Papp Erzsébet Penészleken született 1935. január 28-án, ő volt a hírhedt nikotinos sorozatgyilkos.
Gyerekkoráról nem lehet sokat tudni. Valószínűleg nagy szegénységben éltek, és a fellelhető források szerint előfordult, hogy egy tál ételen három testvérével kellett osztozni.
A borsodi fiatalasszony 1957-ben - 22 évesen - ment férjhez Rostár Istvánhoz. Perecesre költöztek. A férfiről hamar kiderült, hogy folyamatosan iszik. Részegen agresszív volt, többször megverte a nőt, aki úgy döntött, megszabadul tőle. Azt is kiötlötte, hogyan tudná megölni.
Bözsi - ahogy a faluban nevezték - korábban dohánytermesztéssel foglalkozott. Pontosan tudta, hogy ha a dohányleveleket vízbe áztatja, a vegyület súlyosan mérgező lesz.
Mivel már nem termesztette a növényt, így az nem volt "kéznél." Nővére - aki 120 kilométerre lakott - azonban gyümölcstermesztő volt, és a jogszabályok szerint vásárolhatott nikotint növényvédelmi permetezőszerként.
Erzsébet úgy döntött, a nővérétől kér mérget. Elutazott hozzá, és azt hazudta, hogy azért kell neki, hogy kiirtsa a patkányokat a háza körül.Bár a nővére, Vadja Lászlóné más mérget javasolt a patkányok kiirtására, Erzsébet ragaszkodott a nikotinhoz. Meg is kapta a mérget egy két decis pálinkásüvegben.
Mivel nem volt biztos abban, hogy a méreg elég erős lesz-e, hogy férjét megölje vele, úgy döntött, kipróbálja, milyen gyilkos hatása van a szernek.
Először a kutyájának adott belőle, aki percek alatt elpusztult.
De még ekkor sem tudta biztosan, hogy emberrel is ilyen hamar végez-e a szúrós szagú elixír. Eldöntötte, hogy kipróbálja a szomszédban lakó ötéves kislányon is a mérget. A gyerek sokszor járt hozzájuk játszani, nem volt nehéz elkövetni a gyilkosságot. 1957. augusztus 1-én a kislány ismét átment játszani Erzsébetékhez.
A gyilkos asszony egy ujjnyi mérget öntött egy pohárba, és azt mondta a kislánynak: egy kortyot ihat belőle. A gyerek azonnal rosszul lett. A nő kegyetlenül, hidegvérrel kilökte az utcára a kislányt, aki nem sokkal később összeesett, és azonnal meghalt.
Erzsébet ezt végignézte, aztán gondosan bezárta a kaput, bement a házba, a megmaradt mérget visszaöntötte a pálinkásüvegbe, és lefeküdt aludni.
Senki sem gyanakodott, hogy a gyereket megmérgezhették, nem látta senki, hogy a kislány előzőleg Erzsébetéknél vendégeskedett.
Amikor a rendőrök megérkeztek, a nőt is ki akarták hallgatni, de ő csak annyit mondott: nem tud segíteni, napok óta nem találkozott a gyerekkel.
A nyomozás elképesztő hibákkal zárult. Az elvégzett boncolás szerint a halál oka fulladás volt, tekintettel arra, hogy öklendezés közben nyálkás ételpép zárta el a kislány gégéjét, amitől megfulladt.
Alig egy hét telt el a kislány meggyilkolása óta, amikor Erzsébet újra gyilkolt. Már tudta, hogy a méreg hatásos, és az is kiderült számára, hogy nem tudja megállapítani a hatóság, mi okozta a halált a gyereknél.
Az egyik barátnőjével, Fürtös Józsefnével összeveszett, mert állítólag rosszindulatú pletykákat terjesztett róla. Erzsébet eldöntötte, őt is megöli.
Átment az asszonyhoz. Azt hazudta, azért látogatta meg, hogy kibéküljenek - még pálinkát is vitt ajándékba a szerencsétlen nőnek, aki egyébként sem vetette meg az italt. A pálinkásüvegben azonban nikotinos méreg volt. Fürtösné pedig nagyot kortyolt az italból.
Olyan erős volt a méreg, hogy a nő néhány lépést tudott csak tenni, és utána holtan esett össze.
A gyilkos higgadt maradt. Elment, hogy hívja a mentőket, közben az utcán hangosan kiabált, hogy Fürtösné megmérgezte magát. A rendőrségnek azt vallotta, hogy látogatóba ment a nőhöz, és mire odaért, Fürtösné már a haláltusáját vívta, az asztalon pedig megtalálta a nikotinos pálinkásüveget.
A helyszínre először a körzeti megbízott érkezett. Átkutatták a lakást, de bűnjelet nem találtak. Kikérdeztek három tanút, akik egybehangzóan állították, hogy Papp Erzsébet az áldozat mellett volt, mikor a haláleset bekövetkezett.
A rendőrségnek ekkor már gyanakodnia kellett volna, hogy a nő környezetében már a második rejtélyes haláleset történik egy kis létszámú faluban. De a körzeti megbízott nem talált semmi gyanúsat.
Az orvosok azt is megállapították, hogy Fürtösné várandós volt, és azt gyanították, azért ivott mérget, hogy elhajtsa a gyereket.
Fürtösné férje egy falubeli segítségével a konyhában megtalálta a nikotinos méregpoharat, amelynek az alján még a folyadék is ott lötyögött szúrós, kellemetlen szagot árasztva. A poharat bevitte a Borsod megyei Rendőr-főkapitányságra, ahol az eljáró nyomozó nem vette át tőle. Ragaszkodott az eredeti megállapításhoz, hogy a felesége öngyilkos lett. A férj ezután a poharat igazságügyi szakértőhöz vitte, aki továbbította azt a rendőrség központi laborjába. Ez a vizsgálat, valamint az áldozat belső szerveinek vizsgálata kimutatta a nikotin magas koncentrációját a poháron és a halott asszony szerveiben is, de a hatóságok továbbra is ragaszkodtak ahhoz, hogy a nő a magzatát akarta elhajtani. A nyomozást is lezárták, és megint azt állapították meg, hogy Fürtösné a terhességét meg akarta szakítani, de valószínűleg túladagolhatta az erre a célra szánt nikotint. A férj panaszát elutasították.
Ismét csupán néhány nap telt el. Augusztus 23-án döntött úgy Erzsébet, hogy a férjével is végez. Kegyetlenül, hidegvérrel tervelte ki a gyilkosságot.
Rostár Lillafüredre vitte feleségét szórakozni. Italt rendelt, de az asszony nem ivott alkoholt. A férje viszont hamar lerészegedett. Átmentek egy étterembe vacsorázni, ahol a férfi nagyfröccsöt rendelt. Iszogatott, de az étel nem érkezett. Bement az étterem konyhájába, hogy megsürgesse a szakácsot. Erzsébet ekkor öntötte férje poharába a nikotinos mérget. A férfi visszatért, ezután a vacsorát is hamar kihozták.
Jóízűen ettek, a férj pedig gyanútlanul felhörpintette evés közben a fröccsét - pontosabban a mérgezett italt. Néhány perc múlva holtan esett le a székről.
Az étteremben mindenki idegesen szaladgálni kezdett, mentőt, orvost hívtak, kiabáltak. Holhos Jánosné ezt a pillanatot kihasználva a férfi maradék italát a földre öntötte, a pohárba még egy kis vizet is öntött, hogy kiöblítse, majd azt is a földre borította.
A férfin elvégezték a boncolást, és azt állapították meg, hogy alkoholmérgezésben halt meg.
Azon a napon rengeteget ivott, és mivel alkoholista volt, a gyomornyálkahártya is el volt színeződve, ez győzte meg az orvosokat, hogy egészen biztosan az ital végzett a férfival.
Ráadásul felesége is azt vallotta, hogy férje gyomorbeteg volt, és nem lett volna szabad alkoholt innia. A nikotint vérből lehetett volna kimutatni, de ilyen vizsgálat nem volt. A nő ártatlanul érdeklődött a rendőrségnél, hogy találtak-e valami gyanúsat, sőt, azt is megkérdőjelezte, hogy alkoholmérgezésben halt meg.
A nyomozók a nőnek azt mondták, hogy
„ha nem hiszi, hogy a férje alkoholmérgezésben halt meg, igyon meg egy liter pálinkát maga is"
Az ügyet pedig lezártként kezelték. Kiadták a temetési engedélyt is, ami azt jelentette, hogy nem történt bűncselekmény.
Papp Erzsébetnek 1958 elején gyereke született meghalt férjétől, aki 3 hónapos korában tisztázatlan körülmények között szintén meghalt.
Az asszony ezután Pereces községből Penészlekre költözött és visszahúzódó életmódot folytatott.
A megölt férje anyjával kiváló kapcsolatban volt, és együtt kezdtek el dolgozni az állami gazdaságban 1958 nyarán.
A gazdaságban ismerkedett meg Holhos Jánossal, aki rövid idő múlva feleségül is vette.
Együtt éltek a faluban, és senki nem sejtette, hogy a nő sorozatgyilkos.
A házassága azonban hamar megromlott, és Holhos János elköltözött a feleségétől - talán ez volt a szerencséje.
Erzsébet azonban hamar talált magának egy másik férfit, egy Horváth nevű férfit, aki hozzá is költözött, élettársi viszonyban éltek. Ez azonban kiváltotta a gazdaság dolgozóinak ellenszenvét, akik kiközösítették, illetve a szülei nemtetszését is, akik közölték vele, hogy ha továbbra is együtt él Horváthtal, akkor kitagadják a családból és a földből származó jövedelmüket testvérének, Juhosnénak adják.
Holhosné még néhány hétig együtt élt Horváthtal, aztán elhagyta, és visszatért a családi házba, ahol a szülők visszafogadták.
De ekkor már a gyilkos nőben megfogalmazódott: testvérét, Juhosnét is meg kell ölnie, mert előfordulhat, hogy az örökséget vagy a földből származó jövedelmet kizárólag ő kapja meg.
Április 23-án elment Juhosnéhoz Nyírbátorba, beszélgettek, aztán egy óvatlan pillanatban egy pálinkáspohárba öntötte a mérget, majd elment. Juhosné otthon tett-vett tovább, majd észrevette a kupica pálinkát, és gyanútlanul felhörpintette. Percek múlva élettelenül esett össze a konyhában.
A nyírbátori rendőrség nem sok mindent csinált, miután a boncolás - érthetetlen okból - nem tudta megállapítani a halál okát
Holhosné valószínűleg magabiztossá vált a negyedik gyilkosság után. Négy embert ölt meg, és senki sem gyanakodott arra, hogy nem természetes halállal haltak meg az áldozatok, Úgy érezte, bármit megtehet, soha nem derülnek ki gaztettei.
Itt hibázott.
Visszaváltotta azt a pálinkásüveget, amiben mérgét tartotta. Az üveget nem mosta el jól, és akik újra hasznosították, azok sem tisztították meg kellőképpen. Újra pálinka került bele, valaki megvette, és súlyos mérgezést kapott az italtól - de nem az alkoholtól, hanem a nikotintól.
Ekkor vizsgálták meg az üveget a hatóságok, és a halálos nikotindózis kétszeresét találták benne. Nyomozni kezdtek, hogy ki váltotta vissza az üveget, és megtalálták Holhos Jánosénét.
A körzeti megbízott az esetről jelentést készített és a megjegyzés rovatba beírta, hogy egyébként azt beszélik a faluban, hogy Holhos Jánosné korábban már három embert megölt nikotinnal.
Ez volt az a feljegyzés, ami miatt végül nyomozni kezdtek. A hatóság úgy döntött, hogy az első áldozat, az ötéves kislány és az első férj holttestét exhumálja. A vizsgálatok kimutatták, hogy mindketten nikotinmérgezést kaptak, ezért haltak meg.
Holhosnénak 1960 elején újból gyereke született és az ügyészség a korabeli szokások szerint várni akart, amíg a gyerek hat hónapos lesz, így nem tartóztatták le a gyilkost. Miután azonban egy furcsa baleset következtében Holhosné és a gyerek leesett egy szénásszekér tetejéről, és a gyerek meghalt, az őrizetbe vételnek nem volt többé akadálya.
Az eljárás során elmeszakértők is megvizsgálták. A nő mindent elmesélt a legapróbb részletekig, hogyan követte el a gyilkosságokat.
Pedig az elmeszakértők nem is kérdezték.
Ekkor még azt vallotta, hogy 20-25 doboz Kossuth cigarettából főzte a mérget. A vizsgálatok azonban kiderítették, hogy az így előállított méregből akár fél litert is meg kellett volna inniuk az áldozatoknak. Végül a nő bevallotta, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható, permetezésre szánt nikotint használta a gyilkosságokhoz. Értetlenkedve fogadták az orvosok, hogy miért beszél ilyen részletesen az asszony a kegyetlen bűncselekményekről. Azt gyanították, hogy betanult szöveget mond. Figyelmeztették, hogy ne egy előre megtanult történetet mondjon, de Holhosné közölte: nincs szó erről, ő ölte meg a négy embert, és minden úgy történt, ahogy elmondta. A szakértők azt állapították meg, hogy magas intelligenciával rendelkezik, viszont lényegében semmit nem számít neki az emberélet, lelkiismeret-furdalás nélkül gyilkolt, ha úgy érezte, valaki megsértette.
A húsz napig tartó tárgyaláson viszont már tagadott.
Végig, következetesen. Ráadásul egyre idegesebb, ingerültebb lett.
Amikor azt mondták neki, hogy az elmeszakértőknek ő vallotta be a gyilkosságokat, azt válaszolta: erőszakkal kényszerítették arra, hogy magára vállalja az emberöléseket.
A bíróság mindezek ellenére bizonyítottnak látta, hogy Holhos Jánosné gyilkolta meg a négy áldozatot.
Első fokon életfogytiglani börtönre ítélték, másodfokon - 1961. november 29-én - halálra ítélték.
Holhos Jánosné ekkor 26 éves volt. Kegyelmi kérvényt nyújtott be, amelyben azt írta:
"A legnagyobb nyomorban éltem, a legszerényebb falusi körülmények között [...] Még fiatal vagyok. Dolgos élettel talán még jóvá tehetem szörnyű bűnömet, nagyon félek a haláltól."
Kérelmét elutasították, és 1962. január 23-án felakasztották Miskolcon.
Az Észak-Magyarország 1962. január 24-i számában nagyon rövid cikket közölt a kivégzésről. Mindössze ennyit írtak: "Holhos Jánosné 27 éves, volt perecesi lakos rosszul élt férjével, ezért lehatározta, hogy megöli. Mérget vásárolt és hatását egy, a szomszédjában lakó öt éves kislányon próbálta ki. A gyermek néhány perc múlva meghalt. Néhány nappal ezután megmérgezte haragosát, Fürtös Józsefnét, majd volt férjét, Rostál István és nővérét, Juhos Ferencnét, akik valamennyien meghaltak. A jogerősen kiszabott halálbüntetést Holhos Jánosnén tegnap, kedden reggel a megyei börtönben végrehajtották."
forrás:
https://egyperceskrimi.blog.hu/2015/09/17/holhos_janosne_avagy_a_rendorseg_csodje
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2021/10/10/a-holhosne-per-a-nikotinos-sorozatgyilkos/
Északmagyarország, 1962. január 24. https://library.hungaricana.hu/hu/view/EszakMagyarorszag_1962_01/?query=Holh%C3%B3s%20J%C3%A1nosn%C3%A9&pg=120&layout=s
Wikipedia