Sok gondom közt

Sok gondom közt veled vesződöm,bóbiskós szántón mérgelődöms harmatos, dobogó dombokonszememre húzom a kalapom. Hosszúkat lépek s keserülvénlegelgető borjak közt ülvénorrocskájuk is téged idézs rózsás csülkökkel szivembe lépsz. Zsákom rádobom a bokorra,bottal ütök a virágokra,ordítok, ha szól a billegő,a folyóig szenved a mező. Ha kerülsz, ne kerülj el messze,köténykéd lennék, ne tépj össze,dalocskád lennék, ne hallgass el,kenyérkéd leszek, ne taposs el. 1928. nyár<< előző    következő >>