Fáskamrájában, hordókban rejtegette a meggyilkolt nőket a cinkotai bádogos

A magyar kriminalisztika történetének egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosa Kiss Béla, vagy ahogy azóta nevezik: a cinkotai bádogos. Szomszédai, ismerősei szerint megbízható, alkalmazkodó, barátságos ember volt. Úgy illeszkedett be a társadalomba, hogy a legtöbben szerették, kellemes embernek tartották. Senki sem sejtette, hogy a fáskamrájában lévő bádoghordókban kegyetlenül meggyilkolt nők holttesteit rejtegeti. Kiss Béla pszichopata volt. Cinkotára 1905-ben költözött, ahol bádogosműhelyt nyitott. Miután a felesége elhagyta, egyre többször fogadott nőket a házában, akiket újsághirdetésen keresztül ismert meg. Olyan nőket keresett, akiknek a rokonai messze laktak, vagy már meghaltak. A nők meglátogatták a bádogost az otthonában, de legtöbben nem jöttek ki élve a kapun. Nem kereste senki őket, hiszen már nem volt rokonuk. A bádogos udvarának fáskamrájában pedig gyűlni kezdtek a fémhordók - de senkinek nem volt ez gyanús, hiszen Kiss Béla iparos ember volt. Az első világháború kitörésekor besorozták, és amíg távol volt, teljesen véletlenül találtak rá a hordókra, amelyekben a holttestek voltak. Keresték a cinkotai bádogost, de a gyilkos a háborúban eltűnt. Voltak, akik szerint meghalt, de akadtak, akik látni vélték később Afrikában, New Yorkban, de valaki azt jelentette a rendőrségen évekkel később, hogy a Budapesten a Margit hídon találkozott vele. A kegyetlen sorozatgyilkos, a külföldön is hírhedté vált Kiss Béla története.

A pszichopata sorozatgyilkos

Kiss Béla 1905-ben váltotta ki iparigazolványát, és Cinkotán bádogosműhelyt nyitott. Kedves, segítőkész, kellemes embernek mutatta magát, így vélekedtek róla a szomszédok, ismerősök is. Átlagon felüli intelligenciával rendelkezett. Még 1907-ben részletfizetésre vett egy több kötetes könyvet. Abban az időben korrektségi bizonyítványt állítottak ki azokról, akik hitelre vásároltak. Kiss Béláról a fennmaradt dokumentumok szerint ezt írták.

Kiss Béla bádogosmester Cinkotán, bútorozott lakásban lakik, önálló üzlete van, mint bádogosmestert, rendesen foglalkoztatják üzletfelei. Jó jellemű, nincsen eladósodva, fizetésképtelen nem volt, elvállalt kötelezettségeinek mindig megfelel, életmódja szolid, hitelre ajánlható.

Dr. Kágyi Aladár királyi eljárásbíró évekig a szomszédja volt, így jól ismerte a cinkotai bádogost. A fennmaradt dokumentumok szerint Kágyi azt mondta: Kiss egyéniségét mindig valami homály, titokzatosság övezte. Szorgalmas ember volt, szakmájában elsőrangú tehetség, de olykor lump életet élt, vagyis, amikor pénzhez jutott, gyorsan és feltűnően el is költötte - főként italozott.

Az ismerősei elmondása szerint többször gavallérként viselkedett, apróbb munkákért nem fogadott el pénzt.

Szokatlan diszkrécióval beszélt a szerelmi ügyekről, ha magasabb társadalmi rangú emberekkel találkozott. Ha azonban italozott, a részeg társaságban már nyíltabban mesélt nőügyeiről. Kágyi azt is elmondta, hogy gyakran jártak hozzá nők. Ilyenkor kiírta az ajtajára, hogy

Nem vagyok itthon.

vagy, hogy

Este vagyok itthon.

Aztán Kágyi úgy fogalmazott,

előfordult, hogy éjjel zajokat hallott, mint amikor nagy tárgyakat csúsztatnak a földön. Valószínűleg ilyenkor vonszolhatta a meggyilkolt áldozatokat.

Egy nap Kágyi felvette Kissnek, hogy a közös udvaron található három ól valamelyikében csirkéket tartana, Kiss azt felelte, hogy az nem jó hely, inkább épít neki a szomszédos nagyobb kertben egy csirkeólat. Kágyi el is fogadta Kiss ajánlatát, ugyanis a meglévő ólak valóban távol voltak, és az oda vezető úton egy ajtó is volt, amit Kiss lelakatolt. A bádogos három ólból kettőt le is bontott, egyet megtartott - itt rejtegette a holttesteket.

Kiss Béla, a cinkotai sorozatgyilkos Forrás: Készítette: Ismeretlen - Courtroom Television Network LLC

Kiss nős volt, feleségét Máriának hívták, és jóval fiatalabb volt nála. 1912-ben nyílt viszont folytatott egy zenésszel, és néhány hét múlva el is szökött a férjétől.

Kiss egyedül maradt, és Hofmann néven újsághirdetéseken keresztül ismerkedett nőkkel.

Kiss általában olyan cselédnőket csábított el, akik nála néhány évvel idősebbek, naivak, vidékről származók, szegény sorsúak és szexuálisan kiéhezettek voltak, s rendszerint hozzátartozóik messze laktak vagy már elhunytak, így nem keresték őket.
Kiss Bélát a cinkotaiak általában nőhódítóként ismerték, miközben egyes feltételezések szerint a 37 éves korára is gyermektelenül maradt, és felesége által megcsalt Kiss impotens volt.

Kriminálpszichológusok szerint Kiss Béla valószínűleg mérhetetlenül gyűlölte a nőket. Rendkívül bizonytalan és törékeny személyiség lehetett. A szerelmi csalódás miatt felszínre törő indulatok tették az egyik legkegyetlenebb és legrejtélyesebb sorozatgyilkossá.

Számos fiatal nő ment a bádogos házába, de egyik sem tért vissza egy-két alkalomnál többször. Ekkor még senki nem tudta, hogy többségük el sem ment - Kiss meggyilkolta őket, és a holttesteket az egyetlen megmaradt disznóólban, hordókban rejtegette. Bár gyülekeztek a hordók, ez nem volt gyanús senkinek Kiss mestersége miatt.

Kiss azt mondta, hogy a közelgő háború miatt benzint tárol a hordókban.

Azt viszont észrevették a szomszédok, hogy sokszor egyedül ásott a virágoskertben, de ilyenkor senkit nem engedett oda, lezárta az oda vezető ajtót. Többször lovaskocsin szállított bádogtartályokat a dögtelepre. Amikor megkérdezték tőle, hogy mit szállít, csak azt válaszolta: mi köze hozzá?
1914-ben önként bevonult a hadseregbe, házát házvezetőnőjére bízta.

A cinkotai bádogos, Kiss Béla sorozatgyilkos hordókban rejtegette a meggyilkolt nők holttesteit forrás: Készítette: Ismeretlen - http://www.nydailynews.com/

A gyilkosságok felfedezése

Kiss nem saját házban lakott, hanem bérelte azt. A tulajdonos 1916-ban úgy gondolta, hogy felújítja az épületet, ezért elment Cinkotára. Kiss régebbi ismerőse azt mondta neki, hogy a bádogos még 1914-ben bevonult a hadseregbe, azóta nem látták.

A felújításhoz keresett anyagokat a tulajdonos, és bement az egyetlen megmaradt ólba, amit Kiss műhelynek használt - legalábbis ezt mondta a szomszédoknak. A tulajdonos hét darab egymásra rakott bádoghordót talált ott.

A legfelső hordó ólommal légmentesen lezárt tetejét egy fejszével meglékelték, és miután azt felfeszítették, rettenetes bűz áradt belőle.

A bádogtető lefejtése után egy zsák tűnt elő, amit kihúztak.

A zsákba bevarrva egy női holttestet találtak. Egy másik hordón is léket ütöttek, amelyből hullaszag áradt és egy szőke hajcsomó hullott ki.

A tulajdonos és a szomszéd ezután értesítette a hatóságokat. A főjegyző a rendőrökkel együtt azonnal megérkezett a házhoz, és mind a hét hordóban egy-egy női holttestet találtak.

A hét holttest mindegyikének nyakán fojtogatás nyomai látszottak.

Az újságírók is ellepték a környéket.
Karinthy Frigyes Az Újság munkatársaként a következő helyszíni beszámolót írta, ami a lap 1916. május 12-ei számában jelent meg:

Ott álltam a czinkotai temetőben, a bádoghordók előtt, és sorra néztem, amint a felbontott hordók tartalmát kiborították a bonczasztalra. Különböző magasságú bádoghordók: egyformán lecinkezve, pontosan, lelkiismeretes munkával. Azok, akik az első hordót felbontották, egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a többi tartalma is ugyanaz, holott ez a feltevés elképzelhetetlen szörnyűséget jelentett. És akik ott álltunk a felbontásnál, mindnyájan egészen természetesnek vettük, hogy a kisebb hordóból egy kicsi nő borult ki a földre, a nagyobból pedig egy nagyobb. És a második hordó után már azt is tudtuk, hogyan kell fordítani a hordót, milyen mélyre kell nyúlni s az előbukkanó női fej nyakán hol kell megfogni a zsineget, hol van a hurok, hol vezet le a lábakhoz, s hogyan vannak összecsomózva. Rendes, pontos gyűjtő dolgozik így, aki érti a mesterségét és szereti a rendet.

De létezik egy másik beszámoló is, hogy hogyan találták meg a holttesteket.

Eszerint a Monarchia hadseregének kimerülőben volt az üzemanyagtartaléka. Egy férfi emlékezett arra, hogy Kiss azt mondta: benzint tárol a hordókban. Ezért a házhoz mentek, és felnyitották a hordókat. A katonák azonnal felismerték a bomló holttest szagát és értesítették a rendőrséget.

A rendőrség a hordókat felnyitva huszonhárom nő és egy férfi faszeszben tartósított, meztelen holttestére bukkant.

Az áldozatok között volt Kiss felesége és annak szeretője is. Egyes holttestek mellett a megfojtásukra használt kötél is ott volt, másokkal méreg végzett.
A Szamos 1916. május 13-i számában Kiss ismerősének, Nagy Jánosnak a kihallgatásáról írtak.

Nagy János cinkotai kovácsmester elmondotta, hogy Kiss Béla évek előtt bádoghordókat fuvarozott a községi dögtérre, ahol az elhullott állatokat szokták elföldelni. A nyolcszáz ölnyi dögteret fel fogják ásni.

A lap újságírója jelen volt akkor is, amikor a hordókat felbontották. Így írt róla:

Cinkotán ma reggel felbontották a hatodik és hetedik hordókat. Az előbbiből hiányosan öltözött női holttest került elő. Selyemblúz volt rajta, mellette finom retikül. A hetedik hordóban parasztosan öltözött, erős termetű leány holttestére akadtak. Mindkét halott nyakán hurok volt. Érdekes momentum, hogy a hatodik holttest felboncolásánál az orvosok megállapították, hogy a nő másállapotban volt.

Az újságíró elment abba az Izabella utcai házba is, ahol Kiss anyja lakott. a házfelügyelő azt mondta a lap munkatársának, hogy többször hallottak hangos jeleneteket a lakásból.

Kissné többször kiáltotta : Megállj gazember! Akasztófán halsz meg! Sokszor mondotta Kissné a fiára: Nagy gazember, hét hónapos korában kellett volna megfojtanom. Bűnöslelkű ember. Ha van Isten, elpusztítja a háborúban.

A lap azt is írta, hogy a boncoló orvosok jelentése szerint a nők többségét zsinegeléssel ölte meg a bádogos. Valamennyinek nyakára dobta a zsineget, aztán rácsavarta és végül csomóra megkötötte.

Több holttest meztelen volt, néhányat pedig pedig ruhában találtak meg. A szakértők azt állapították meg, hogy a ruhában levőket talán akkor zsinegelte meg, a mikor asztalánál ültek, vagy pedig akkor dobta nyakukba a hurkot hátulról, a mikor bejöttek vagy eltávozni készültek. A levetkőzött állapotban talált nőket valószínűleg ágyban, talán álmukban fojtotta meg.

- olvasható a cikkben.

A külföldön is hírhedtté vált 20. századi magyar sorozatgyilkos a magyar rendőrség feltételezései szerint legalább huszonnégy áldozattal végzett.

Az áldozatokat 1916. május 14-én délután temették el. Hatalmas tömeg vonult ki a temetőbe. Déltől folyamatosan zúgtak a harangok.

Mielőtt Kiss bevonult, átadott egy lepecsételt csomagot Jakubeknénak, a házvezetőnőjének. Meghagyta, hogyha halálhíréről értesül, akkor a csomagot azonnal vigye el a községházára, és ott bontsák fel. Miután a gyilkosságokra fény derült, átvizsgálták a nyomozók a csomagot, amelyben egy képeslevelezőlap-album hevert, benne hozzávetőleg 500 darab, képeslapra írt szerelmes levél. Ezekben összesen 174 nő ajánlkozott fel neki, és közülük 71 lánynak megígérte, hogy rövid időn belül feleségül veszi.

Kiss Béla, a cinkotai sorozatgyilkos otthona. Forrás: Készítette: Ismeretlen - http://www.nydailynews.com/

A cinkotai bádogos keresése

A cinkotai rendőrkapitány értesítette a hadsereget, ők azonban a háborús bürokrácia zűrzavarában nem tudták megtalálni az igen gyakori névvel rendelkező gyanúsítottat.

Jelentkezett egy pincér, aki Valjevóban teljesített katonai szolgálatot és kijelentette, hogy Kiss Béla Valjevó kiürítésénél nyomtalanul eltűnt.

Egy elküldött levelezőlapból azt lehet tudni, hogy hadifogságba került Nišben, onnan küldte egy nőnek a következő levelet Budapestre:

Kedves Róza! Jelen soraimmal tudatlak édesem, hogy hadifogságban vagyok és nagyon kérlek, légy szíves, és postafordultával küldj el ötven koronát, melyre múlhatatlan szükségem van. Ölel viszontlátásig Béla.

Ezt a levelezőlapot egy detektív szerezte meg attól a nőtől, akinek a levelet küldte a bádogos. Az asszony azt állította, hogy a Nišből érkezett tábori levelezőlap azonos Kiss Béla írásával. Jól ismerte Kiss Béla írását, mert több levele volt tőle. A tábori levelezőlappal együtt az összes levelet átadta a detektívnek. Az bizonyos, hogy ez a tábori levelezőlap nem hamisítvány, így kétségtelen, hogy Kiss Béla valóban hadifogságba esett.
A Délmagyarország 1916. május 14-i számában azt írták:

Szombaton megérkezett a hivatalos értesítés arról, hogy Kiss Béla, mint hadifogoly 1915. február 5-én tífuszban meghalt a valjevói kórházban. Ezzel szemben azonban felmerült az a feltevés is. hogy a cinkotai vadállat, aki egyike a legkörmönfontabb gonosztevőknek, a hivatalos megállapítás ellenére sem halt meg, hanem felhasználta a világháború zűrzavarát a menekülésre. Azt hiszik, katonai igazolványát, az úgynevezett halálcédulát felcserélte egy tífuszban elhalt katonáéval.

A Szamos című lap is ezen a napon írt egy terjedelmes cikket, amelyben ez olvasható:

Kiss Béláról már körülbelül meg van állapítva, hogy a valjevói haditemetőben nyugszik, ahol egy alig 300 négyszögméter területen 15 ezer ember fekszik. Sürgősen temettek — alig egy félméternyi földréteg alatt. Magyar vitézek, szerb hősök, angol, francia zsoldosok, amerikai misszionáriusok golyó-járta, járvány-vitte tetemei között porladozik a cinkotai bádogos holtteteme, akiről a borzalmak kiegészítéséül csak azt szeretném tudni: vaj' miket álmodott a hét bádoghordóról éjszakánként, milyen érzés fogta el, ha rendőrt, csendőrt látott és mikor a harctéren konzerves dobozt bontott ki: nem félt e attól, hogy valamelyikben egy hurokra kötött madzagot fog találni, avagy nem talált e benne tényleg egy női hajszálat.

Szintén a Szamos című lap 1916. május 18-án közölt egy rövidebb cikket, amelyben ez olvasható:

A rendőrség megkapta az ezredparancsnokság értesítését Kiss Béla haláláról és arról, hogy Kiss Bélát közös sírba temették el, és így céltalan az exhumálása. Az Est értesülése szerint Valjevóban nem találják Kiss Béla sírját, a kimutatásban pedig a nevét sem lehet feltalálni. A bécsi rendőrség szintén nyomozza Kiss Béla viselt dolgait. Frey Béla pincér azt vallotta, hogy mint katona, látta Kiss Bélát Valjevóban a tífusz betegek között és állítja, hogy Kiss Béla 1914. december 7-én a valjevói kórházból eltűnt.

A rendőrség nem zárta le a nyomozást, mivel gyanították, hogy Kiss új személyazonosságot vett fel – elcserélte a papírjait egyik katonatársával – és eltűnt. A valjevói temetőben a rendőrség talált egy Kiss Béla nevű halottat őrző sírt, de teljes bizonyossággal nem tudták megállapítani, hogy az általuk keresett személy fekszik-e benne.

Közben folyamatosan keresték az áldozatok hozzátartozóit, és azokat a nőket, akik kapcsolatban voltak Kissel, de nem ölte meg őket a bádogos.

A Délmagyarország 1916. május 18-i számában ezt írták:

A cinkotai borzalmas bűnügyben a nyomozás újabb és megdöbbentő adatokat vet felszínre. Eddig hatvanan jelentkeztek, akik hozzátartozóikat keresik, és így nem lehetetlen, hogy a szinte páratlanul álló bűnügyben még idegizgatóbb és borzalmasabb fordulat áll be. Darvas Róza szobaleány, aki pénteken jelentkezett a rendőrségen, elmondta, hogy Kiss levelet irt neki valjevói hadifogságából, a melyben ötven koronát kért tőle. Darvas Róza elmondotta, hogy Kiss házassági ajánlatot tett neki és már a második találkozásnál kétszáz koronát kért. Ö is kiment Kisshez Cinkotára. de sikerült megszabadulnia, mert rosszul erezte magát és csakhamar eltávozott.

Kisst állítólagos halála után többen is látni vélték. Egy őrmester, aki hadi munkásként vagongyárban dolgozott, azt állította, hogy a gyilkos Subasits Lajos néven húsz napig dolgozott az üzemben - ezt egyébként a Kis Újság írta meg 1916. májusában. Az egyik áldozat barátja pedig 1919-ben is azt jelentette a rendőrségen, hogy Budapesten, a Magit hídon látta Kisst.
Az Egri Népújság az 1920. szeptember 23-i számában azt írta, egy Fuller Péter nevű ember kalandos utakon hazaérkezett Afrikából, ahol az idegenlégióban teljesített szolgálatot.

Azt állította, hogy együtt volt az idegenlégióban a szerb harctérről megszökött Kiss Bélával, aki a légióban őrmesteri rangot nyert és mindenkinek dicsekedett borzalmas tetteivel, sőt ezáltal tekintélyre is tett szert. Egy alkalommal megjegyezte, hogy otthon őt halottnak hiszik.

Különben sem fontos, hogy mit gondolnak róla, úgysem kerül haza. Egy marokkói nővel élt ekkor együtt és légióbeli társai vigyáztak arra, hogy ezt a nőt ne tegye el láb alól.

Az Esztergom című lap 1920. november 16-ai száma szerint

egy szegedi családnak Afrikában katonáskodó tagja azt írja, hogy Kiss Béla, aki a francia idegenlégióban szolgált, október 21-én Észak-Afrikában térdlövést kapott és mivel szaladni nem tudott, a bennszülöttek kezébe került, akik felkoncolták.

Az Ellenzék című lap 1921. augusztus 9-ei számában azt állították, hogy Kiss Béla, a cinkotai tömeggyilkos Moszkvában él, mint kommunista párttitkár. Állításuk szerint Kiss Valjevonál elcserélte egy elesett katona igazolójegyét és azt temették el helyette.

A Friss Újság 1929. szeptember 27-ei száma beszámol arról, hogy Kiss Béla Fenyves Béla néven őrmesterségig vitte a francia légióban. Afrikában haslövést kapott egy csatározásban és meghalt.

Már haldokolt, amikor elhaló hangon így szólt a magyar szanitéchez: "Látom, hogy meg kell halnom. Nem Fenyves Béla, hanem Kiss Béla az igazi nevem. Én öltem meg az asszonyokat Cinkotán. Az egész világ rendőrsége keresett."

Kiss Béla még folytatni akarta megdöbbentő vallomását, de nem bírta. Ott halt meg a hordágyon, a sivatagban.
New York-i magyarok szerint 1936-ban a hatvanas éveiben járó Kiss házfelügyelő volt a Hatodik sugárút egyik bérházában.
Egyik állítás sem nyert bizonyítást, így lényegében soha nem derült ki, hogy hogyan halt meg a cinkotai bádogos.

forrás:
Szamos, 1916. 05.13.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Szamos_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=51&layout=s

Délmagyarország, 1916.05.14.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=98&layout=s

Szamos, 1916. május 14.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Szamos_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=57&layout=s

Szamos, 1916. 05.15.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Szamos_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=63&layout=s

Szamos, 1916. május 18.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/Szamos_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=76&layout=s

Délmagyarország, 1916. május 18. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Delmagyarorszag_1916_05/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=88&layout=s

Esztergom, 1920. november 16. https://library.hungaricana.hu/hu/view/Esztergom_1920/?query=Kiss%20B%C3%A9la%20Cinkota&pg=518&layout=s

Wikipedia