Az új Ptk. hatása a csődtörvényre (7. rész): jelentősen módosultak a zálogjogi szabályok

A zálogjogi szabályok jelentősen módosultak az új Ptk. hatályba lépésével és számos jogintézményben történt változás. A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője, Dr. Juhász László sorozatának most olvasható hetedik részében ezeket a változásokat ismerteti, elemzi.

A törvény fő törekvése az volt, hogy a zálogjog oly módon segítse a hitelfelvételt, hogy hatékony biztosítékot nyújtson a hitelező számára, ugyanakkor megfelelő védelemben részesítse a zálogkötelezett tulajdonosi érdekeit. A törvény célja volt az is, hogy visszaszorítsa a zálogjogon kívüli dologi biztosítékok alkalmazását, mert azok a gyakorlatban alapvetően a kötelező erejű, eltérést nem engedő (kógens) zálogjogi szabályok megkerülésére irányultak.

A zálogjog hatékonyságának növelése érdekében a törvény egyszerűsíti a zálogjog megalapítását. A Ptk. továbbá megszüntette a vagyont terhelő és az önálló zálogjog intézményét. A gyakorlatban különösen a vagyont terhelő zálogjog megszüntetése fog majd változást hozni, átmeneti ideig azonban a korábbi szabályok még évekig élni fognak.

Zálogjog két lépcsőben

A zálogjog megalapítása két lépcsőben történik: szükséges hozzá a zálogszerződés és kézizálogjog esetén a zálogtárgy birtokának az átruházása, valamint jelzálogjog esetén a zálogjog bejegyzése. A zálogjog, mint dologi jog tartalmát, a zálogjogosult és a zálogkötelezett jogait és kötelezettségeit a törvény alapvetően eltérést nem engedő módon szabályozza.

A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: ugyanakkor a zálogszerződésnek csupán két kötelező tartalmi eleme van: a biztosított követelés és a zálogtárgy megjelölése. Mindkettő történhet akár egyedileg, akár pedig körülírással – kivéve a fogyasztói zálogszerződéseket, amelyek esetében, a fogyasztó védelme érdekében, mindkét elemet konkrétabban kell meghatározni.

Zálogszerződést érvényesen csak írásban lehet kötni, ezen túl azonban a törvény nem támaszt alaki követelményt. A törvény zálogjog bejegyzésére vonatkozó szabályai eltérőek aszerint, hogy a bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásban, illetve egyéb lajstromban, vagy pedig a hitelbiztosítéki (korábban: zálogjogi) nyilvántartásban kerül-e sor.

Az előbbiekre vonatkozó szabályok alapvetően a zálogjogi szabályozás körén kívül esik, míg az utóbbit a törvény e körben szabályozza. A zálogjog nyilvánosságának teljes körűvé tétele érdekében, jogon és követelésen alapított zálogjogot is be kell jegyezni a nyilvántartásba. A zálogjog rugalmasságának fokozása érdekében, a zálogjogosultak helyett javukra eljáró zálogjogosulti bizományos is bejegyezhető.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás

A törvény lényegesen átalakítja a zálogjogi nyilvántartásra vonatkozó szabályokat, és megszünteti a hatályos külön szabályozást. A törvény a zálogjogi nyilvántartás helyett hitelbiztosítéki nyilvántartást szabályoz; az elnevezés változásának indoka az, hogy a lajstromok mellett e nyilvántartásba kerülnek bejegyzésre a zálogjogon kívül elismert dologi hitelbiztosítékok, illetve ilyen biztosítékot magukban foglaló finanszírozási formák (a tulajdonjog-fenntartás, a lízing és a faktoring) is.

A hitelbiztosítéki nyilvántartásnak az ingatlan-nyilvántartástól eltérő lényeges sajátossága, hogy a zálogkötelezettek személyéhez kapcsolódóan tartalmazza a bejegyzéseket. A hitelbiztosítéki nyilvántartás részletszabályait a 2013. évi CCXXI. törvény tartalmazza – ismertette Dr. Juhász László.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás tartalma bővül: az említett hitelbiztosítékok és a nem lajstromozott ingó dolgokon alapított jelzálogjog mellett a jogokon és a követeléseken alapított jelzálogjogokat is ide kell bejegyezni. A hitelbiztosítéki nyilvántartás teljes mértékben internet alapú, elektronikus nyilvántartássá alakul át. Ez a zálogjog és a többi ide bejegyzendő biztosítéki jog megalapítását egyszerűvé, gyorssá és olcsóvá teszi, valamint a zálogjog teljes nyilvánosságát szolgálja.

A Magyar Országos Közjegyzői Kamara működteti

Az új nyilvántartásba való bejegyzésre és törlésre az ellenérdekű fél hozzájárulásával, elektronikus formanyomtatvány megfelelő kitöltése útján, emberi (hatósági) közreműködés nélkül, automatikusan, lényegében azonnal sor kerül.

A hitelbiztosítéki nyilvántartás e sajátosságaiból következően az nem tekinthető közhiteles nyilvántartásnak, semmilyen jog, tény vagy szerződés fennállását nem tanúsítja – szemben az ingatlan nyilvántartással –, ugyanakkor képes a zálogjog nyilvánosságának funkcióját betölteni, és jelentős mértékben hozzá tud járulni a forgalom biztonságához.

A nyilvántartás adatát sérelmesnek tartó fél igényét bírósági úton az ellen érvényesítheti, aki a nyilvántartásban szereplő tartalom feltüntetése érdekében a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tette. A hitelbiztosítéki nyilatkozatok megtételére, nyilvántartására és a nyilvántartásba történő betekintésre szolgáló informatikai alkalmazást (a továbbiakban: hitelbiztosítéki rendszer) változatlanul a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (a továbbiakban: MOKK) működteti, amely biztosítja, hogy a hitelbiztosítéki rendszer – az üzemszerű karbantartás időszakát kivéve – minden munkanapon legalább 8 órától 20 óráig elérhető legyen.

A rövid ismertetésből látható, hogy egyrészt egyszerűsödött a rendszer, ugyanakkor sok vitára kell számítani ezen megoldás miatt – utalt rá a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője.

A körülírással meghatározott zálogjog

A felszámolási eljárásban adósként gazdálkodó szervezetek szerepelnek, akiknek érdekük, hogy úgy jussanak hitelhez, hogy a vagyontárgyaik ne kerüljenek ki a felügyeletük alól, azokkal gazdasági tevékenységet tudjanak folytatni. Ezt a célt szolgálta a régi Ptk.-ban a vagyont terhelő zálogjog, amelynek az volt a lényege, hogy a zálogjog fennállt az adós minden vagyontárgyán és követelésén. Amennyiben egy vagyontárgy kikerült a tulajdonából, azon megszűnt a zálogjog, az újonnan szerzett dolgokra viszont külön intézkedés nélkül is kiterjedt. Ezért nevezték ezt a zálogjogot lebegő zálogjognak.

Az új Ptk. a vagyont terhelő zálogjogot már nem szabályozza, helyére a körülírással meghatározott zálogjog szabályozására került sor. A változtatást a Ptk. indokolása azzal magyarázza többek között, hogy nem működött a vagyont terhelő zálogjog esetén a vagyon egységének fenntartása melletti kielégítés, erre csak a fizetésképtelenségi eljárásban volt lehetőség. (Dr. Juhász László szerint ez önmagában indokolta volna a korábbi szabályozás fenntartását, mivel a vagyont terhelő zálogjog a gazdasági életben jutott szerephez és nem a magánszemélyek hitelezésénél.)

Az új szabályozás szerint ingatlanon és egyéb lajstromba bejegyzett vagyontárgyon (például repülőgépek, hajók) kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba vagy a lajstromba való bejegyzéssel, és nem a hitelbiztosítéki nyilvántartásba történő bejegyzéssel alapítható jelzálogjog. Ingóságok, jogok és követelések esetében viszont a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzéssel jön létre a zálogjog.

A zálogjog tárgyainak körülírással történő meghatározásának következménye az, hogy fajlagos zálogjog jön létre, amelynek tárgyai a zálogjog fennállása alatt egyedeikben változhatnak, a zálogjog mindig azokra a vagyontárgyakra stb. vonatkozik, amelyek az adós tulajdonában állnak, s amelyek megfelelnek a körülírásnak. Ennek a megoldásnak szükségszerű következménye az 5:143.§ előírása, mely szerint a vagyontárgyat a kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen és ellenérték fejében megszerző személy tehermentes tulajdont szerez.

Az új szabályozás a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője szerint nem fogja segíteni a hitelezést, ebben az is szerepet játszik, hogy – ahogy láttuk – a hitelbiztosítéki nyilvántartás nem közhiteles.

A különvált zálogjog

A zálogjog tekintetében az a fő szabály, hogy a zálogjogot önállóan, a biztosított követelés nélkül nem lehet átruházni. Ez alól az új Ptk. egy szűk körű kivételt tesz annak lehetővé tételével, hogy a zálogjogosult, a vele szembeni követelés biztosítékául átruházhassa az ingatlanon alapított jelzálogjogot. E rendelkezés elsődleges célja az, hogy a jelzáloghitelezés refinanszírozása lényegében a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően folytatódhasson, a jelzáloghitel-intézetek által kibocsátott jelzáloglevelek biztosítékául továbbra is közvetlenül a refinanszírozott alapügyletek fedezetéül szolgáló ingatlanon alapított jelzálogjog szolgálhasson.

E gyakorlatban az egyetlen érdemi változás, hogy a törvény alapján a zálogjog átruházásának a jogcíme nem adásvétel, hanem, a tényleges helyzetnek megfelelően, biztosítéknyújtás. Az önálló zálogjog szabályainak kiiktatása miatt indokolt volt ezt a kérdést szabályozni.

dr. Juhász László, a Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője Forrás: Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda

A jelzálogjog az átruházás következtében elválik a biztosított követeléstől, azaz a különvált zálogjog jogosultja és a biztosított követelés jogosultja két külön személy lesz. Ettől eltekintve azonban a különvált zálogjog tartalma nem változik, és minden egyéb tekintetben megőrzi járulékos jellegét. A zálogjog továbbra is annak a követelésnek a mindenkori terjedelméhez igazodik, amelynek biztosítására megalapították, a zálogkötelezettel szemben a különvált zálogjog alapján is csupán az eredeti biztosított követelés érvényesíthető, és a zálogjog átruházása a zálogkötelezett jogi helyzetében nem eredményez lényegi változást, így különösen nem teszi ki annak a kockázatnak, hogy vele szemben a követelés kétszeresen érvényesíthető.

A különvált zálogjog azáltal szolgál mégis az átruházás okát adó követelés biztosítékául, hogy az érvényesítéséből befolyó bevétel elsődlegesen nem az eredeti zálogjogosult, hanem a zálogjogot átruházással megszerző személy követelésének kielégítésére szolgál. Erre az esetre a hétköznapi életben akkor kerül sor, ha egy nagyobb beruházásnál a finanszírozó bank vagy vállalkozás részére egy másik pénzintézet nyújt hitelt (refinanszírozás).

A különvált zálogjog problémákat fog okozni a felszámolási eljárásokban

A felszámolási eljárásokban a különvált zálogjog valószínűleg problémákat fog okozni. Kérdés, hogy a zálogkötelezett felszámolása esetén kinek kell a követelést bejelenteni. A különvált zálogjog jogosultja ugyanis nem az adós hitelezője, hanem a zálogjogosult hitelezőé. Úgy tűnik ezért, hogy az eredeti hitelezőnek be kell jelentenie a követelését az adós felszámolási eljárásában, de az ő követelését már nem biztosítja a zálogjog, mert azt átruházta. Ezek a kérdések komoly problémát fognak okozni a gyakorlatban.

A különvált zálogjog kötelezettjének felszámolása esetében egyszerűbb a helyzet, bár elvi kérdések itt is felmerülhetnek. A különvált zálogjog jogosultjának ugyanis van követelése, igaz, hogy a zálogjog nem ezt a követelést terheli, hanem egy másik követelést terhelő zálogjogot kapott, de ezen a gyakorlatnak túl kell lépnie, különben életképtelen lesz a rendszer.

A zálogjog átruházása biztosítéki céllal és az e cél által meghatározott időre történik, ezért az átruházás eredményeként az eredeti zálogjogosult és az új zálogjogosult között bizalmi viszony jön létre. Ebből fakadóan az új zálogjogosult a zálogjogból eredő jogainak gyakorlása során köteles az átruházó érdekeire is tekintettel lenni, azaz úgy járni el, hogy az eredeti biztosított követelés fedezete ne vesszen el, a követelés ne váljék behajthatatlanná. A törvény a járulékosság alóli kivétel szűken tartása érdekében nem engedi a különvált zálogjog további átruházását, valamint úgy rendelkezik, hogy az átruházással biztosított követelés megszűnése automatikusan, a törvény erejénél fogva, a zálogjognak az eredeti zálogjogosultra való visszaszállását eredményezi.

(A Réczicza White & Case LLP Ügyvédi Iroda szakértője, Dr. Juhász László sorozatának befejező, nyolcadik részét hamarosan közöljük – a szerk.)