Ez áll a stratégiai infrastruktúrák működésére nyomást gyakorló ellenzéki megmozdulások hátterében

A közszolgálati média elleni tüntetésre készülő baloldal legújabb, tervezett akciója kapcsán fontos emlékeztetni, hogy a közéleti tiltakozások, tüntetések, politikai demonstrációk normál esetben a kulturált, békés véleménykifejezés, a valamiért való kiállás vagy az elutasítás, ellenvélemény nyilvános aktusát jelentik.

A tiltakozások – amennyiben békés szándékúak – sokszor együttműködési cselekményként, eseményként is értelmezhetők, amelyek során több ember együttműködik a közös részvétel jegyében, de bizonyos fokig megosztja az ezzel járó lehetséges kockázatokat is. A tiltakozások lehetnek akár egyéni nyilatkozatok, kiállások és (a legtöbb esetben) tömeges politikai demonstrációk is -  írta átfogó elemzésében a Századvég.
A közszolgálati média elleni tüntetésre készülő ellenzék legújabb, tervezett akciója kapcsán fontos emlékeztetni, hogy a közéleti tiltakozások, tüntetések, politikai demonstrációk normál esetben a kulturált, békés véleménykifejezés, a valamiért való kiállás vagy az elutasítás, ellenvélemény nyilvános aktusát jelentik. 

 A jogszerű tüntetések egy szisztematikus, de békés, erőszakmentes kampány részét is képezhetik bizonyos legitim társadalmi célok elérése érdekében, szükség esetén hatásos politikai nyomásgyakorlással, amely ugyanakkor nem fajulhat a puszta fizikai erőszakba – amivel a mostani tiltakozó akciók szervezőinek is tisztában kell lenniük.

A demonstrációk gyakran többféle bevett módszert – akár stratégiát – alkalmaznak, amelyek magukban foglalhatják a demonstratív akciókat, a konfrontatív, enyhe erőszakot és a súlyos erőszakot. A mozgalmak emellett követhetnek erőszakos, bomlasztó és konvencionális típusú stratégiákat is.

Ezen stratégiák némelyike ​​nyilvánvalóan nehezen sorolható be például a közjog territóriumán belül, illetve ma már könnyen mosódnak a határok az egyes tiltakozási akciók, tüntetési formák között, azok jellege és típusa tekintetében

- írták. 

A radikális és forradalmi baloldalt képviselő Saul D. Alinsky (1909–1972) amerikai közösségi aktivista, politikai teoretikus nézetei szerint az aktivistának mindig nyomást kell gyakorolnia a kormányzatra és annak szerveire, a kívánt társadalmi célok érdekében bármilyen eszközt fel lehet használni, beleértve olyan agresszív, szélsőséges megoldásokat, amelyek a többségi társadalom tetszését vélhetően nem nyernék el. Alinsky szerint a politikai radikálisoknak az ellenfelet (sőt: ellenséget) ki kell szorítaniuk a maga érvényesülési (akár fizikai, akár szellemi) területéről, és egyre inkább hatékonyabb módokat kell keresniük a politikai ellenség szorongásának, bizonytalanságának fokozására. 

Kényszerítsd az ellenségedet, hogy a saját szabályai szerint játsszon

– vallja Alinsky, aki jól tudta, a nyomásgyakorlás fokozása akár végzetes lehet, az ellenséget ezért a saját szabályai szerint kell törvénytelenségre rászorítani. Alinsky szerint a jó taktika az, amelyik a csoport tagjainak örömet okoz, így ugyanis bátorítás nélkül továbbra is gyakorolják ezt a magatartást, vissza-visszatérnek ahhoz, hogy még többet tegyenek. Azt írja: 

Tartsd fenn a nyomást. Soha ne engedd fel. Próbálj ki új dolgokat, hogy pórázon tartsd az ellenfelet. Amikor az ellenfél próbálkozik egy megközelítéssel, valami újjal fogd meg hátulról. A fenyegetés gyakran ijesztőbb, mint maga a dolog.

Influenszer-politikusok Magyarországon

Mindezen sajátosságokat ma már egyre inkább felismerhetjük például a hazai radikális, sokszor agresszív hangnemet is megütő influenszer-politikusok újabb és újabb próbálkozásaiban és stratégiájában.

Hazánkban a gyülekezési jog törvényes, jogszerű gyakorlásának alapfeltétele a békés jelleg, továbbá a bírói joggyakorlat egyértelműen e jog korlátjaként határozza meg azt, hogy az influenszer-politikus nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat együtt mások jogainak és szabadságának teljességgel indokolatlan sérelmével: vagyis a magyar alkotmányos keretszabályok a rendeltetésszerű joggyakorlást biztosítják.

Az ilyen arányok és mértékek nem megfelelő volta kapcsán merülhet fel az alapjoggal való visszaélés esete, a bírói gyakorlat pedig segít ezen megfelelő mértékeket kialakítani. A Kúria Kgyk.39073/2023/3. számú precedensképes határozata – egy gyülekezési ügyben – elvi éllel kimondja, hogy a gyülekezési jog alapjogi védettségéből következik egyrészt az, hogy az alapjog gyakorlása csak a törvényben meghatározottak szerint, a szükséges és arányos mértékben korlátozható, másrészt az is, hogy ezen alapjog gyakorlása együtt járhat ugyan mások ütköző jogainak – akár alapjogainak – szükséges és arányos korlátozásával, amit utóbbiak tűrni kötelesek, de a gyülekezéshez való jog gyakorlása sem irányulhat közvetlenül arra, hogy mások jogát korlátozza.

Az Alkotmánybíróság számos eddigi határozatában hangsúlyozta a gyülekezési jog kiemelkedő kommunikációs funkcióját a közügyek megvitatása terén, és amelyet a véleménynyilvánítás szabadságának speciális alapjogi megfogalmazása mellett a közvetlen demokrácia egyik megnyilvánulási formájának is tekint. Az Alkotmánybíróság 13/2016. (VII. 18.) AB határozata ezzel együtt azt is hangsúlyozza, hogy – összhangban az 30/1992. (V. 26.) AB határozatban foglaltakkal (ABH 1992, 167, 171.), valamint az ennek alapján megfogalmazott Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével – a gyülekezési jog kiemelt jellege nem jelenti azt, hogy korlátozhatatlan alapjog lenne, de mindenképpen azzal jár, hogy a békés gyülekezéshez való jognak valójában igen kevés joggal szemben kell csak engednie, korlátozását pedig szorosan behatárolják a Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezmények előírásai. Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság a 3/2015. (II. 2.) AB határozatban kimondja, hogy „[a]z Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése szerint alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”.

A kórházak kapcsán nemrég történt politikai akciósorozat a szakszerű betegellátást is akadályozhatta

A fenti jogalkalmazói álláspontok fontos adalékul szolgálnak – a gyülekezési jog kapcsán – az ún. stratégiai infrastruktúrák működésére nyomást gyakorló egyes ellenzéki megmozdulások hátteréhez is. Például az egészségügyi létesítmények, azon belül pedig a kórházak a kritikus infrastruktúra szerves részét képezik, mind műszaki, mind társadalmi szempontból tekintve.

A kórházak kapcsán nemrég történt politikai akciósorozat keretében, 2024 nyarán, hőmérővel tartott „kórházjárást” az egyik ellenzéki EP-képviselő, aki párttársával – a nyár végi hőhullámra hivatkozva – kérdéses szakszerűséggel, tesztelni kezdte a kórtermek és műtők hőmérsékletét. 

Hogy ezek az akciók tényleg a valóság bemutatását szolgálták-e, nyilván politikai megítélés kérdését képezheti, ugyanakkor az ilyen típusú stratégiát követő demonstratív akciók számos esetben alkalmasak lehetnek arra, hogy a radikális teoretikusok tanait és módszereit ötvözve próbáljanak meg indulatokat kelteni, ami legrosszabb esetben 

már káros lehet a szakszerű betegellátás biztosítására nézve is.

- írta elemzésében a Századvég.

2018-ban jogalap nélkül akartak bejutni a képviselők az MTVA székházába

Egy másik ismert, korábbi ügy az MTVA-székháznál történt, azon ellenzéki politikai akció volt, amelynek során a (2018. december 16–17-én) bent tartózkodó egyes ellenzéki országgyűlési képviselők – a jogszerű belépésen és a felvilágosítás kérésén túl, erre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás nélkül – a köztévé műsorában a saját és a velük a helyszínre együtt érkező tüntetők politikai követeléseit akarták beolvasni vagy beolvastatni. Ennek érdekében jogalap nélkül be akartak jutni a szerkesztőségekbe, a stúdiókba és az azokhoz tartozó vezérlőkbe.

A Legfőbb Ügyészség ügyben hozott döntéséről 2019. februárban kiadott hivatalos álláspont szerint a képviselők szándéka így nem a felvilágosítás kérésre irányult, nem jogszerűen jártak el, akciójuk politikai jellegű volt, ezért őket a fokozott büntetőjogi védelem nem illette meg.

A képviselők a biztonsági őrség tájékoztatása, figyelmeztetése és egyértelmű tiltása ellenére megpróbáltak bejutni az MTVA-székház szerkesztőségeibe, az élő adást készítő stúdióba, a vezérlőkbe, amellyel az élő adást zavarták volna meg, vagyis a közérdekű üzem rendeltetésszerű működését akadályozták, illetve veszélyeztették volna.

A Büntető Törvénykönyv 459. § 21. szakasz c) pontja alapján közérdekű üzemnek minősül az elektronikus hírközlő hálózat, amelynek részei a hálózati infrastruktúra és a működéshez szükséges energiaellátást biztosító berendezések, továbbá a kapcsolás- és átviteltechnika.

Mindezek működésének jelentős megzavarása bűncselekmény, és az MTVA-székház, illetve annak éppen azon részei, amelyekbe az ellenzéki képviselők be akartak jutni – így a stúdiók, szerkesztőségek, vágószobák – egyértelműen az elektronikus hírközlő hálózat részét képezik, az elektronikus hírközléshez használt infrastruktúra részei, így azok közérdekű üzemnek minősülnek.

Radikális politikai aktorok, társadalomellenes cselekedetek

A radikális politikai aktorok ilyenkor azt nem veszik figyelembe, hogy nem pusztán maga az épület, és nem is „csak” az intézmény, hanem az intézmény bizonyos rendeltetésszerű működése (és az ahhoz szükséges fizikai infrastruktúra) együttesen jelentik a megzavarás tárgyát jelentő közérdekű üzemet.

A fizikai, tárgyi jellegen túl a közösségi célra alakult egyik fontos társadalmi intézmény – a közszolgálati média –, amelynek létét különösen a kulturális, illetve társadalmi missziójával tudjuk megindokolni, miután az adott országban élők túlnyomó többségének szükséges egyfajta közös minimum a vallott és képviselt értékek, preferenciák tekintetében.

Ezért ilyen értelemben is társadalomellenes cselekedetről, illetve magatartásról lehet beszélni ezekben a büntetőjogilag releváns esetekben.

 A mostani politikai tüntetések és tiltakozó akciók, így például a legújabb, MTVA-székház előtti demonstráció kapcsán is fontos kiemelni a szervezők, a vezető aktivisták felelősségét, köztük azokét, akik a kampányjellegű politikai tüntetések radikális „akciócsoportjainak” szervezését, irányítását végzik. Az adott esetben egyes sajtótermékek megsemmisítéséről szóló agresszív, vulgáris hangnemű online posztok, fenyegetések, a közmédia elleni tüntetés előtt folytatott hergelés, általában az agresszív stílusban megtett felhívások arra a felelősségre hívják fel a figyelmet, hogy a politikai változást sürgetők milyen új Magyarországot akarnak a mostani helyett, ha már most elfogadható a kritikus infrastruktúrák elleni durva nyomásgyakorlás, vagyis az olyan eszközök, rendszerek és hálózatok működése elleni akciók, amelyek a mindennapi életvitelünkhöz szükséges, illetve a kulturális, szociális szükségleteinket kielégítő funkciókat biztosítják.