Imádság megfáradtaknak

Alkotni vagyunk, nem dicsérni.Gyerekeink sem azért vannak,Hogy tiszteljenek bennünketS mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.Hiszünk az erő jó szándokában.Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,Akár az égben laksz, akár a tejben,A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.Te is tudod, hogyha mi sírunk,Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,Akkor szivünkben zuhatagok vannak,De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,Csak a kardok, tornyok és ölő igék,Most mégis, megfáradvánDícséreteddel keresünk új erőtS enmagunk előtt is térdet hajtunk, mondván:Szabadíts meg a gonosztól.Akarom. 1924<< előző    következő >>