Ön egy éve, május 24-én tette le a miniszteri esküjét. Mi volt a legnagyobb kihívás az azóta eltelt időben? Mire a legbüszkébb?
2016-tól kezdődően komoly építkezés indult meg a haderőben. A háború azonban teljesen új helyzet teremtett. Most Magyarország és a magyar emberek biztonsága az első.
Nem maradt több időnk, és nincs új esélyünk hazánk védelmi képességeinek megfelelő szintre emelésében, sokkal gyorsabban és hatékonyabban kell a haderőfejlesztést végrehajtanunk.
A tavaly alakult új, ötödik Orbán-kormány határozottan elutasítja a háborút, tűzszünetet akar és béketárgyalásokat. Nagyon erős a háborúpártiak ereje és nyomása, de ki kell, és ki fogunk maradni a háborúból. Ahogy a Miniszterelnök az évértékelő beszédében meghatározta számunkra: szárazon tartjuk a puskaport, azaz kihasználjuk a lehetőséget, és megerősödünk. Ebben a ciklusban egyedülálló esélyünk van, mert adott a politikai támogatás, pénzügyi erő és a társadalom is fontosnak tartja a biztonságunkat.
A jövő évi költségvetés is a mostani háborús időkre készül, most olyan költségvetésre van szükség, amelyben az ország biztonsága az egyik legfőbb prioritás. Mindenki érti és érzi, hogy helyettünk senki sem fogja megvédeni hazánkat.
Ahhoz, hogy a NATO biztonsági garanciái életbe léphessenek, nekünk is el kell végeznünk a feladatainkat, és mindenekelőtt egy erős, nemzeti haderővel kell rendelkeznünk, nem hagyatkozhatunk kizárólag másokra. Azon dolgozom az első nap óta, hogy ez az esély sikert hozzon.
Ön önkéntes tartalékos százados. Elvégezte az alapkiképzést, majd beosztást kapott, és rendszeresen aktív szolgálatot teljesített. Milyen honvédelmi miniszterként Magyarországot, a hazáját szolgálni?
Azt vállaltam, hogy valódi változást hozok. Az mindig nehéz. Gyakran népszerűtlen. Önkéntes tartalékos századosként szolgálva megismertem a haderő belső állapotát "alulról", miniszterként felülről. Mindkét nézőpontból egyértelmű, hogy mélyreható szervezeti-kultúra változásra van szükség.
Békekatonaságból, "egyenruhás munkavállalók" szociális intézményéből egy harcképes, elszánt, komoly hadsereget akarok építeni, amivel számolni kell a régióban. Nem bántani akarom ezzel a seregben ma is szolgáló, számtalan kiváló katonát, hanem érzékeltetni akarom, hogy milyen hozzáállást várok tőlük.
A szervezeti, jogi, bürokrácia csökkentő, anyagi, személyi és egyéb feltételeket az én dolgom megteremteni hozzá.
Ahogyan Ön is említette, a szomszédunkban háború dúl, a további eszkaláció esélye magas, a béke jelenleg távolinak tűnik. Mindeközben egy új világrend van kialakulóban. Hogyan látja Európa, ezen belül is Kelet-Közép-Európa biztonsági helyzetét? Milyen kihívások előtt áll a régiónk, kiemelten Magyarország?
Közép-Európa és Magyarország nem tekinthet magára többé úgy, mint a háború kitörése előtt. Más helyzet van, a közvetlen szomszédságunkban egy véres, 20. századi típusú háború dúl, menekültek özönlenek a határainkon át, már százezrek haltak meg, és még ki tudja hányan fognak.
A nyugati világ összefogott, és eddig sosem látott mennyiségű fegyvert ad át a megtámadott félnek, Ukrajnának. Ezzel Ukrajna eséllyel tud szembeszállni a szuverenitását veszélyeztető támadó ország sok belső problémával küzdő, de nagy tartalékokkal rendelkező haderejével. A szándékos vagy véletlen eszkaláció lehetősége eközben folyamatosan nyitott.
Magyarország a NATO keleti szárnyán és a háborúval szomszédos országként mindenki számára megkerülhetetlen tényező földrajzi elhelyezkedése, és a haderőfejlesztésünk üteme és mértéke okán is.
Az elmúlt napokban konkrét fenyegetések hangzottak el ukrán, sőt egyes hírek alapján uniós vezetőktől is hazánk ellehetetlenítésére. Azt gondolom, szomszédos országként teljesen indokolt a fokozott figyelem.
Az ukrán elnök a napokban körbeutazta Európát, hogy még több pénzt és fegyvert kérjen Ukrajnának. Meddig tarthatók fenn a Nyugat fegyverszállításai? Az európai védelmi ipar várhatóan hogyan fogja bírni ezt a fegyverkezési versenyt?
Az európai védelmi ipart felkészületlenül érte ez a helyzet, és küzd azzal, hogy megfeleljen az igényeknek.
A legtöbb nagy állam saját biztonságának kockáztatásával, saját stratégiai készleteinek csökkentésével adott át lőszert, fegyvert és egyéb eszközöket az ukránoknak. Ezek visszapótlásához és a további adományok teljesítéséhez valahogyan fel kell nőnie az európai védelmi iparnak.
Magyarország a saját haderejének fejlesztését európai uniós partnerek választásával és önálló védelmi ipar fejlesztési fókusszal kezdte meg. Nem csupán beszerzésben gondolkodunk, hanem minden alkalommal úgy törekszünk eljárni, hogy nagy nemzetközi partnerekkel magyarországi termelési, sőt kutatási és fejlesztési lábat is magába foglaló megállapodásokat hozzunk létre.
Így épült meg Zalaegerszegen a Lynx gyalogsági harcjármű-gyár, Kiskunfélegyházán a CZ-Colt termékeket gyártó kézifegyvergyár, az Airbus helikopter alkatrészeit gyártó gyulai gyár. További egyéb beruházások mellett így fog megépülni Várpalotán a nagy kaliberű lőszer- és robbanóanyag-üzemünk.
Amellett, hogy biztosítjuk saját utánpótlásunkat, és hozzájárulunk a magyar gazdaság növekedéséhez, egyúttal ezen keresztül hozzájárulunk az európai védelmi ipari képességek fejlesztéséhez is.
Ön szerint van esélye egy harmadik világháború kirobbanásának?
Kiváló katonai és geostratégiai szakértőink vannak, akik erről alapos és átgondolt elemzéseket tudnak felvázolni, és meg is szoktam hallgatni őket, de én most nem bocsátkoznék ilyen jóslásokba.
Ami biztos, hogy minden eshetőségre készen kell állnunk. Ezért is beszélt dr. Böröndi Gábor altábornagy, az új vezérkari főnök a parlamenti meghallgatásán a nukleáris elrettentés szempontrendszerének beemeléséről a magyar haderőről való gondolkodásunkba.
A haderő katonai és polgári vezetésének az a dolga, hogy minden eshetőségre felkészüljünk, hogy a magyar emberek nyugodtan hajthassák álomra a fejüket, és ezt meg is tesszük.
Önnek szinte jelmondatává vált, hogy „a békéhez erő kell". Mit ért ez alatt? Hogyan lehet napjainkban garantálni a már ön által is említett biztonságot?
Szakzsargon az „elrettentés", de a célunk, hogy senkinek se jusson eszébe egy esetlegesen, a jövőben előforduló háborús konfliktus esetén hazánk felé venni az irányt.
Ahhoz, hogy megfelelő elrettentő erőt tudjunk felmutatni, azt tervszerűen fel kell építenünk. Ez a feladat legalább három fontos területen és időben párhuzamosan jelentkezik. Fegyvereket és haditechnikai eszközöket gyártunk és vásárolunk azért, hogy az örökölt, elavult szovjet fegyverekkel rendelkező haderőt teljesen átfegyverezzük, ezzel növeljük a harcképességét, és egy modern, NATO kompatibilis, digitális haderőt hozunk létre.
Azonban a legmodernebb eszköz sem ér semmit, ha nincs mögötte kiképzett, rátermett, elhivatott magyar katona. Ezért a személyi állományban, a toborzás terén és a vezetésben is olyan kultúraváltást hajtunk végre, ami a katonák körében a harci szellem megerősödését, az altiszti és tiszti szinten pedig az öntevékeny, felelősségvállaló vezetői magatartást erősíti.
Harmadrészt pedig szervezeti változásokat hajtunk végre a fenti célok érdekében. Ilyen változásra jó példa a most megalakult Területvédelmi Erők Parancsnoksága, amely egy teljesen új komponenst teremt a hivatásos – úgymond profi – haderő támogatására.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! KÉRJÜK, LAPOZZON!