Zuglóban az elmúlt évek legnagyobb korrupciós botrányára derült fény.
Az üggyel összefüggésben sok információ látott napvilágot, amelyekkel olvasóink is egészen biztosan tisztában vannak, a jobboldali sajtó ugyanis kiemelten foglalkozik a szocialista politikusok által véghezvitt bűncselekményekkel.
A baloldali, a függetlenobjektív viszont alig - az őrkutyák, szokás szerint békésen heverésznek, a mancsukat nyalogatva lustálkodnak -, szerintük ugyanis alapvetően nem történt semmi különös, mindössze szokás szerint elloptak néhány száz milliócskát a helyi szocik, meg aztán amúgy is a nyakunkon van a választás, kevesebb mint egy hónap van hátra a nagy napig, ilyenkor meg nem szabad a ballib szavazók gyomrát efféle nehezen emészthető információkkal megterhelni.
Még a végén otthon maradnak.
Esetleg rossz helyre húzzák be az ikszet.
Az ellenzéki aktivistaként működő ballib újságírók amúgy sokadszorra buknak meg a saját vizsgájukon, hiszen saját definíciójuk szerint a valódi sajtó elsődleges feladata a hatalom ellenőrzése, így aztán amelyik újságíró nem nulla huszonnégyben a hatalmat cseszteti, pardon ellenőrzi, az aljas propagandista.
A 2019-es önkormányzati választás után bicsaklott meg először - mármint a nyilvánosság előtt - ez a logikájuk, hiszen számos baloldali került kerületek, illetve városokok élére; azaz hatalmi pozícióba, azonban a függetlenobjektívek nem kezdték őket, a kerületeiket és a városaikat ellenőrizgetni.
Zugló mondjuk a választás előtt is baloldali vezetésű volt, régi jó ismerősünk, a roppant szorgalmas, magas, vékony, szép és korán kelő Karácsony Gergely kormányozta.
Persze csak névleg, mert amúgy egy kiszivárgott hangfelvétel szerint valósággal rettegett, hogy a helyi szocik, akik valójában a városrészt irányították, egy szép napon el találják ásni.
A most nyilvánosságra került vallomások szerint Tóth Csaba és Horváth Csaba a calabriai maffiát megszégyenítő módon húzták le a helyi vállalkozókat, szabályos védelemi pénzeket szedtek a cégvezetőktől, akik aztán úgy fizettek a helyi hatalmasoknak - a hatalomnak -, mint a szabályok betartására mindig kínosan ügyelő katonatisztek.
Csak úgy repkedtek a 10 és 40 milliók a mesés vagyonokat felhalmozó zuglói szocialisták zsebeibe.
Az üzlet szaga azonban olyan erős volt, hogy Zugló közigazgatási határain kívül is megérezték - dehogy is nincs illata a pénznek -, így aztán a helyi erőkön kívül más szoci politikusok is - markukat tartva - megjelentek.
Baja Ferenc, Gyurcsány régi embere és Molnár Zsolt neve is feltűnt Fuzik Zsolt vállalkozó vallomásaiban.
Baja Ferenc egykori környezetvédelmi miniszter súlyos milliókkal húzta le a zuglói parkolási cég vezetőjét, de ő ugye régi rutinos versenyző, annak idején még Horn Gyulától és bűntársaitól leste el a szakma rejtelmeit és trükkjeit, a politikát figyelemmel követők tehát meg sem lepődtek, hogy ő is felbukkant és éhes keselyűként vetette rá magát a sok százmilliós bizniszre.
Azonban Molnár Zsoltot eddig elkerülték az efféle pletykák, sőt, kissé együgyűnek tűnt a sok pénzéhes, és dörzsölt szockó között, az ember alapvetően ki sem nézte belőle, hogy képes lenne felvenni a kesztyűt, és néhány szocit félre tolva bele tudna nyúlni a zuglói mézesbödönbe.
Pedig Fuzik Zsolt szerint Molnár még a zuglói Joe Pescit, Tóth Csabát is felülmúlta akkor, amikor a parkolási cég vezetőjét nemcsak negyven misivel, de egy Hugo Boss-táskával is lehúzta.
Szerencsétlen szétlopott vállalkozó ugyanis egy ilyen márkás és drága táskában vitte el a védelmi pénzt Molnárnak, aki egy talán kissé rekedtes hangon elsuttogott rendben vagyunk után elrakta mind a pénzt, mind a drága luxitáskát.
Utóbbit pedig azóta sem adta vissza.
Pitiáner húzás?
Az.
De a gesztusba nemcsak a kicsinyességet lehet belelátni, hanem a hatalom pöffeszkedő, gátlástalan kinyilvánítását is.
Azt, hogy:
"kisbarátom, itt mi vagyunk az urak, itt mi vagyunk a hatalom, mi nemcsak a pénzedet vesszük el, de a táskát is, amiben a lóvét hoztad.
Sőt, a legközelebbi találkozónkra ezzel a Hugo Boss-táskával fogok megérkezni, te pedig szépen meg is fogod dicsérni."
Pont mint ahogy Mr. Teufel a Macskafogóban Safraneket alázza a következőképpen;
Safranek! Üdvözlöm a kedves feleségét!
Köszönöm, uram, de már egy éve önnel él...