Tinédzserek a digitális térben

Facebook és ifjúság: haladunk a muzealitás felé?

A fiatalok rengeteg információt megosztanak közösségi oldalaikon, ám bármilyen meglepő, csak kevés tinédzser él korlátlanul publikus online életet. Többségük ugyanis aktívan korlátozza, és alakítja profilját. Egy 2013-as amerikai kutatás szerint a tinédzserek mintegy 60 százalékának profilja nem nyilvános, ami jóval magasabb arány, mint a felnőttek esetén. Sőt, sok fiatal még az ismerősei között is különböző „biztonsági szinteket”állít be. A fiatalokat érintő adatvédelmi kérdésekről Dr. Jádi Németh Andrea írását olvashatják. 

Arra a kérdésre, hogy mit is jelent pontosan a magánélet, vagy hol is vannak magánszféránk határai, korántsem egyszerű a válasz. Miközben ugyanis életünk meghatározó része egyre inkább egy országhatárok nélküli digitális térben zajlik, a „magánszféra” mint kifejezés, mind tartalmában, mind kulturális vonatkozásaiban mást és mást takar a világ különböző pontjain.

Ebben a tekintetben pedig még több figyelmet érdemelnek a gyerekek, hiszen ők magánszférájukat illetően a felnőtteknél is kiszolgáltatottabbak, pedig rengeteg információt megosztanak közösségi oldalaikon. Ám bármily meglepő, csak kevés tinédzser él korlátlanul publikus online életet.

Többségük ugyanis aktívan korlátozza, és alakítja profilját. Egy 2013-as amerikai kutatás szerint a tinédzserek mintegy 60 százalékának profilja nem nyilvános, ami jóval magasabb arány, mint a felnőttek esetén. Sőt, sok fiatal még az ismerősei között is különböző „biztonsági szinteket” állít be.

Néhány évvel ezelőtt a felnőttek általánosságban abból indultak ki, hogy a fiatalok a világhálón álarc mögé bújnak és többnyire hamis adatokat adnak meg. Ezzel szemben az elmúlt néhány év fontos változása, hogy a tinédzserek ma már alapvetően valódi adatokat töltenek fel a közösségi portálokra.

Az említett felmérés szerint az USA-ban a következő generáció tagjainak 92 százaléka megadja valódi nevét, 82 százaléka a születési idejét és majd 71 százaléka iskolájának és a városának nevét is. Ez óriási, és nagyon figyelemre méltó változás.

Miközben tehát a gyerekek valódi életük részeként, valódi adatokkal élik online világukat, kérdés, hogy a felnőttek ebből mit és mennyit érzékelnek. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mai fiatalokat az adatvédelmi kérdések nem érdeklik, mi felnőttek pedig hiába próbáljuk a kockázatokra felhívni a figyelmüket, küzdelmünk üres szélmalomharc. Ezzel szemben a friss kutatások e tekintetben is nagyon érdekes képet mutatnak.

A hivatkozott 2013-as felmérés szerint az USA-ban 10 tinédzserből 9-nek van rendszeres hozzáférése laptophoz, vagy asztali számítógéphez. Mégis, négy fiatalból három szinte mindig a telefonját használja, ha internetezik. Így kézenfekvő a kérdés, hogy vajon mennyire adattudatosak a fiatalok a mobil-applikációkat illetően.

Tudatos döntések?

A válasz ismét meglepő: a tinédzserek többsége rendszeresen tölt le alkalmazásokat, de majdnem ugyanolyan gyakran döntenek úgy is, hogy bizonyos applikációkat – éppen az adataikat féltve – nem telepítenek telefonjukra.

Sőt a felmérés szerint a fiatalok negyede törölt már alkalmazást csak azért, mert azt tapasztalták, hogy az személyes adataikat gyűjti. (Ha pedig erről van szó, zárójelben meg kell említeni azt is, hogy a fiatalok egyharmada jelezte, hogy kapott olyan hirdetést, amely „nem az életkorához illő” volt.)

Tehát nagyon is úgy tűnik, hogy a fiatalok foglalkoznak a „magánszférájukkal” és „személyes adataik védelmével”. Bár nagyon sok, és egyre több információt osztanak meg online, ezzel párhuzamosan tesznek lépéseket annak érdekében, hogy korlátozzák, illetve szabályozzák, ki láthatja őket és hogyan.

Ez mindenképp a fiatalok javára írandó, de önmagában semmiképp nem jelenti a probléma megoldását. Sokszor nagyon vékony a jég, ha a magánszféráról és személyes adatokról van szó. De vajon tudjuk-e pontosan, hogy mit és hogyan kell a felnőtteknek tennie ahhoz, hogy valódi segítséget nyújtsanak a gyerekeknek személyes adatainak védelméhez?

Tudunk segíteni?

A kutatások legérdekesebb és legfontosabb ide vonatkozó adata ugyanis, hogy a felmérések szerint a fiatalok mintegy 70 százaléka fordult külső tanácsért az adatainak védelmével kapcsolatban. Elsősorban barátokhoz, de több mint 41 százalékuk szülőkhöz, családtagokhoz is.

Az adat persze viszonylagos, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy a felnőttek a gyerekek „segítségkérését” ugyanilyen arányban meg is hallják. Arra a kérdésre tehát, hogy kell-e, tudjuk-e gyerekeinket vezetni, segíteni az online térben, a válasz határozott igen. Hiszen a gyerekek igénylik. Éppúgy, mint az ’off-line’ világban, a fiatalok számára az online világban is a szülők, barátok kell, hogy a legfontosabb szűrőt jelentsék, és megadják meghatározó iránymutatást. A kutatások azt igazolják, hogy a gyerekek ezt várják a hozzájuk közel álló felnőttektől, még akkor is, ha tudatában vannak annak, hogy a felnőttek az internet technikai kérdéseit illetően bizony sokszor komoly lemaradásban vannak.

Forrás: AFP

Az alapvető értékek azonban tértől függetlenül érvényesek. Gyerekeink pedig a mi félelmeinkkel ellentétben nem és egyre kevésbé élnek meghasonlott, kétpólusú (on-off-line) életet, csak mást, mint amilyet fiatalként mi éltünk. Bár közismertek a hírhedt internet-mobbing esetek, a felmérések azt mutatják, hogy a gyerekek a virtuális világban sem fordulnak ki magukból, és alapvetően hosszútávon az online térben sem rosszabbak, mint a való életben. Viszont sokszor úgy érezhetik, hogy a szüleik nem értik az online kommunikáció lényegét.

Az adatok azt mutatják, hogy miközben a szülők alapvetően úgy érzik, hogy a gyerekeiket a való világban viszonylagos biztonságban tudják szemben az online térrel, a gyerekek sokszor épp fordítva gondolják. Ők úgy látják, hogy az életben több közvetlen következménnyel járó veszély leselkedik rájuk, mint a virtuális térben.

Óvatosság és bizalom

Fontos lenne tehát, hogy felnőttek és fiatalok megértsék egymást, és az első képzést az adatvédelmet illetően éppen a szülők kapják meg. Meg kell értenünk és el kell fogadnunk ugyanis, hogy a legfontosabb szabály a magánszférát illetően tértől függetlenül egy és ugyanaz: a bizalom, amelynek hagyományos és szükségszerű szolgálólánya az óvatosság. Akikben bízunk, azokat fogadjuk a magánszféránkba. Elengedhetetlen, hogy a szülők a gyerekek társai tudjanak lenni ebben is. A jog és a szigorú szabályok vajmi keveset érnek, ha a most felnövő generációt online adataikkal magukra hagyjuk.