Senki sem tudja, lesz-e magáncsőd Magyarországon

Egyelőre úgy tűnik, a döntéshozók és a szakemberek körében is teljes a bizonytalanság a több nyugat-európai országban is már jól működő magáncsőd intézménye körül, egyes hírek szerint a kormány nem támogatja, az illetékesek ezt cáfolják. A kormány augusztus végéig alakíthatja ki álláspontját.

A magáncsőd intézménye több nyugat-európai országban is jól működik, és lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek szabadulhassanak az eladósodottság okozta pillanatnyi válsághelyzettől, miként arra is módot nyújt, hogy velük szemben is lehessen csődeljárást kezdeményezni.

A Nemzetgazdasági Minisztérium egy közleményben korábban azt jelezte, hogy a kormány még nem alakította ki álláspontját, amelyet legkésőbb 2012. augusztus 31-ig nyújthat be az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának.

A hazai médiában több helyen is megjelent, hogy a magáncsőd bevezetését azért nem javasolják az illetékesek, mert az adósok azt egyfajta hitelamnesztiaként, vagy adóskonszolidációként értelmeznék, és nem szolgálná a kellő nevelői funkciókat.

A második főbb kifogás-csoport, hogy a jelenleginél jóval nyugodtabb gazdasági környezet szükségeltetne, és a gazdasági válság elmúltával lehetne érdemi lépéseket tenni a jogintézmény hazai megteremtése érdekében.

A harmadik érv többnyire az, hogy az érintettek olyan rossz helyzetben vannak, hogy az átmeneti haladék után végül csak a végrehajtás rémével kellene szembenézniük. A hivatalos kormányzati közlemény szerint az ügyben augusztus végig várható döntés.

Az európai gyakorlat

Az [origo] megkeresésére a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője elmondta: ami az európai tapasztalatokat illeti, először Dánia vezette be a magáncsőd intézményét, még 1984-ben, a kilencvenes években pedig Svédország, Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium törvényhozása is élt a lehetőséggel. A 2004-ben az unióhoz csatlakozott tíz állam közül elsőként Csehország vezette be, 2008-ban.

A felsorolt államokban működő magáncsőd egy több lépcsős eljárás - mutatott rá dr. Kovács Attila. Gyakorlatilag itt is egy csődeljárásról van szó, melynél azonban a magánszemély adósságainak rendezése a cél. Elsőként minden esetben az adós és a hitelezők közötti megállapodás megkötésére tesznek kísérletet.

Amennyiben ez sikertelennek bizonyul, úgy a bíróság elé kerül az eljárás. A csődeljárásnál meghatározó szempont, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyek fölött az adós az eljárás ideje alatt is megőrizheti rendelkezési jogát, és melyek azok, amelyek kikerülnek a tulajdonosi fennhatósága alól.

Ebben a körben fontos kérdésként merülhet fel - húzta alá dr. Kovács Attila -, hogy a lakóingatlan vonatkozásában mi lehet az optimális megoldás. A lakóingatlan jelenti ugyanis az esetek többségében a hitelezők követeléseinek legfőbb biztosítékát, és ugyanakkor az adós egzisztenciális (lét)biztonságának a letéteményesét.

Az osztrák gyakorlat

1995. január elseje létezik a magánszemélyek csődeljárása (Privatkonkurs) Ausztriában. Az eljárást bíróságon kívüli egyezségi javaslat előzi meg, a javaslatot az esetek 50 százalékban a hitelezők azonban elutasítják.

Ezt követően sor kerül a bírósági csődeljárás megnyitására, amely során kényszeregyezség születik. Az egyezség arra irányul, hogy a hitelezői követelések legalább 20 százalékát az adós két éven belül, illetve a követelések 30 százalékát öt éven belül kiegyenlíti.

Amennyiben az egyezség megkötésére nem kerül sor, úgy a vagyontárgyakat értékesítik, és felállítanak egy fizetési tervet. A fizetési terv elfogadása esetén a fennmaradó tartozásokat elengedik emelte ki a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.

"Lefölözési eljárás"

Amennyiben a fizetési tervet nem fogadják el, úgy az úgynevezett "lefölözési eljárásra" kerül sor. Ebben az esetben is elengedik a fennmaradó tartozásokat. A lefölözési eljárás során az adós munkából származó jövedelmének egy adott hányadát minimum három, maximum hét éven át a vagyonfelügyelő elvonja, és a hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítja. A lefölözési eljárás ideje alatt az adósnál maradó jövedelmet a létminimum fenntartására elegendő színvonalon kell tartani.

A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: a magáncsőddel kapcsolatos törvényjavaslat részleteiben mutatja be a nyugat-európai modelleket, és a hazai jogban is a nyugat-európai mintát alapul véve három lépcsős rendszer bevezetését tűzte ki célul. Az első szakasz nálunk itt is az egyezségkötési kísérlet lenne. Ez hitelezői közreműködést és kompromisszum-készséget igényel. A második szakaszban egy gyorsított csődeljárásra kerülne sor.

Ebben az esetben vagyongondnokot rendel ki a bíróság, aki az adós vagyonát számba veszi, és javaslatot tesz az értékesítésre, illetve a hitelezők közötti szétosztására. Amennyiben ez megtörténik, az adós megszabadul a fennmaradó tartozások kiegyenlítésétől azok behajthatatlansága címén.

Tartós törlesztési eljárás

A harmadik szakasz, az úgynevezett tartós törlesztési eljárás nagyban hasonlít az osztrák mintához. Erről szintén a bíróság dönt, de a hitelezők hozzájárulására is szükség van. Az eljárás időtartama előreláthatóan öt év lenne, ami hitelezői jóváhagyás mellett akár két évre is rövidülhet, vagy akár egy évvel meghosszabbítható is lenne.

Lényegét tekintve az adós vagyona feletti rendelkezési jog vagyongondnok általi gyakorlásáról van szó. Így az adós gazdálkodása és életvitele szoros felügyelet alá kerülne, csak a legalapvetőbb, létfenntartáshoz szükséges kiadásokról való döntés joga maradhatna az adósnál.