Érik a fény

Megrázhatom fáimat, már közelednek testvéreim. Ívlámpák vagyunk egymás szívei fölött, a kicsi madarakat látod-e vállainkon?Mi vagyunk azok és szelíd arcunk is egymáshoz ér -Nyissuk ki egészen magunkat, egyszerre jusson mindenki a szeretetbe. A Napra akasztjuk sugarainkat, megszabadult kenyerek telepednek küszöbeinkreGyémánthidak szökkennek mindenfelé s az elaludt aknákPacsirtákként emelkednek szívünkbe és szelíden fölrobbannak csókjainkban. Hát pazaroljuk szét harangjainkat, kitárt ajtónál mosolyogjunkSzemünkben rejtőzik a torony, melyről beláthatjuk ismeretlen hazánk vidékeitKészen vagyunk már égboltjainkkal s készen vagyunk a fényességreAki hajnalonta gyönge virágokat okoz. 1924. ősz<< előző    következő >>