Az ügyészség az első és a másodrendű vádlottat súlyos testi sértéssel, jelentős kárt okozó rongálás kísérletével, továbbá előre kitervelten, nyereségvágyból, több ember sérelmére elkövetett emberöléssel, míg a harmadrendű vádlottat pénzmosással vádolja. A tárgyalás egy tanú meghallgatással folytatódott a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.
Az tanú régről ismerte a meggyilkolt férfit, J. S-t, a férfi áldozatot, aki szinte a legjobb barátja volt, sokszor összejártak a családjaikkal együtt.
K. N-t, az ügy első rendű vádlottját is rajta keresztül ismerte meg. A tanú, J. S-sel és barátnőjével közösen üzletelt autókkal, ennek az üzletnek volt a részese az első rendű vádlott is, akinek a tanú elmondása szerint mindenhez volt hozzáférése. Arról is kérdezték a tanút, mikor tűnt fel neki, hogy a férfi és a nő eltűnt, mire azt válaszolta, hogy
először a nő szülei kezdték keresni a lányukat miután egy ideje már nem jelentkezett náluk.
Aztán arról kérdezték, mit tudott az áldozat anyagi helyzetéről, amire a férfi azt válaszolta, hogy
nagyon gazdag volt és elmesélte, hogy volt olyan hónap, amikor az üzletben 700-800 ezer eurót is megforgattak egy hónapban.
Azt is megtudhattuk tőle, hogy az autók mellett J. S. többek között arannyal és borral foglalkozott, meg volt egy jachtja is. A tanú azt is megerősítette, hogy az áldozat elég sok pénzt, 200 ezer euró, és aranyat is tartott otthon.
Pistánál mindig egy-egy köteg pénz volt, körülbelül 100 ezer euró értékben
– hangzott el a férfi felolvasott vallomásából.
A tanú azt is elmondta, hogy volt kettesben fent az áldozat lakásán az első rendű vádlottal az után, hogy már egy ideje nem látták a két áldozatot. A bírónő kérdésére a férfi kiemelte, hogy volt pár gyanús dolog számára, így utólag visszagondolva, például az, hogy
K. N. rá akarta beszélni, hogy vigye el a lakásból a tévét. Később pedig az vált számára gyanússá, hogy a férfi eladta J. S. autóit, amit a tanú elmondása szerint nem tett volna meg akkor, ha a férfi még élt volna akkor.
Aztán a férfi azt is kifejtette vallomásában, hogy J. S. nagyon erős és határozott személyiség volt, felfedezni vélte benne Hitler és Napóleon vonásait is.
A vádirat szerint az első rendű vádlott 2015 tavaszán ismerkedett meg a másodrendűvel, akinek felajánlotta, hogy megbízza őt erőszakos bűncselekményekkel, amelyekért alkalmanként 500-1500 eurót fizetne.
A férfi ezt az ajánlatot elfogadta és ezután több bűncselekményt is elvégzett neki, például különböző emberek megverését és egy családi ház felgyújtását is.
Az első rendű vádlott a börtönben ismerte meg későbbi áldozatát, akinek a szabadlábra helyezésük után a vádlott intézte az ügyeit és meghatalmazással rendelkezett a cége ügyvitelére. Amikor a fréfit elítélték Szlovákiában, nem akart bevonulni a börtönbe, ezért Magyarországra szökött és a 13. kerületi Marina Parton bérelt egy lakást.
A bujkálása fedezésére pénzt és 2 kg befektetési aranytömböt használt.
Egy idő után az első rendű vádlott elhatározta, hogy megöli a férfit és megszerzi a vagyonát, és ehhez megkérte a másod rendű vádlottat, hogy segítsen neki.
2016. február 11-én a két férfi a lakásában lévő férfit és az ott lévő barátnőjét fejbe lőtte, aztán a holttesteket a másodrendű vádlott feldarabolta és egy sporttáskába csomagoltta, amit egy előre kiásott gödörben egy Budapest melletti erdőben elhantolt,
amiért a 2 kg-os aranytömböt megkapta.
Az arany eredetét elmesélte az élettársának, az ügy harmadrendű vádlottjának, aki egy kereskedőnek 10 millió forintért eladt.
Az első rendű vádlott a gyilkosság után megszerezte a lakásban lévő készpénzt és a meggyilkolt férfi cégének 10 kocsiját, amelyeket a társával együtt eladott.
Egy autót a másodrendű vádlott élettársa, egyet pedig az apja kapott meg.
A gyilkosság azért derült ki, mert a másodrendű vádlott, aki éppen egy másik ügyben töltötte a börtönbüntetését, egy kihallgatás során szóba hozta a két áldozatot.
Először a tetthelyről beszélt, aztán elárulta a a holttestek helyét is.
A magyar rendőrök ezután a szlovák kollégáikkal közösen elfogták az első rendű vádlottat.