Ahogyan már korábbi cikkeimben is említettem, napjainkban egyre több erőfeszítést igényel, hogy valóban örömünket leljük a mindennapokban, hiszen sok teher nyomja legtöbbünk vállát. Advent harmadik vasárnapján emlékeznünk kell rá, hogy
öröm nélkül nem lehet élni. Fontos, hogy örömünket tudjuk lelni abban, amit nap, mint nap teszünk, ezáltal pedig boldogok legyünk.
Az őszinte öröm leginkább azt jelenti, hogy úgy tudunk örülni, hálásak lenni Istennek akár saját, akár mások boldogságáért, hogy nem várunk el érte cserébe semmit. Ez igazi kincs annak, aki valóban tud így érezni, hiszen ha örömünk van valamiben, akkor hála tölti be a szívünket. Ehhez az a legegyszerűbb út, ha megértőek, segítőkészek vagyunk másokkal szemben.
Nemcsak családon belül fontos a megértés, egymás támogatása, hanem közösségben is.
Az adventi koszorú harmadik gyertyája az örömöt szimbolizálja, amely azért bír különös jelentőséggel, mert ahogyan telnek a hetek, egyre közelebb kerülünk a karácsonyi csodához. A várakozás még tovább növekszik a szívünkben, egyre szeretetteljesebb és örömtelibb érzések járják át a szívünket, lelkünket egyaránt. Fontos, hogy beengedjük az örömöt a szívünkbe, mert csak úgy tapasztalhatjuk meg az advent és a karácsony lényegét is. Advent az év legkülönlegesebb időszaka, amikor még több időt fordíthatunk arra, hogy családunkkal, szeretteinkkel legyünk.
Az örömhöz nem kell sok, hiszen egy közös beszélgetés, sütés-főzés, ajándékcsomagolás is kiváló alkalom arra, hogy örömünket leljük az apró dolgokban: egy szerettünk mosolyában, ölelésében, egy jó viccben, vagy mézeskalács sütés közben, amikor beszélgetünk.
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy
örüljetek az Úrban szüntelenül, újra mondom, örüljetek, mert az Úr közel van (Fil 4,4)
Érdemes örülni mindannak, amink van. Ha figyelünk Istenre, ő megmutatja, merre találjuk az örömöt.
A legnagyobb ajándék pedig az, ha van családunk, vannak szeretteink. Manapság ennél nagyobb ajándék nem létezik.