Fiatal életek indulója

Apáink mindig robotoltak,Hogy lenne enni kevés kenyerünk,Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak,Az isten se törődött velünk. De fölnőttünk már valahára,Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,És mostan vashittel, jó bátorsággalSorsunk akarjuk fölcserélni. Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,Nem volt jogunk se, csak igazságunk.Most nincs, ki megállat az élet-úton,De, ha akad, nyakára hágunk. Mi vagyunk az Élet fiai,A küzdelemre fölkent daliák,Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkorAlattunk ez a régi világ! 1922<< előző   következő >>