Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elhibázott szankciós politika miatt súlyosbodó háborús infláció és gazdasági válság enyhítése az egész Uniónak kiemelten fontos, ehhez képest a Delbos (Sargentini 2.0) jelentés - túllépve az EP hatáskörein - kifejezetten arra utasítaná a Bizottságot, hogy vonja meg Magyarországtól az uniós Helyreállítási Alapból hazánknak jogszerűen járó forrásokat. Egyrészt ez mennyire észszerű, másrészt ez mennyiben szolgálja a háborús helyzet jó kezelését?
Ez a kettő nem annyira függ össze. A hetes cikkely szerinti eljárásnak majd egyszer az lenne a vége, hogy Magyarország szavazati jogát megvonják. Ehhez egyhangúság kell, viszont
Brüsszelben most abban reménykednek, hogy ha felgyorsítják az eljárást, például ezzel a jelentéssel, akkor amiatt, hogy a lengyel-magyar viszonyban a háború okán van egy kis mosolyszünet, a lengyelek „nem mentik majd meg" Magyarországot.
Szerintem viszont a lengyel-magyar véd- és dacszövetség továbbra is erős, csak most
felbátorodtak Brüsszelben azon, hogy a hetes cikkely szerinti eljárást folytassák, és így idővel megvonhassák Magyarország szavazati jogát.
Látható, hogy Manfred Weber és mások is azt szorgalmazzák, hogy ne hívják meg Orbán Viktort az Európai Uniós Tanácsülésre, amit nyilván nem lehet megtenni. Viszont ez az ötlet a cancel culture-nek (az eltörlés kultúrája – a szerk.), a balliberálisok tehetetlenségének a része. Ez négy éve lassan halad, meglátjuk, mi történik majd. Az Európai Parlament mindig gyorsítani akar, azért is vannak ezek a jelentések.
Másrészt az uniós források esetében a saját propagandájukat hiszik el, miszerint ha nem kap Magyarország uniós pénzt, akkor összeomlik az Orbán-rendszer, ami nyilván nem igaz.
Brüsszelben elfelejtik, hogy az uniós források a magyar GDP 3-4 százalékát teszik ki, másrészt pedig a magyar kormány a piacról is tudja finanszírozni magát, tehát nincs feltétlenül ráutalva ezekre az uniós pénzekre. Az a globalista elit, amelyhez ez a zöldpárti képviselő tartozik, nyilván abban reménykedik, hogy ez működni fog.
Próbálkoznak ezzel egyébként már 12 éve. A túlzott deficiteljárás miatt nem adtak forrást 2014 előtt, 2018 előtt a korrupció miatt nem adtak, most éppen a jogállamisági eljárás miatt nem adnak. Ez nem egy újkeletű dolog.
A kormány olyan költségvetést tervezett jövőre, amely számol a háborús inflációval, és lehetővé teszi az elért eredmények megvédését. Ez segíthet abban, hogy ne az embereknek kelljen megfizetni a háború árát?
Igen, hiszen ahogyan 2010 után is egy igazságos tehermegosztás volt, és nem az IMF és a baloldal által támogatott megszorítások voltak, most az igazságos tehermegosztással a bankokat, a multicégeket és a külföldi energiaszolgáltatókat is bevonták a teherviselésbe.
A kormány az extraprofitadóval próbálja teríteni a terheket, hogy ne egyedül a lakosság vállára nehezedjen a háború ára. Az extraprofitadóval a rezsicsökkentést is védi a magyar kormány, és az Unió elhibázott szankciós politikája miatt megdrágult energia kompenzációjára fordítja ezt a pénzt.
Ezen felül pedig honvédelemre, tehát az országépítésre és egyben a NATO védelmi kapacitásának javítására. Mondhatjuk, hogy
megint egy 2010 után bevált politikát alkalmaz a kormány, és ha nem is akadályozza meg, de lassítja ezzel a háborús inflációt.
Ezt is fontos elmondani, hiszen a magyar infláció az uniós átlagnál van, nem kiugróan magas. Például a Baltikumban vagy Szlovákiában hiába használnak eurót, sokkal magasabb az infláció mint nálunk, tehát itthon sikerül az inflációt lassítani, például a benzinár- vagy az élelmiszerárstoppal.
Átlag feletti mértékben emelkedtek az utóbbi időszakban az élelmiszerárak, a vásárlók közérzete azonban még súlyosabb drágulást érzékel, mint amilyet a hivatalos statisztika mutat. Ha nem lenne rezsicsökkentés és benzinárstop, elképzelhető, hogy a mindennapokban az emberek még jobban érzékelnék ezt az áremelkedést?
Igen, mert ez most egy világjelenség, ami elérte hazánkat is. Tavaly az energia drágult, most a háború miatt már az élelmiszer is.
Az emberek érzik az árdrágulást, ahogyan Nyugaton is érzik, de azt látni kell, hogy a kormány az alapvető élelmiszerek árát befagyasztotta, ami segít valamit, másrészt a nyugdíjasoknál előre hozták a kompenzációt.
Nem novemberben, hanem már most kifizetik nekik a nyugdíjkiegészítést. A kormány próbál segíteni a különböző csoportoknak, és lehetőség szerint kompenzálja a sérülékenyeket, főként a nyugdíjasokat. Van egy érzékelt infláció, ami mindig magasabb, mint a valódi infláció, ezért a kereskedők ezt kihasználják. Ha az emberek magasabb inflációt várnak, akkor ez egy önmagát beteljesítő jóslattá is válhat, tehát gyorsabban emelik az árakat.
A háborús infláció korában a baloldal újabb és újabb terhet tenne az emberekre. Mind a Belvárost, mind a külső részeket érintő dugódíjra tett javaslatot az LMP. Meddig képes a magyar baloldal észszerűtlenül, a magyar emberek érdekeit figyelmen kívül hagyó logika mentén politizálni?
A baloldal a globalista politikát folytatja, ez nagyon jól látszódik.
Nem tanulnak a hibákból, hiszen a dugódíj Londonban a baloldali polgármester bukásához vezetett, és Boris Johnsont ezért választották meg jobboldaliként, ő ugyanis ellenezte annak bevezetését.
Azért mennek szembe a lehetőségekkel és a magyar emberek akaratával, mert ők csak a globalista logika mentén tudnak politizálni. Nem gondolkodnak, és az abból is látszódik, hogy hiába utaztak le vidékre,
továbbra sem értik és ismerik a magyar emberek problémáit, hiszen ők külföldi érdekeken keresztül szemlélik az országot. A baloldal nem Magyarországot nézi, és a globalista álláspontjuknak nem képezik részét a magyar hétköznapok.
A hétköznapokat akarják ehhez a globalista formához hozzáalakítani, ezért vannak olyan javaslatok, mint a dugódíj bevezetése. Ők a brüsszeli, globalista javaslatokat akarják meghonosítani itthon. Azt akarják megvalósítani hazánkban, hogy mi is annak a nagy globalista piacnak a részesei legyünk, ami viszont nem a magyaroknak jó, hanem a nagy multicégeknek, és a spekulánsoknak.
A kormány azért akar lokális alternatívát kínálni, hogy a pénz nagy része itthon maradjon, és ne vándoroljon külföldre. A baloldali javaslatok mind azt jelentenék, hogy egy egységes piac részesei legyünk, és a pénz ezáltal kimenne az országból, éppen úgy mint 2010 előtt.
Mit várhatunk a jövőben a háborús infláció és a gazdasági helyzet tekintetében úgy, hogy Brüsszelnek hajmeresztő elképzelései vannak? Elegendő Manfred Weber gázelosztási javaslatára gondolni.
Amíg tart a háború, addig valószínűleg az árak tovább fognak növekedni, és azt is látni kell, hogy a brüsszeliek teljesen le akarnak válni az orosz energiáról, ez Nyugaton még nagyobb energia-áremelkedést fog hozni, és hiány is lesz.
Az, amit Hamburgban javasolnak, hogy csak reggel 6 és 8, valamint este 6 és 8 óra között legyen meleg víz, egyre elterjedtebb lesz Nyugaton. A hiány megjelenik. Nemcsak az infláció és a drágulás, hanem a hiány is.
Igaza lesz Orbán Viktor miniszterelnöknek, aki azt mondta, hogy nem az a kérdés, hogy mi mennyibe kerül, hanem hogy van-e belőle.
Nyugaton nem lesz, ezért tette Weber is a maga javaslatát a földgáz kapcsán.
