A nemzeti gazdaságpolitika elvei szemben állnak a baloldali közgazdászok téveszméivel

Bár egyre többen másolják a magyar gazdaságvédelmi modellt, és számos nyugati országban vezetnek be a magyarországi hatósági árazáshoz hasonló szabályozást, a baloldal továbbra is támadja és eltörölné az árstopokat. A rezsi-, üzemanyag- és bizonyos élelmiszerárak rögzítésének inflációt lassító, valamint alapjogvédelmi funkciót betöltő szerepe van. Az ezek felszámolására irányuló baloldali kezdeményezések Magyarország és a magyar emberek szuverenitása elleni nyílt offenzívaként értékelhetőek.

1990 tavaszán, a demokratikusan megválasztott új törvényhozás megalakulásával fontos fordulóponthoz érkezett a magyar rendszerváltoztatás, lehetővé téve az Európai Unió jogelődjéhez való gazdasági közeledést is. Az Európai Tanács – a nagy politikai változások hónapjaiban – 1990. áprilisi ülésén fel is ajánlotta a kelet-közép-európai térség országainak a társulás lehetőségét, amire az 1957-es római szerződés 238.§ biztosított jogi alapot.

Az Európai Alkotmányt létrehozó szerződés tervezetét (végül nem ratifikált szerződésként)2004. június 18-án fogadta el az Európai Tanács, és még abban az évben aláírták Rómában Josep Borrell, az Európai Parlament akkori elnökének jelenlétében. Az EP jóváhagyását követően a szerződést Franciaország és Hollandia népszavazáson elutasította 2005. május 29-én, illetve 2005. június 1-jén. A közös uniós alkotmány szerződéstervezete a szociális piacgazdaság elvét mondta ki és fejtette ki részleteiben. Már ekkoriban megfogalmazódott az igény arra, hogy az Unió „gazdasági alkotmányának" elemei, annak mérvadó részei a tagországok szabályozására (gazdasági alkotmányaira) nézve is irányadóak. Ez a gazdasági élet és környezet nemzeti szintű jogi környezetének szabályozására, kialakítására vonatkozik legfőképpen.

A politikai alkotmányosság azonban a gyakorlati oldal, vagyis a megvalósuló szakpolitikák felől is értelmezhető, sőt így alakítható ki igazán egy egységes – fogalmi igényű – közös keret Magyarország gazdasági rendszeréről és annak hosszú távú céljairól – vagyis a közös ügyek alkotmányszerű kezeltetéséről. A gazdasági alkotmányosság ugyanis – amint arra már utaltunk – a társadalom életét meghatározó döntéseknek az együttesét is jelenti.

Aktuális példakánt említhető a magyar kormány azon döntését, amelynek értelmében azok a nagy cégek – elsősorban bankok, telekommunikációs cégek, energetikai cégek – amelyek extraprofitra tettek és tesznek szert, akár éppen a háborús helyzettel összefüggésben, az extraprofitjuk jelentős részét kötelesek lesznek befizetni a honvédelmi, illetve a rezsivédelmi alapba, amelyek közül előbbi hazánk szuverenitását és területi integritását hivatott védeni, utóbbi pedig, természetesen, a rezsicsökkentés védelmét szolgálja.

A kormány ezen lépése igazolható az Alaptörvény O) cikkében lefektetett rendelkezéssel, mely kimondja, hogy mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni.

Tehát az alaptörvényi rendelkezés értelmében jogszerűen elvárható, hogy az extraprofitban részesülő óriáscégek, akik még a háborús helyzetben is, vagy pont ennek köszönhetően tesznek szert megnövekedett bevételekre, vegyenek részt nagyobb mértékben a közteherviselésben.

A sikeres rezsicsökkentés moldelljét sorra veszik át Európa-szerte. Forrás: MTI/Máthé Zoltán

Ennek köszönhetően, a polgároknak megmarad az a szuverén joguk, hogy eldönthessék, mire költik pénzüket, és nem kell a bevételeik szignifikáns hányadát a kvázi kötelező kiadásokra, így a rezsire fordítaniuk. Egy demokratikus ország szuverenitását nem csak a külső befolyástól való mentesség és a jogállamisági alapelvként funkcionáló népszuverenitás alapozza meg, hanem a szuverén egyének közösségének a léte is, akik maguk rendelkezhetnek a sorsukról és arról, hogy a munkával megszerzett, adózott jövedelmük jelentős részét mire kívánják fordítani.

És ezen a ponton jutunk el a második generációs alapjogokhoz, melyeket gazdasági, szociális, kulturális jogoknak (ECOSOC) nevezünk. Az első generációs alapjogokkal ellentétben, itt az állammal szembeni elvárás a pozitív, tevőleges magatartás, hogy az állam tegyen valamit az egyén boldogulása érdekében. Ezen jogok tényleges tartalma az adott kormány lehetőségeitől függ, egy jóléti, európai társadalomban – amilyen Magyarország is – az állam képes, és innentől köteles is biztosítani bizonyos gazdasági, szociális és kulturális jogokat.

Az Országgyűlés az Alaptörvény elfogadásakor vállalta, hogy Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson [XII. cikk (2) bek.]. A munkával elért jövedelemmel való szabad rendelkezés pedig szintén alapjogi védelmet élvez. Ha ezt, a baloldal és a két korábbi MNB-elnök javaslatának megfelelően, a kormány nem biztosítaná, és eltörölné az árstopokat, azzal a magyar emberek gazdasági és szociális alapjogai sérülnének, hiszen azért dolgoznának, hogy a munkához és az élethez elengedhetetlen kiadásokat (üzemanyag, rezsi, alapvető élelmiszerek) finanszírozni tudják, így a minőségi, „jóléti" időtöltésre sokaknak nem maradna elegendő forrása.

A jóléti társadalom megteremtése az állam és a polgárok közös feladata, egyik vagy másik nélkül nem valósulhat meg. A hatósági árszabások, az infláció elleni küzdelmen túl, ezt a célt szolgálják.

Surányi György és Bod Péter Ákos kritikái mögött erősen vélelmezhető a politikai szándék és felsejlik egy erőteljes globalista, baloldali gazdaságfilozófiai megközelítés. Surányit nem sokkal az első kinevezése után Antall József kormányfő bizalomvesztés címén nem erősítette a pozíciójában, és Horn Gyula miniszterelnöksége alatt került ismét a Magyar Nemzet Bank élére.

Számos kijelentése egybecseng a magyarországi és nemzetközi balliberális oldal nyilatkozataival.

Gyurcsány Ferenc és Surányi György Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Megjegyzendő, hogy a Surányi által használt eufémizált piacfogalom gondolata nem állt távol a korábbi miniszterelnöktől, a nyugatnémet, illetve németországi mintákat is követni kívánó Antall József 1990. május 22-én mondta el miniszterelnök-jelölti programbeszédét a szabadon és demokratikusan megválasztott új Országgyűlésben. A politikus ekkor a következőt mondta:

Célunk a szociális piacgazdaság megvalósítása, vagyis olyan gazdaság, amelyben a piac nyitottságát szociális és – tegyük hozzá – környezetvédelmi szempontok, a gondoskodó és hosszú távlatokban gondolkodó társadalom elvárásai egészítik ki".

Antall tehát fontosnak tartotta a gazdaság piac felé történő nyitottsága mellett a szociális és környezetvédelmi szempontokat, amiként a fenntarthatóság újszerű gondolatát is beemelte mondanivalójába.

Múlt héten egy podcast műsorban osztotta meg azon gondolatát, miszerint „elég, ha a lakást 19 fokra fűtik fel, és az autópályán sem kell tövig nyomni a pedált, 110 km/h éppen elég jó tempó." Ilyen és ehhez hasonló, szélsőséges javaslatokat számos baloldali politikustól hallhattunk az elmúlt hónapokban, a probléma azonban ezzel – a maga abszurditásán kívül – az, hogy ha az emberek jelentős hányadának a XXI. századi Európában nincs lehetősége komfortos szintre felfűteni az ingatlanát, akkor egyértelmű alapjogsérelem következik be, a felelős pedig a minimális jólétet biztosítani sem képes állam lesz. Surányi elmondta, hogy sajnálja, hogy a kormány idén tavasszal nem szüntette meg a közüzemi árak befagyasztását, szerinte az orosz-ukrán háború éppen jó ürügy lehetett volna erre, és a konfliktusra hivatkozva be lehetett volna vezetni itthon is a világpiaci árakat. Ez hasonló következményekkel járna hazánkba, mint azokban az országokban, ahol az állampolgárokat kitették a világpiaci áraknak:

• egy átlagos energiafogyasztású holland háztartás éves energiafogyasztása több mint egymillió forint;
• Belgiumban jelenleg közel 180 ezer forinttal több az áram- és gázszámla, mint egy évvel ezelőtt;
• az aktuális prognózisok szerint a brit háztartások majdnem felében nem elég az emberek fizetése a villany- és gázszámláik rendezésére;
• Lettországbanegy év alatt öt és félszeresére emelkedett a háztartási földgáz ára.

A volt jegybankelnök szakmaiságát - a vele egyébként jó viszonyban levő - Gyurcsány Ferenc is megkérdőjelezte az őszödi beszéd néven ismertté vált monológjában:

Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy ő neki megvan, hogy hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fönt lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Majd elküldi a papírját végre, amire kiszámolja és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkba, akkor már nincsen megoldása. Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány."

Bod Péter Ákost szintén nem lehet elfogulatlansággal és politikai függetlenséggel vádolni, így az ő kijelentéseit is célszerű ennek fényében, fenntartásokkal kezelni. Visszatérő szereplője közéleti műsoroknak, ahol rendre a balliberális oldal álláspontját képviseli, valamint Márki-Zay Péter még miniszterelnök-aspiránsként a választási kampány során őt jelölte szakpolitikai kabinetvezetőjének. A hatpárti közös lista győzelme esetén Bod Péter Ákos felelt volna a gazdasági, költségvetési és adóügyekért a Márki-Zay-kormányban. A hódmezővásárhelyi polgármester a kezdetektől a hatósági árak felszámolása mellett kampányolt, arra bíztatva az embereket, hogy használjanak kevesebb gázt, vizet és áramot.

Márki-Zay Péter Forrás: facebook.com

A választók ezzel kapcsolatban április 3-án a szavazóurnákhoz járulva véleményt alkottak, és történelmi szintű legitimációval ruházták fel a Fidesz-KDNP kormányt.

A társadalomban uralkodó szociális egyensúly megőrzése fontos állami feladat, amelyhez különböző eszközök és politikák biztosíthatók a szociális piacgazdaság keretein belül. A szociális piacgazdaság klasszikus nyugatnémet modelljében az állam támogatta pénzzel az olyan gazdasági szervezeti egységeket, szereplőket, amelyek alulmaradtak a versenyben, hogy fenntartsa az egyensúlyt és az ilyen vállalatok érdekét a gazdasági életben való szereplésre.

A gazdasági alkotmányosság megfelelő struktúrája teszi lehetővé, hogy a szabadság érvényesülése és a szükséges beavatkozások egyensúlyban tartsák a gazdasági rendszert. Orbán Viktor kormányfő és kormánya erőfeszítései nyomán hazánk gazdasági rendszere a tisztességes piaci versenyre épülő szociális piacgazdaság, amelyben az állam törekszik arra, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.