A 80 éves korában 2024. április 23-án elhunyt Nagy Alexandra 1944-ben született Budapesten. Felmenői között olyan neves alakokat találunk, mint nagyapja, aki cári orvosként segítette a katonákat, vagy dédnagyapja, aki Thomas Edisonnal dolgozott az akkumulátoron. Nagyanyja előszeretettel festett és rajzolt.
Eredetileg keramikusként végzett, ám az akkor divatos ólom alapú festékekkel szemben fellépő allergiás reakciók miatt sosem dolgozhatott ebben az iparágban. 1962-ben érettségizett, de csak harmadik próbálkozására, 1966-ban sikerült felvételt nyernie az akkori Magyar Iparművészeti Főiskolára. Nőként indokolatlan előítélettel kellett szembe néznie, mivel abban az időben kevés lányt vettek fel tanulónak - évfolyamán ő volt az egyedüli. Ahogy látogatásomkor fia, Dániel mesélte:
A mai napig csodálom anyám kitartását és erejét. Akkoriban nem mindig hagyták az embert érvényesülni, de anyám nem adta fel az álmát, hogy bejusson a főiskolára. Küzdött és a sorozatos visszautasítás ellenére bebizonyította, igenis van helye a maroknyi diák között.
Alexandra a főiskolai felvételig telefongyárban forrasztott, így a felvételihez elvárt ipari gyakorlata már megvolt. A főiskolán neves oktatója, Dózsa Farkas András eredetileg szobrász volt, de műszaki tárgyakat, köztük motorbicikliket is tervezett - bizonyítva, hogy az ipari formatervezés művészet és egyben műszaki zsenialitás is.
A 1970-es évek elején Alexandra lehetőséget kapott 2 évre Dublinban tanulni és alkotni. Ekkor már itthon is design-stúdióban dolgozott, ahol a művészi alkotás és eszme táptalajra lelet. A nyugati útja során azonban felismerte azt, hogy nem elég a termék kinézete:
fontos, hogy ne csak praktikus legyen, hanem másodlagos funkciót is be tudjon tölteni a csomagolás a magyar (és külföldi) otthonokban.
Voltaképpen a zero waste elgondolás előfutára volt a maga idejében.
Az egyetem után az első megbízását az Egyesült Izzótól kapta, ahol egy sorozathúzó prést kellett megterveznie. Az apropója leginkább az idő és energia gazdálkodás volt, mivel a használatban lévő régebbi modellek préselő elemei a gép hátulján voltak. Alexandra felismerte, hogy egy "design" beemelésével időt, energiát és helyet is megspórolnak a gyár számára.
Édesanyám masszív alapokon álló műszaki tudással rendelkezett, olyan technikai alapokkal, mely nem csak régen, de a mai napig megállnák a helyüket. Az utolsó pillanatig képezte magát, lépést tudott és akart tartani a technika fejlődésével, mivel Magyarországon ő volt az első, aki cégével a legkorszerűbb és legmodernebb eszközöket, szoftvereket és technológiát használta mind a tervezésben, mind a gyártási folyamatokban. Sosem állt meg és mindig a legminőségibb munkát adta ki a kezei közül.
1984-ben régi barátjától, Rényi Gábortól kapott Alexandra egy megbízást a Novotrade magyar játékfejlesztő vállalat keretein belül. Amikor elkezdett teret nyerni a C64 és egyre inkább nyitott a társadalom a számítógépes játékokra, a játékok szoftverfejlesztői rájöttek, hogy a minőségen még többet javítana, ha a grafika is kiemelkedő lenne. Dániel úgy emlékszik vissza erre, hogy anyukája sok időt töltött rácsos lapok előtt, ahol kézzel, precízen és a tökéletességre törekedve rajzolta meg a grafikai terveket, mondhatni ideje korán csöppent bele a számítógépes technológiák világába.
Emlékszem mikor anyám belekezdett ebbe a projektbe. Én még nagyon kicsi voltam, de a Fabulon babakozmetikumok nyers prototípusait én teszteltem esténként a fürdőkádban
- mesélte Dániel mosolyogva, mikor megkérdeztem, milyen kapcsolata van édesanyja munkáival.
Eredetileg ezeket a termékeket, mint legót álmodták meg, hogy építőjátékként is tovább tudjon érvényesülni a gyerekek szobájában, ha a fürdőszobai szerepkörét már teljesítette. 1972-ben a mai kőbányai Richter Gedeon Rt. kihelyezett üzemében, a Kőbányai Gyógyszerárugyárnak felkérésére készültek ezek a csomagoló tégelyek. Alexandra előtte a Mátraplastnak dolgozott, ahol szintén reklámanyagokat, flakonokat és a cég logóját tervezte meg. Egy interjúban Alexandra úgy fogalmazott:
Őrületes szerencsém volt, mert olyan felkészült, világlátott emberekkel dolgozhattam együtt évtizedeken át, akik felismerték az ipari formatervezés, a tervező személyének fontosságát.
A gyár gyógyszer minőségű kozmetikai szereket szeretett volna piacra dobni, ehhez pedig feltűnő csomagolásra volt szükség. A design fontos volt, hiszen nemcsak feltűnőnek kellett lennie, de praktikusnak, princípiumoknak megfelelően elkülöníthetőnek, a baba termékeknek pedig érdekesnek - mindemellett a kozmetikumok kiürülése után a tégelyeknek időtállónak is, hogy később is örömet okozzanak a tulajdonosnak. Ma már csak Pataki Ági arca lehet ismerős, aki a Fabulon termékek reklámozásával került igazán rivaldafénybe, de a tervezés, a sok éjszakába nyúló tökéletesítés, és ahogy Dániel fogalmazott, a "csavarok tárolója a balatoni nyaralókban" édesanyja törekvései miatt maradhatott fenn az utókor számára. Dániel nevetve mesélte, hogy amerikai rokonai hazalátogatva kénytelenek voltak pluszbőröndöt venni, mert annyira kelendő volt külföldön a Fabulon, hogy másképp nem jutottak hozzá külhonban.
1989-ben egy OMFB pályázat kereteiben sikerült elindítani a Paqart Design-t, ami Magyarországon az első számítógépes design-nal foglalkozó szervezetként jött létre. Alexandra fia megerősítette, hogy a rendszerváltás kori Közép-Kelet-Európában az a felszereltség, amit a Semmelweis utcai kis alagsor képviselt, messze túlmutatott korán. A minőségi tervezéshez elengedhetetlen volt a nyugati csúcskategóriás számítógépek és nyomdai előkészületeket felgyorsító eszközök beszerzése, amit a befolyt pályázati összegből sikeresen meg tudtak vásárolni.
Nem tudom elmondani, milyen alázattal és kitartással dolgozott anyu élete utolsó pillanatáig. Mindig precíz volt, nem adott ki olyan munkát, ami ne felelt volna meg mind a megrendelő, mind a végfelhasználó ideáljának. Tartósat, örök életűt akart készíteni, ami nem csak a Fabulon, de az Ilcsi, Pepsi, hajdani Tesco és egyéb nagy márkák csomagolásait illeti. Az ő kezdeményezésének köszönhető a DTP alapjainak oktatása és a mai designer képzések elindítása.
Alexandra nem csak csomagolás tervezéssel foglalkozott: az Ikarus buszok belső hangszóróit, az első pillanatragasztó tégelyét vagy az első, Tesco csomagolásokon megjelenő "magyar termék" emblémát is az első magyar ipari formatervezőnek köszönhetjük.
Az ő története és öröksége örökre beíródik a magyar ipari formatervezés történetébe, mint az egyik legnagyobb ikon és úttörő, aki valaha is élt. Nagy Alexandra nemcsak tárgyakat tervezett, hanem egy egész kultúrát és világot formált át munkásságával. Legyen a neve mindig emlékezetünkben, mint az innováció és kreativitás megtestesítője.
Végső búcsújára 2024. május 10-én, 14 órakor kerül sor a Fiumei úti sírkert Akadémiai parcellájában.