[Ime, hát megleltem hazámat...]

Ime, hát megleltem hazámat,a földet, ahol nevemethibátlanul irják fölébem,ha eltemet, ki eltemet. E föld befogad, mint a persely.Mert nem kell (mily sajnálatos!)a háborúból visszamaradthúszfilléres, a vashatos. Sem a vasgyűrű, melybe vésvea szép szó áll, hogy uj világ,jog, föld. - Törvényünk háborús mégs szebbek az arany karikák. Egyedül voltam én sokáig.Majd eljöttek hozzám sokan.Magad vagy, mondták; bár velükvoltam volna én boldogan. Igy éltem s voltam én hiába,megállapithatom magam.Bolondot játszottak velems már halálom is hasztalan. Mióta éltem, forgószélbenpróbáltam állni helyemen.Nagy nevetség, hogy nem vétettemtöbbet, mint vétettek nekem. Szép a tavasz és szép a nyár is,de szebb az ősz s legszebb a tél,annak, ki tűzhelyet, családot,már végképp másoknak remél. 1937. november vége<< előző    következő >>