Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nemrégiben írtuk meg, hogy a Magyarországot támadó Vera Jourovát néhány évvel ezelőtt korrupció gyanújával letartóztatták a prágai repülőtéren. Mennyiben tekinthető kétszínűnek a biztos tevékenysége az említett ügy tükrében, illetve miért nem tud a háború okozta helyzet során Brüsszel valódi cselekvést felmutatni?
A háború kapcsán is megjelenik Brüsszel hipokrata és felszínes, a problémák érdemi kezelésére aligha alkalmas hozzáállása. A folyamatos politikai játékok űzése, a mindenben egyet nem értő, ellenkezés nélküli, a bürokraták által kijelölt tornasorba szótlanul beállni nem hajlandó államok politikai és pénzügyi zsarolása, valamint a belső konfliktusok szítása mind kedvelt eszközei a brüsszeli politikának.
Szomorú, hogy ez az ígéretes és nemzetközi összevetésben is példátlan együttműködés, az Európai Unió az efféle őszintétlen, lényegkerülő és rövidlátó politikai játszmák miatt nem képes betölteni az alapítók által megálmodott szerepét.
Azt a szerepet, hogy Európa országait egységbe szervezve, közösen, hatékonyan tudjuk érvényesíteni politikai és gazdasági érdekeinket egy folyamatosan gyorsuló, globalizált világban. Úgy látszik, hogy
a mostani vezetésnél nagyobb prioritást élvez a céltalan politikai konfliktusok szítása, mint a valós problémák hatékony kezelése.
A háború szomszédságában és egy recesszió árnyékában egymást nem támadni és aláásni kellene, hanem egymásra utaltságunkat és közös érdekeinket felismerve segíteni és együttműködni. Mindezt teszik olyan hiteltelen politikusok, mint Vera Jourová, akit valóban korrupció gyanújával tartóztattak le a prágai repülőtéren. A gyanú szerint ugyanis a cseh kormány regionális fejlesztésért felelős helyettes államtitkáraként kétmillió cseh korona (mintegy hetvenezer euró) kenőpénzt fogadott el a Budišov kastélyának felújítására szánt uniós támogatásból. Mivel az ügyészség "nem talált elegendő bizonyítékot" ellene, Jourová beperelte a cseh államot, mivel többek között
33 napot töltött előzetes letartóztatásban.
Ő volt az, aki az uniós pénzek és a jogállamiság összekapcsolását szükségszerűnek nevezve zsarolja a nyilvánosságban a neki nem tetsző értékrendet képviselő közép-európai országokat, mert szerinte „az adófizetők nem akarják olyan országoknak adni a pénzüket, ahol nem működik a jogállamiság, és nem tudják megvédeni ezeket a forrásokat". Ez egy olyan elfogadhatatlan álláspont, amelyet a szakmai módszertani hiányosságoktól terhelt, politikai célú jelentés tartalma sem erősít meg.
Vera Jourovának ezért is le kellene mondania biztosi posztjáról: a szakmai hitelesség tekintetében súlyosan megkérdőjelezhető a jelentés módszertani megalapozottsága, és a brüsszeli technikai apparátus, olajozott gépezet kifinomultsága most a politikai elfogultság, a módszertani formalizmus, öncélúság jegyeit magán hordozó hozzáállással találkozva ölt testet a Magyarországról szóló jogállamisági jelentésben.
Több milliárd forintos támogatást kapott baloldali amerikai szervezetektől a Márki-Zay Péter vezette dollárbaloldal, de azt továbbra sem tudjuk, hogy pontosan mit is kértek ezért tőlük cserébe. Gyurcsánynétól Fekete-Győr Andrásig az összes dollárbaloldali kiállt a brüsszeli elit által kikényszerített szankciók mellett. Miért támogatja a baloldal a brüsszeli szankciókat, és miért nem állnak ki Magyarország mellett?
Jelen esetben ez a háború mielőbbi deeszkalációja és az energiaválság hatásainak mielőbbi enyhítése elemi érdeke hazánknak, mivel a magas transznacionális infláció és üzemanyagárak már így is jelentős terhet jelentenek a régiónak és polgárainak.
A brüsszeli szankciók csak rontanak a már így is borús helyzeten, a problémák forrását bebetonozzák, a konfliktust mélyítik, és távolabb lökik az oly szükséges megoldást: a gazdasági egyensúly és növekedés visszatérését.
Logikusan érthetetlen, miért támogatja mégis oly hangosan ezeket az önsorsrontó törekvéseket a magyar baloldal, de a választ nem is az észszerűség területén kell keresni: ez pusztán szemellenzős és felelőtlen önző politizálás, amire most az országnak a legkevésbé sincsen szüksége, hiszen Brüsszelből is jön elég az efféle megoldásokból. A baloldal ismét magára hagyja a magyar kormányt a küzdelemben, ahogy ezt tette az elmúlt tizenkét esztendőben folyamatosan. És hogy mi ennek az oka? Szakértők az elmúlt hetekben súlyos nemzetbiztonsági kockázatnak minősítették az ellenőrizetlen és mindeddig titkos pénzáramlást a baloldal kampányába. Nekik közjogi értelemben is igazuk van. A nemzetbiztonságra vonatkozó szakirodalom alapján a nemzetbiztonsági szolgálatok alapvető elemei az ország biztonságát garantáló intézményrendszernek, vagyis jelentős szerepük van az ország értékeinek védelmében, valamint érdekei érvényre juttatásában. Az országok értékeit demokratikus jogállamokban a jogszabályalkotók elsősorban az alkotmányokban, valamint a stratégiai dokumentumokban határozzák meg. Ezen értékek közé sorolják alapvetően a függetlenséget, a szuverenitást, az ország területi épségét, az emberi élet védelmét, az egyéni és a kollektív szabadságjogok érvényesülését, az állam demokratikus berendezkedését, valamint a gazdasági jólétet.
Amennyiben külföldről politikusokat vagy adott esetben egy teljes kampányt finanszíroznak – azaz megvásárolnak – egy országgyűlési vagy önkormányzati választás során, az irányítói és döntési jogosultság tekintetében a hazai érdek háttérbe szorulásának súlyos veszélye nyílik meg, amely már fenyegetést jelenthet Magyarország politikai, közjogi és gazdasági szuverenitását illetően is.
Ezért nem beszélhetünk pusztán egy kampányfinanszírozási kérdésről, ezért nem hivatkozhatunk csupán a külföldi források tiltását rögzítő három évtized óta hatályos Párttörvényre, és ezért kell olyan döntést vagy döntéseket hozni, amennyiben jogsértés megállapítására kerül sor, hogy az a jövőre nézve elrettentő erővel tartsa vissza a baloldali politikusokat a nemtelen külföldi támogatások elfogadásától.
Miért fontos a brüsszeli szankciók sikertelensége után az, hogy a magyar kormány elsőként kérdezi meg az emberek véleményét nemzeti konzultáció keretein belül?
A nemzeti konzultáció az országgyűlési választások közötti időszakokra is megteremtette a kormány és a társadalom érdemi és közvetlen kapcsolatát.
Az emberek tehát nemcsak négyévenként foglalhatnak állást fontos és sorsdöntő kérdésekben, hanem a ciklusok ideje alatt is.
Európában folyamatosan nyílik az olló a politikai elitek és a szavazók között. A magyar kormány viszont épp azon van, hogy minél inkább bevonja az embereket a politikába és a politikai döntések előkészítésébe. A siker tagadhatatlan, a számok magukért beszélnek. Így nem ez az első példa, hogy a magyar kormány elsőként, a többi európai országot jó pár kanyarral megelőzve hoz meg egy fontos politikai döntést. Többször bebizonyosodott már, hogy a nemzeti konzultáció képes olyan politikai egységet kialakítani egy-egy fontos, a nemzet sorsát kiemelkedő mértékben meghatározó kérdésben, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az ország érdekeit hatékonyan lehessen képviselni a nemzetközi politikai hadszíntéren.
Egy határozott, magas részvételű nemzeti konzultáció olyan felhatalmazást és muníciót ad a kormánynak a nemzetközi politikában, amelyre nem sok más lehetőség van.
Hazánk megint nagy szembeszéllel küzd az uniós szankciók kapcsán, ezért nagyon fontos, hogy a józan ész hangját és a logikus politikai cselekvés kultúráját ne lehessen elhallgattatni a nemzetközi diskurzusban. Ehhez lehet nagy segítség a nemzeti konzultáció, amely más országoknak is példát mutathat.
Egy demokráciában soha nem lehet az embereket elégszer megkérdezni, talán az az egyik legnagyobb baj, hogy ezt Nyugaton sokan elfelejtették, és a demokrácia és jogállam jól hangzó szólamai mögé bújva, az emberek érdekeivel ellentétes döntéseket hoznak.
Magyarország már többször megmutatta, hogy lehet ezt másképpen is csinálni, nem először vagyunk úttörők. Úgy látszik, megint csak mi leszünk az elsők, könnyen lehet, nem utoljára.
Miért akarja Brüsszel szankciók alkalmazására kényszeríteni a tagállamokat, és milyen következményekkel számolhat Európa, ha ezen a politikán nem változtatnak az európai vezetők?
A brüsszeli szankciók egyértelmű elszenvedői az európai polgárok lesznek: az emelkedő energiaárak és megélhetési költségek az átlagembereknél csapódnak le, az ő pénztárcájukból húzza ki a pénzt.
Egyértelműen látszik, hogy a szankciók nyertesei a nagy transzatlanti energiacégek, akik példátlan extraprofitot könyvelhetnek el, bekebelezik az európai piac jelentős részét, miközben a kontinens gazdasági versenyképessége folyamatosan csökken, kilátásai romlanak. A nagy nyugati vállalatok érdekeit, úgy tűnik, előszeretettel támogatják sok európai állam politikusai, azonban ennek negatív hatásai aligha lesznek elkerülhetőek. Folyamatosan magas energiaárak, ellátási nehézségek, az energiaintenzív iparágak szűkülése és végső soron a vágtató gazdasági versenyben való lemaradás. Külső szemlélőként érthetetlennek tűnik, miért lehet érdeke ez Európának, könnyen lehet, hogy kisstílű politikai megfontolások vagy szakmai alkalmatlanság áll e mögött.
Bármi is az ok, Európának ez nem jó, mielőbb fontos lenne észhez térnie a döntéshozóknak.
