Lázadó Krisztus

"- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!Ne légy más, mint az Igazságos Úr.Több kalászt adj, de azért el ne vedd aRózsát.Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?Ronggyá nem mosná élet-subád emberÁtka.S Neked könnyű vón a tövist letörni.Tanulhatnál még tőlem is, Uram -Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egyÖlnyi.A telked azért mégis tisztitom csak.És már egy nagy, sajgó gerinc vagyok -Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztánRontsak.Azért ameddig csak birom, csinálom,Bár kezemen csalánmart hólyag ül.S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,Állom.De add kölcsönbe legalább subádat:Téged nem ér el átok és eső,Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors aLábad.Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -Testemnek ágyam is hideg, a FöldS aranyszavad átváltozott rossz, kongóÉrccé.S munkámban, Uram, érek annyit, mint TeNagy passziódban; és a lelkem isRészed lesz nemsokára s a legszebb fénytHintve:A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.Bizony mondom, még nincsen is szemed,Most nem látsz. Lennél immár igazságos,Isten!"Fáradt baromként reszket lelke, teste,Félmunkát végző társak röhögikS feszül, mert tudja - reá korábban jönEste.Nagy, roskadt lelke igéket emel mégS kilógatja fakult, sápadt szivét,Mint akasztott ember szederjes, szürkeNyelvét.1923. ápr. 29.<< előző   következő>>