White & Case: vegyesek az egyéves Infótörvény tapasztalatai (1. rész)

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője szerint a 2012. január elsején hatályba lépett, az információs önrendelkezésről és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény ("Infótörvény") továbbra is elsősorban a magánszemélyek privátszférájának védelmére, valamint az átlátható államműködés elősegítésére koncentrál. Dr. Fazekas Balázs kétrészes elemzésünkben az eltelt egy év tapasztalatait veszi számba, és megvizsgálja az esetlegesen felmerülő gyakorlati problémák megoldási lehetőségeit is, de rávilágít a jogszabály pozitívnak bizonyult rendelkezéseire is.

Az Infótörvény - a korábbi adatvédelmi törvényhez hasonlóan - továbbra is az információs jogok két fő területére koncentrál: a magánszemélyek privátszférájának védelmére a személyes adatokhoz fűződő jogok védelmén keresztül, valamint az államműködés átláthatóságának elősegítésére a közérdekű és közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályozással - fejtette ki elöljáróban a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szabályozási csoportjának vezető ügyvédje.

A törvény ezen felül újraszabályozta a területért felelős intézményrendszert, amikor a korábbi országgyűlési biztos (ombudsman) helyébe a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot (NAIH) állította, átalakított hatósági eljárásokkal - köztük az újdonságként megjelenő bírságolási joggal! - és jogorvoslattal együtt.

Dr. Fazekas Balázs megjegyezte, hogy a jogalkalmazók - a törvény kétségtelen érdemeit elismerve - már a törvény hatálybalépésekor jeleztek bizonyos értelmezési nehézségeket, anomáliákat, és nagy várakozással figyelték a NAIH működésének első évét, illetve a jogalkotó reakcióit a vitatott részekkel kapcsolatban.

Amikor a szigor aránytalannak bizonyult

Az előző, 1992-es adatvédelmi törvény - a rendszerváltással felálló új alkotmányos rend építőköveként - alapvetően a személyhez fűződő jogok alkotmányos védelme irányából jutott el egy erős adatvédelmi szabályozáshoz. A szabályozás alapját az képezte, hogy adatkezelésre, tehát valamely természetes személlyel összefüggésbe hozható adatok, információk, értesülések felhasználására csak az érintett hozzájárulása esetén volt lehetőség.

Ez alól kivételt csak az jelentett, ha az adatkezelést kifejezetten törvény rendelte el - itt jellemzően ágazati törvények (gyakran elnagyolt) adatvédelmi szabályozására kell gondolni, amelyek felhatalmazást biztosítanak pl. a rendőrség, kórházak, hatóságok, stb. adatkezelésére.

Ezt a szigor ma már aránytalannak látjuk, az abszolút tilalom rugalmatlannak bizonyult - mutatott rá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője. Idővel sok olyan társadalmilag hasznos, innovatív, az igénybe vevők kényelmét, biztonságát, jogérvényesítését szolgáló szolgáltatás jelent meg, amelynél a hozzájárulás bekérése a gyakorlatban kivitelezhetetlen.

Továbbá, a szabályozás teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az adatkezelőknek az érintettek érdekeivel esetlegesen ütköző, de mégis legitim érdekeit. A hozzájárulás hiánya nem kell, hogy az érintett személy kiszolgáltatottságát eredményezze, mert más garanciákkal - megfelelő előzetes tájékoztatással, az adatok biztonságos, nem hozzáférhető tárolásával, stb. - biztosítható, hogy az adott személy érdekei ne szenvedjenek csorbát. Ezt már az EU 1995-ös adatvédelmi irányelve (95/46/EK) is felismerte, de a régi magyar szabályozásban e megközelítés átültetése - a folyamatos kritikák ellenére - a törvény megjelenéséig csak részleges maradt.

Végre kibővítették az adatkezelés jogcímet

Az új Infótörvény - az irányelvben már eddig is meglévő adatkezelési felhatalmazások átültetésével - végre kibővítette az adatkezelés jogcímeit, és már lehetővé teszi, hogy egy vállalkozás vagy más szervezet bizonyos esetekben az érintett hozzájárulása hiányában is végezzen adatkezelést. A jogszabály 6. § (1) bekezdése szerint személyes adat kezelhető akkor is, ha az érintett hozzájárulásának beszerzése lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, és a személyes adat kezelése az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítése céljából szükséges, vagy az adatkezelő vagy harmadik személy jogos érdekének érvényesítése céljából szükséges, és ez utóbbi esetben ezen érdek érvényesítése a személyes adatok védelméhez fűződő jog korlátozásával arányban áll.

Dr. Fazekas Balázs szerint ezen új jogcímek közül a jogos érdekből történő adatkezelés lehetővé tétele tűnik a legjobban használható gyakorlati újításnak. Persze e jogcím használata sem válhat parttalanná: az Infótörvény e jogcím alkalmazásának két feltételt is szab - nevezetesen a hozzájárulás beszerezhetetlenségét vagy túlzott költségességét, valamint az adatkezelő és az érintett érdekének összemérését. E jogcímmel kapcsolatban azonban akadnak kritikai észrevételek.

Gyakorlati problémák

Sajnos, a magyar törvény kettős feltételrendszere (hozzájárulás beszerezhetetlensége és érdekösszemérés) szigorúbb az uniós irányelv pusztán érdekösszemérést tartalmazó szabályánál. Az Európai Bíróságnak a spanyol adatvédelmi törvény egyes, az irányelvhez képest többletfeltételt megállapító szabályai uniós jogba ütközését kimondó közelmúltbeli döntése (lásd ASNEF/FECEMD C-468/10. és C-469/10. sz. egyesített ügyeket) nyomán a hazai kettős feltételrendszer is minden bizonnyal uniós jogba ütközőnek minősül.

Eszerint a NAIH és a magyar bíróság akkor jár el az európai jognak megfelelően, ha az Infótörvény első feltételét (hozzájárulás beszerezhetetlensége) konkrét esetben "félre teszi", vagyis azt figyelmen kívül hagyja, nem kéri számon, nem alkalmazza. Valójában a hozzájárulások beszerezhetetlenségének kérdése az érdekösszemérés keretében is vizsgálható, sőt szituációtól függően vizsgálandó, más, az adott szituációból következő szempontokkal együtt.

A hozzájárulás beszerezhetetlensége azért sem alkalmas arra, hogy abszolút kizáró feltételként szolgáljon, mert a valóságban vannak olyan esetek is, amikor a hozzájárulás nem az érintettek nagy száma, vagy a kapcsolatfelvétel bonyolultsága miatt nem szerezhető be, hanem azért nem, mert a hozzájárulás bekérése már önmagában sem életszerű, sőt kifejezetten az adatkezelő jogos érdekébe (például: a felelős gazdálkodás követelménye, bűncselekményekkel szembeni védelem) ütköző lehet.

Mindez különösen érvényes a vállalati belső visszaélések felderítésére, az ezzel kapcsolatos belső vizsgálatokra - húzta alá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője. Ilyen esetekben - ha az adatkezelés többi garanciája fennáll - az érdekösszemérés valószínűleg azt eredményezi, hogy a hozzájárulás hiánya nem döntő az adatkezelés jogszerűsége szempontjából. E "félre-tétel" lehetőségére a NAIH elnöke is több alkalommal utalt szakmai megszólalások alkalmával, igaz, a jogos érdekből történő adatkezelés jogcímét és a "félre tétel" kérdését vizsgáló konkrét hatósági vagy bírósági ügyről egyelőre nem tudunk.

Mi is a jogos érdek?

A másik jogértelmezési problémát a "jogos érdek" fogalma jelenti. Az irányelv angol változatában (a normaszövegben és a preambulumban is) szereplő "legitimate interest" (vagy más nyelvi változatok hasonló kifejezései) bármilyen jogszerű érdeket, így az üzleti működéssel kapcsolatos kereskedelmi, marketing érdeket is jelentenek.

Ezzel szemben a magyar törvényben és - sajnos - az irányelvben is szereplő "jogos érdek" fogalma a magyar jogban hagyományosan valamilyen "jogon", tehát jogszabályon, közigazgatási határozaton, bírósági döntésen vagy szerződésen alapuló érdeket jelent, amelybe az üzleti, kereskedelmi, marketing érdekeket nem szokás beleérteni.

Tehát a magyar és európai jog között továbbra is bizonyos fokú diszharmónia látszik fennállni, amit csak az oldhat fel, ha az Infótörvény szerinti "jogos érdeket" az irányelv kontextusában értelmezzük, nem pedig a magyar jogi terminológiai háttérrel összhangban nézzük. A fenti Európai Bírósági ítélet nyomán kétségtelen, hogy ez a helyes megoldás, sajnos, azonban amíg bírósági döntés ezt a megközelítést nem erősíti meg, addig - még a NAIH jóindulatát feltételezve is - megint csak bizonyos fokú jogi kockázattal kell számolni - hangsúlyozta dr. Fazekas Balázs.

(Az egyéves Infótörvény szóló elemzés második részét hamarosan közöljük - a szerk.)