Tömeg

Munkát! kenyeret!Munkát! kenyeret!Jön a tömeg, a tömeg!Mint a megriadt legyekröpülnek róla a kövek.Szálló szikla apró szikra,mint ki a szemét kinyitja,ha vasdorong ütötte meg.A tömegjáró erdő rengeteg,ha megáll, vér a gyökere.Termőföld talpa, tenyere. Százezer hegy a kenyere,itala nem férne ködneks a ködök bár hegyet födnek,a tömegnek nincs kenyere. Kenyértésztaként dobódik,hánykolódik, dagasztódika tömeg.Tömény őssejt, püffetegtapogatóit kibontja,nyúlik, válik amőbaként,más dudorait bevonja. Világ, bekap a tömeg!Felleget fú orralika,odvas fogabérkaszárnyák görbe sora.Kapkod, nyúl, ahova ér,csűrért, gyárért, boglyáért,hétórai munkáért,a Göncölért, Fiastyúkért,bővízű, alföldi kútért - - Nyirkos, görbedő atyáim,édes, sovány leánykáima tömeg.Körötte füstölgő csövek.Folyót piszkál a szalmaszál, -ni, kapja, viszi már az ár!és sodorja a padokat,a kiszniket, a kocsikat,a csákókat, a lovakat,a fölmutatott kardokat - - Óh!Minden más hiábavaló,az alku, az átok, a csönd, a szó!Őaz épület s az építő,lenn alapkő és fönn tető,a dolgozó, a tervező - - Éljen a munkásság, parasztság,nem fogja polgári ravaszság,fölrugja milliónyi láb, -hú! tömegek, tovább! tovább! 1930. szeptember 1.<< előző    következő >>