Megfáradt ember

Vágólapra másolva!
A földeken néhány komoly paraszthazafele indul hallgatag.Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,gyenge füvek alusznak a szívem alatt. A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,harmattá vált bennem a gond és teher;se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,csak megfáradt ember, aki itt hever. A békességet szétosztja az este,meleg kenyeréből egy karaj vagyok,pihen most az ég is, a nyugodt Marosras homlokomra kiülnek a csillagok. 1923. augusztus<< előző    következő >>
Vágólapra másolva!
Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!