Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Sajtótájékoztatót tartott az Alapjogokért Központban Kovács István stratégiai igazgató és Kovács Attila Európai Uniós kutatási igazgató pénteken Ukrajna Európai Uniós csatlakozásával, illetve Magyarország elfogadott, módosított helyreállítási tervével kapcsolatban.
Kovács István a sajtótájékoztató elején beszélt Ukrajna uniós csatlakozásáról, szerinte az Európai Tanács tegnap este rossz döntést hozott, vagyis megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Kovács István szerint a döntés a józan ésszel és a joggal is szembe megy, mivel az Európai Bizottság jelentése, amely a hivatkozási alapot jelenti a csatlakozási tárgyalások megkezdésére is rögzíti:
Ukrajna nem teljesítette a csatlakozáshoz szükséges feltételeket.
Ezt követően hozzátette:
a háborúnak nem a csatlakozás melletti, hanem a csatlakozás elleni érvnek kellene lennie egy észszerű világban.
Ugyanakkor ez a logika nem idegen a brüsszeli vezetés részéről, elég csak a migrációval kapcsolatos, több mint tíz éves magatartásra gondolni, mivel az illegális bevándorlással kapcsolatban is hasonló módszert alkalmaztak:
Importálják a problémát Európába ahelyett, hogy a probléma helyben történő megoldására koncentrálnának.
Az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója hangsúlyozta, senki nem vitatja, hogy Ukrajnának segítségre van szüksége, sőt Magyarország ezen a területen is élen jár. A fegyveres támogatáson kívül tulajdonképpen minden segítséget megad Magyarország, az összes tagállam között hazánk fogadta be az egyik legtöbb ukrán menekültet a háború kitörése után, ugyanakkor Kovács István leszögezte:
az uniós csatlakozás nem fogja megoldani a háborús helyzetet.
Kovács István ezután kijelentette:
Azért kivételezni Ukrajnával, mert háborúban áll egy atomhatalommal, a józan ésszel is szembe megy (...) Én azt gondolom, hogy a tagállami vezetők többsége tisztában van ezzel - sőt, még lehet az ukránok is szívük mélyén tudják -, hogy nem csatlakozhatnak a tegnapi döntés ellenére sem a közel jövőben az Európai Unióhoz.
Ráadásul számos olyan alkalom lesz még, amikor - akár a magyar kormány, akár bármely másik tagállam kormánya - megakadályozhatja a csatlakozási tárgyalásokat, Kovács István 70 ilyen pontot említett ezzel kapcsolatban. Ukrajna csatlakozásának van egy másik fontos következménye:
A csatlakozás az uniós szerződések módosítását is jelenti.
Ebből pedig az következik, hogy az egyes tagállamoknak a saját közjogi szabályozásaik szerint kell végrehajtani a ratifikációt, egyes tagállamokban ez a törvényhozás hatásköre - Magyarország idetartozik, hazánkban az Országgyűlésnek törvényben kell megerősítenie - , míg más országokban például népszavazás útján kell elfogadtatni egy ország csatlakozását, ezen a ponton említhető Írország, Hollandia vagy Franciaország, utóbbi két országban jelen állás szerint biztosan elutasítanák Ukrajna csatlakozását.
Kovács István szerint látni kell, mennyi pénzbe is kerülne Ukrajna csatlakozása úgy a magyar, mind a többi tagállam adófizetői számára. Összehasonlítási alapot a fiktív ukrán tagság költségeinek a jelenlegi költségvetési ciklusba beillesztése jelenthet. Komoly probléma a felzárkóztatási pénzek (kohéziós támogatások) és az agrártámogatások kérdése. Az agrártámogatásokat illetően 7 év alatt 100 milliárd eurót kellene kifizetni, így
Ukrajna miatt bedőlhet az összes európai családi gazdaság.
Hasonló véleményen van a Német Gazdaszövetség elnöke, mindez az európai mezőgazdasági támogatások rendszerének működése és az ukrán termőföldek mérete miatt lehetséges. Emiatt fennáll annak a veszélye, hogy annyi támogatást kellene így kifizetni Ukrajna számára, hogy annak a mértéke meghaladná az összes lehívható támogatást. Kovács István hozzátette:
A támogatások nagyobbak lennének, mint bármely másik tagállam esetében (...) Mivel területének túlnyomó része - egyes számítások szerint 70 százaléka - megművelhető, ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen nagyobb területre kellene hektáralapú támogatásokat kifizetni, mint amekkora egész Németország.
Végül, de nem utolsó sorban a mezőgazdaság tekintetében a legnagyobb problémát az ukrán mezőgazdasági termékek megjelenése jelenti, mivel fennáll annak a veszélye, hogy tönkretehetik az európai terménypiacokat. Az uniós közös piac nem tudna felvenni ennyi közös terméket, ezért a belépés érdekében - hasonlóan ahhoz, amikor Magyarország bezárta a cukorgyárakat és a kiírtottak a szőlőtőkéket - a szükséges kvóták teljesítése érdekében
az ukránoknak saját kezűleg kellene kiírtani a búzamezőket és a kukoricaföldeket ahhoz, hogy csatlakozhassanak.
A Bizottság számításai szerint 3 milliárd eurónak megfelelő kohéziós forrás áll rendelkezésre felzárkóztatásra, amelyeket az Unió legszegényebb régióiban osztanak szét. A probléma itt is hasonló, mint az agrártámogatással:
Ukrajna olyan nagy és szegény ország, hogy csatlakozás miatt ezekre a pénzekre senki sem lenne jogosult.
Végsősoron mindenki nettó befizetővé válna Ukrajna csatlakozásával és még így is hitelt kellene felvenni, hiszen a háborús költségek finanszírozása is várat magára. Ezenfelül az ukrán állam működtetése is az Unió felelőssége lenne (Brüsszel eddig 63 milliárd euróval támogatta így Ukrajnát) amiatt is, hogy az Egyesült Államok kihátrálni látszik a konfliktusból, dacára Anthony Blinken korábbi kijelentéseinek, amikor arról beszélt, milyen jó üzletet jelent a háború az amerikai hadiiparnak. Tehát
az ukrán régiók felzárkóztatása és az ukrán mezőgazdaság támogatása bedöntené az Európai Uniót és még nem esett szó az újjáépítésről sem.
Emlékezetes, Zelenszkij elnök a luganoi konferencián egy 500 milliárd eurós helyreállítási tervet mutatott be, a fődonor az Európai Unió lenne. Végül, de nem utolsó sorban komoly problémát jelent az a tény is, hogy Ukrajna területének közel 20 százaléka orosz katonai ellenőrzés alatt áll, ráadásul a keleti régiókat Oroszország saját részének tekinti, ahol a Putyin elnök által kinevezett kormányzók már munkába álltak. Mindebből az következik, hogy - amennyiben Ukrajnát az 1991-es határok szerint egyetlen egységnek tekintjük - a felmerülő kohéziós, mezőgazdasági támogatási és helyreállítási pénzeket az oroszok által ellenőrzött régiók felé is ki kellene fizetni, tehát az Európai Unió finanszírozná az orosz elnök által kinevezett kormányzókat.
A magyar ellenállás két másik döntést sikeresen megakadályozott a Tanácsban:
Szükséges volt itt a magyar vétó, mivel így nem hárul közvetlen anyagi hátrány a magyar és az európai adófizetőkre, ugyanakkor a költségvetés módosítása épp az lett volna az oka, hogy jelenleg nem tudtak volna utalni Ukrajnának. Ezenfelül
a módosítás kimondott oka az lett volna, hogy biztosítva legyen Ukrajna működése és a háború folytatása a magyar adófizetők részvételével együtt.
Ráadásul az Európai Unió újabb hitelfelvételre készült volna, amiről már bebizonyosodott, hova vezet, itt példaként említendő a koronavírusjárvány sújtotta gazdaságok megsegítésére kidolgozott helyreállítási alapot (RFF-támogatás). A finanszírozás hasonló formája eddig az egyszeri kivételt jelentette, a költségvetés módosításával ez a helyzet megváltozott volna.
