„Azt megmondani, hogy mi vár ránk, nem olyan nehéz" – mindezt 1900-ban született és a mai világunkat ábrázoló rajzok segítségével bizonyította be Kende-Hoffner Évával folytatott beszélgetése kezdetén Rab Árpád.
Az NKE Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos főmunkatársa beszélt a „technológiai evolúció" okozta látványos fejlődésről is, amelnyek következtében az emberiség a 18. század utolsó harmadától kezdve megtriplázta élettartamát, életminőség javító vívmányok sora készült el és fajunk - a nagy háborúkat leszámítva - a tartós béke korszakába lépett.
Az elért 250-szeres világgazdasági növekedés mutatja, hogy soha nem volt ilyen sikeres az emberi nemzedék, ma a „legrövidebb ideig élő ember is többet él, mint a régmúltban a leghosszabb ideig élő."
A hirtelen megnőtt életszínvonal és az emberiség létszámának jelentős gyarapodása azonban kihívás, amit a digitális kultúra próbál megoldani
– mutatott rá az elkötelezett szakember, aki szerint rajtunk múlik, milyen jövőt fogunk élni, meglátása szerint ugyanis az emberek működését kell megérteni történelmünkből. „Hajlamosak vagyunk kizárólag a jelenben élni, és csak azt látni, hogy ma mekkora kihívások előtt állunk, de elődeink már sok hasonlót átéltek, azok is ilyen rettenetesen nagynak tűntek, akár egy járvány, vagy a klímaváltozás, de megoldották." – mutatott rá Rab Árpád.
A trendkutató szerint megtapasztaltuk például, hogy mennyi idő kifejleszteni a vakcinát, és készülhetünk forgatókönyvekkel több estre is, hiszen a világ bármikor, radikálisan megváltozhat. Rab Árpád úgy véli, hogy „az elmúlt 20 évben nagyon sokat fejlődött az emberiség. A koronavírus-járvány egyik nagy tanulsága volt, hogy vigyáztunk egymásra, és, mint közösség, jól teljesítettünk, hiszen kétmilliárd ember hordott maszkot, hogy ne fertőzzön, vagy fertőződjön: tehát megállítsa a vírus terjedését."
Egy ilyen járványt két és fél év alatt leküzdeni nagyon szép teljesítmény.
- véli a szakember.
„Napjainkra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az elzárkózás, a személyes találkozások hiánya, a munkahely, illetve a megélhetés bizonytalansága és a társadalmi polarizáció megviselte az emberek mentális egészségét." – mutatott rá egy közelmúltbeli elődadása alkalmával Marian Salzman, a PMI globális kommunikációért felelős alelnöke, aki friss kutatási eredményeivel gyakran megidézére került a beszélgetés során.
A szakember szerint az ún. kiterjesztett valóság a mindennapjaink része lett, hiszen jelentős mértékben otthonról dolgozunk, tanulunk, s a szinte állandósult járványhelyzet miatt egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat másokkal összezárva.
A zsúfolt nagyvárosokból egyre kisebb közösségekbe húzódunk vissza, saját személyes terünk és otthonunk biztonsága is egyre fontosabb: megváltozott, lelassult az évszázados urbanizáció. Salzman a jövőt ugyancsak a 15 perces városokban látja, ahol a legszükségesebb szolgáltatások negyedórán belül gyalog vagy biciklivel elérhetők.
Rab Árpád szerint valóban decentralizáció zajlik, az agglomerációban élők vidékre költöznek, a nagyvárosi polgárok pedig agglomerációba.
Mélyen egyetért kollégájával, fontosnak tartja az okosvárosok fejlesztését, hiszen „a nagyváros egy logisztikai rémálom: mindenki egyszerre akar csöndet, szórakozást, tömegközlekedést és kultúrát, ez szükségszerűen káoszt szül. Az a szemlélet, hogy mindent megkapjunk a kis központokban, ez jó irány, a feladat, hogy ezek többrétegű helyszínek legyenek. Az életünket szeretjük manapság egyre tudatosabban felépíteni, hogy például ne utazzunk egy órát fölöslegesen, így összekötjük a teendőinket lokalizációjuk szerint."
A jövő munkahelyein mindent lehet majd: lehet tornázni, bevásárolni, hiszen az élő közösségek a jövőben is fontosak lesznek, általuk tudunk átlátni a digitális kultúra kényelmén és szűrőbuborékain.
„A hihetetlen technológiai fejlődés következtében egy soha nem látott helyzettel találtuk magunkat szembe, hiszen lehetőségeink adottak voltak ahhoz, hogy otthonról végezzük a munkánk jelentős részét, és ennek nyomán sokakban felmerült, hogy igazából nem szükséges elhagyni az otthonukat, sőt, a járványügyi intézkedések ezt egyenesen elő is írták nekünk egy időben." A PMI globális kommunikációért felelős alelnöke szerint a képernyő egyfajta safe space-szé alakult át, hiszen egyre inkább ezen keresztül lépünk kapcsolatba egymással, de ez is tartja meg a biztonságos távolságot közöttünk.
Rab Árpád a beszélgetés végén kiemelte, egyszer és mindenkorra megszüntetné azt a polarizációt, ami a társadalmunkban egyre inkább kialakulóban van, miszerint mindössze egy-egy jellemző alapján ítélünk meg embereket.