Miközben a baloldali vezetésű fővárosi önkormányzat csődközeli állapotba került, Budapest Karácsony Gergelyék fenntartása alá tartozó részein egyre erősebben érződik a gazdátlanság.
Az aluljárókban a fullasztó bűz, a közterületen a hajléktalanságból adódó konfliktusok és higiéniai problémák, a parkokban pedig a térdig érő gaz és a padokat elfoglaló ittas alakok rontják sokak közérzetét.
A helyszíni riportunkban megkérdezett járókelők jelentős része már-már élhetetlennek érzi a fővárost.
– Miért, hol van itt vécé? – kérdez vissza egy középkorú nő, amikor azt firtatjuk, hogy elégedett-e azzal az egyetlen nyilvános mellékhelyiséggel, amelyet a Blaha Lujza tér felújítása keretében alakítottak ki Karácsonyék. Az asszony csak legyintett, amikor megtudta, hogy az illemhely a térnek a körúttal ellentétes csücskében helyezkedik el. – Aki itt leszáll a metróról, vagy 10 perc, míg odaér a vécéhez. Ha tényleg rájön a szükség az emberre, nem túl valószínű, hogy kibírná odáig. Ottjártunkkor éppen tisztították a bádogbudiként is emlegetett alkalmatosságot, amelynek a használati díja egyébként 250 forint.
A feladatot másodmagával végző nő azt mondta, hogy a főváros mindössze napi egyszeri takarítás költségét fedezi, így a környéken az idő nagy részében kriminális állapotok uralkodnak.
Valójában állandóra fel kéne venni ide egy embert, aki vigyázna az illemhelyre, mert szavakkal nem lehet leírni, hogy mi van itt a nap végére. Ehhez jön az is, hogy a vandálok rendszeresen megrongálják a vécét, felfeszítik az ajtaját, kívülről meg összefirkálják
- sorolta az asszony. Míg azonban a Blahán épített vécé csak kényelmi és közegészségügyi szempontból problémás, addig a minap Karácsonyék - azóta eltávolított – úgynevezett „halálbudijai" a balesetveszélyes voltukkal keltettek közfelháborodást. Ugyanis
a Jane Haining rakparton elhelyezett mobil illemhelyek ajtajai a forgalmas úttestre nyíltak, így a hétköznap lezáratlan rakparton életveszélyes volt a használatuk.
A Blahára visszakanyarodva, ugyancsak ironikus, hogy a főpolgármester korábban azt vizionálta, hogy a járókelők majd zöld környezetben, joviálisan elcsevegnek egymással az újonnan épített, rögzített székeken üldögélve. Ebből semmi sem valósult meg, hiszen a székek üresen perzselődnek a napon.
Ez nem meglepő, hiszen
meglehetősen szürreális látványt nyújtanak a zajos forgalomtól mindössze néhány méterre elhelyezkedő ülőalkalmatosságok,
amelyeket még véletlenül sem a néhány nagyobb fa árnyékába építettek. A megpihenni kívánó emberek inkább a virágágyások szegélyére ülnek, már ahol nincsenek bűzös foltok. Ugyanis számos ponton gyanús kosz- és folyadékfoltok tarkítják a betonpadkát, amely a hajléktalanok törzshelyéül is szolgál.
Még ennél is rosszabb a helyzet a Blaha Lujza térre nyíló Népszínház utcában, amely finoman szólva nem európai városok közterületeit idézi. Rögtön a sarki McDonald's előtt egy hevenyészett zöldségespult, körben eldobált növényi hulladékokkal.
Végig a járdán mélyen beivódott sötét foltok és vizeletszag.
Feltűnően sokan közlekednek támolyogva, sörösdobozokkal vagy féldecis üvegekkel. Olyan, mintha az utcában a hajléktalanság már nem anomália lenne, hanem norma. Az utca elejéről induló 28-as villamoson még üres állapotában is orrfacsaró bűz terjeng.
Hasonlóan nyomasztó hely a Rákóczi út is, különösen a Keleti pályaudvar és a Blaha Lujza tér közt húzódó szakasza. Ezen mit sem változtatnak az az út szélén itt-ott mutatóba kitett, edényben darvadozó növények. Estefelé az arra haladók biztonságérzetét jelentősen rontja, hogy szinte biztosan belebotlik egy-egy agresszívan kéregető gyanús alakba vagy csoportba.
A Széll Kálmán tér egyik buszmegállójában egy darabjaira esett, teljesen szétrohadt pad fogadja az arra járókat. Több utas panaszolja, hogy
több hónap alatt sem takarították el a romhalmazt.
Azonban a téren a legsúlyosabb problémák köztisztasági jellegűek.
Ide sz.rnak a bokorba! Ha rájuk szól az ember, akkor dührohamot kapnak, elkezdenek üvöltözni és dobálózni
– számol be róla egy idősebb úr. A Tarlós-korszakban rendbehozott budai teret már szinte uralják a fedél nélküliek, akik a járókelők szerint már teljesen kisajátították a terület egyes részeit. A teret szegélyező növényzet néhány pontján valóban gyanús szagok terjengenek, és a bokrokban itt-ott található papírfoszlányok is arról tanúskodnak, hogy tényleg van, aki ott végzi szükségét.
Az aluljárókban életvitelszerűen tartózkodók még ennyire sem szemérmesek. Szemtanúk elmondása szerint már szinte megszokott jelenség – amit sokan egyszerűen csak pulykázásként emlegetnek –, hogy
egy-egy hajléktalan a lépcsőn, vagy éppen a placc közepén végzi a nagydolgát.
– Mióta a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) kevesebbet takarítja az aluljárókat, a hajléktalanok is jobban elkanászodtak. Azt látják, hogy nem is kell vigyázni a tisztaságra – mondja egy üzlet dolgozója a Nyugati téri aluljáróban.
A lapunknak nyilatkozó járókelők szerint egész Budapesten ott a legrosszabb a helyzet. A West End és a Skála Metro közti szakaszon apokaliptikus látványt nyújt az állandó félhomály, a bezárt üzletek összefirkált redőnyei, a málló vakolat, valamint a csatornaszag is.
E részt a kihaltsága miatt egyes járókelők félelmetesnek tartják és kerülik.
Bár a zárt térrel és a félhomállyal éles kontrasztban állnak a Népliget nyílt terei, Budapest legnagyobb közparkjától szintén hasonló okok miatt sokan idegenkednek.
Ottjártunkkor még a liget leginkább rendezettnek nevezhető részein, az egykori Planetárium tágabb környékén is csupán alig néhány embert lehetett látni. Ám még a négy-öt személy sem mind kifejezetten rekreációs céllal látogatott ki a parkba: közülük ketten a padra dőlve aludtak, néhány üres butykostól körülvéve.