bírták kihozni a meccset.

Zárójel bezárva.

Ez a messiástudatra utaló coming out tényleg teljesen új szint, mert eddig úgy voltunk vele, hogy a baloldali jelölt képtelen még az eddigieknél is nagyobbat gurítani, de ha valaki igazán akar - márpedig Márki-Zay nagyon akar -, akkor a határ akár a csillagos ég is lehet.

Péter tehát simán Jézus Krisztushoz hasonlította magát, amit lehet lefitymálni, lehet azt mondani rá, hogy ugyan kérem, de igenis ez volt az eddigi legkomolyabb mutatványa.

A leglelkesebb rajongóit az ugyan egy csöppet letörheti, hogy ezek után a jelölt mit tudhat még bemutatni, de őket meg tudom nyugtatni azzal, hogy Péterünk a legközelebbi nyilvános szereplésén magához a Teremtőhöz is hasonlíthatja még magát.

Fogja is; lesz ő még Isten meg vadakat terelő juhász is, csak épp Magyarország miniszterelnöke nem.
Ami talán látva, hogy milyen állapotban van, nem is akkora baj.