Léteznek különböző elméletek arra, hány évente célszerű váltani – például sokszor felmerül a hétévente való továbblépés, mivel az ember általában ennyi idő eltelével ér új életszakaszhoz az életében. Azonban a kérdést érdemes inkább egyéni nézőpontból megközelíteni. Az adott munkahelyen töltött évek száma helyett inkább a jelenlegi pozíciónk, az élethelyzetünk, a magunkkal és a céggel szembeni elvárások kerüljenek fókuszba akkor, amikor arról gondolkodunk, maradnánk-e még az aktuális helyünkön.
De mégis milyen jelek erősíthetnek meg abban, hogy itt az ideje a váltásnak?
Egy munka kapcsán sokféle tényezőt kell számításba venni, a legfőbb azonban mégis az, hogy megtaláljuk-e benne a motivációt – különösen ha hosszú ideje csináljuk. Nap mint nap bemenni úgy egy munkahelyre, hogy nem szeretjük a feladatainkat, kedvetlenek vagyunk, nem érzünk semmiféle elhivatottságot, nemcsak a mentális, de a fizikai egészségünkre is negatívan hat. Fogalmazzuk meg magunknak őszintén, találunk-e örömöt a munkánkban, átlendít-e a nehezebb napokon a feladataink iránti elhivatottság, és a terheltebb periódusokban tudunk-e abba kapaszkodni, hogy alapvetően szeretjük a munkánkat.
Ha ezekre a kérdésekre nemmel felelünk, akár két, akár hét éve dolgozunk adott cégnél, érdemes elgondolkodni a továbblépésen.
Fejlődési lehetőségek
Előfordulhat, hogy a szakma iránti elkötelezettségünk és a motivációnk adott, de a feladatkörünkben nem találunk már elég kihívást, emiatt pedig akár kiégésközeli állapotba is kerülhetünk. Amennyiben főnökeinkkel, szakmai vezetőinkkel egyeztetve nem merül fel a fejlődés lehetősége, például nem támogatják, hogy informatikusként elvégezzünk egy rendszergazdaképzést, akkor érdemes olyan helyet keresni, ahol ezt meg tudjuk tenni.
A hasonló előrelépés a munkánk anyagi vonzatára is vonatkozhat: ha nem megfelelő a pénzbeli megbecsültség, mérjük fel, lenne-e kedvezőbb ajánlat számunkra valahol máshol.
A legépítőbb kihívások sem okoznak felszabadult örömöt, ha nem megfelelő a környezet, amelyben dolgoznunk kell. Amennyiben nem tudunk együttműködni a kollégáinkkal vagy a vezetés nem figyel a nehézségeinkre, és többszöri jelzésre sem változik a helyzet, célszerű olyan közeget keresni, ahol jól érezzük magunkat. Ez ugyanis hosszú távon alapja a szükséges motivációnak, valamint a fejlődésre való képességnek.
Hogyan lendülhetünk tovább, ha már megfogalmaztuk magunknak, hogy nyitottak lennénk a változásra? Természetesen adott lépés függ a minket mozgató tényezőktől. Nézzük, mivel érdemes kezdeni!
Tárjuk fel, mi érdekel igazán!
Ne ugorjunk fejest az ismeretlenbe, készítsük elő a továbblépést! Szedjük pontokba, milyen terület lenne vonzó számunkra, vagy ha környezetváltozásra volna szükség, melyek a legfontosabb igényeink egy új helyen. Váltás előtt tájékozódjunk a szükséges képzésekről.
Újítsuk meg az önéletrajzunkat!
Nézzük át a CV-nket és egészítsük ki, tegyük aktuálissá, igazítsuk a jelenlegi trendekhez. Regisztráljunk álláskereső oldalakra, és mérjük fel a terepet: milyen feladatkörökre lehet esélyünk, milyen bérigényt támaszthatunk egy új munkahelyen?
Ha van rá lehetőségünk, keressünk fel olyan munkahelyeket, ahol el tudnánk képzelni a következő éveinket. Vegyük szemügyre, milyen módon zajlik a munka, megfelelő-e a környezet, érnek-e majd kihívások, elégedettek-e az ott dolgozók. Ha új területre lépnénk tovább, mindenképp beszéljünk olyanokkal, akik hosszabb ideje dolgoznak adott szférában, hiszen kívülről minden másnak tűnhet, mint ahogy azt a sűrűjébe lépve megtapasztalhatjuk.
Tartsuk szem előtt az előnyöket!
Bár a váltás sokszor ijesztő lépésnek tűnik, még abban az esetben is, ha vágyunk rá, ne féljük meghozni ezt a döntést. Az új munkahely, vagy terület számos előnnyel járhat: az újabb impulzusok motiváltabbá tehetnek, a nagyobb kihívásoktól akár olyan fejlődést is elérhetünk, amelyre nem is számítottunk.
A változást gyakran a teljes továbblépés jelenti, máskor egy új terület megismerése, amellyel aztán az adott munkahelyen belül mozoghatunk el máshova.Mindegy, hogy egy rendszergazdaképzésről, egy egyetemi képesítésről, egy másik cég hasonló pozíciójáról, vagy egy régi gyerekkori álom megvalósításáról van szó: ne féljünk belevágni! A fő, hogy alapos előkészítés után induljunk el az új tervek felé.