A D.A.S. JogSzerviz szakértője kifejtette: a véleménynyilvánítás és a szólás szabadsága napjaink demokráciáinak gyakran hangoztatott alapelvei, illetve értékei. Felmerülhet azonban a kérdés: valóban korlátlannak tekinthetők ezen jogosultságok?
Hol húzódik a határ a leírható, vagy kimondható, illetve a tiltott közlések között? – tette fel a kérdést dr. Csapó Szandra.
Az alkotmány
Magyarország alaptörvénye az ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogként deklarálja a véleménynyilvánítás szabadságának nemzetközileg is elismert jogosultságát. A fenti alapvető szabadságjog korlátozására vonatkozó előírásokat az alkotmány általános jelleggel határozza meg az alábbiak szerint.
„Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.”
A fentiek alapján tehát a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására csak a fenti feltételek együttes teljesülése esetén van lehetőség, így érdemes az egyes követelményeket külön-külön is megvizsgálnunk.
Mi indokolhatja a korlátozást?
A D.A.S. JogSzerviz szakértője szerint első lépésként célszerű áttekinteni, hogy mely alapvető jogok, illetve alkotmányos értékek védelme eredményezheti a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását.
E körben maga az Alaptörvény is tartalmaz példálózó jellegű felsorolást, amelynek során kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának, valamint a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére.
A fentieken túlmenően a véleménynyilvánítási szabadság korlátait túllépő magatartás számos esetben alkalmas a jóhírnév, illetve a becsület megsértésének megvalósítására, így érdemes röviden megvizsgálnunk ezen személyiségi jogokat.
Jó hírnév és becsület
A Polgári törvénykönyv értelmében a becsület megsértését jelenti különösen a társadalmi megítélésünk hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás, amely cselekmény általában egy pejoratív jellegű, vagy trágár kifejezéseket tartalmazó sértő kijelentésben ismerhető fel.
A jóhírnév megsértéséről beszélünk abban az esetben, ha valaki másról sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy valós tény hamis színben tüntet fel.
Természetesen az egyes véleménynyilvánítások egyéb szabadságjog, illetve személyiségi jog megsértésére is alkalmasak lehetnek, így az adott alapvető érték védelmének szükségességét valamennyi esetben a felmerülő speciális körülmények vizsgálata mellett szükséges megállapítanunk.
Szükségesség és arányosság
A szükségesség és arányosság kérdését mind a jogalkalmazás, mind a joggyakorlat együttesen értelmezendő követelményként kezeli, amelynek vizsgálata valamennyi esetben az egyedi körülmények és részletek vizsgálata mellett lehetséges.
A szükségesség és arányosság kérdésköre tekintetében az egyedi eset körülményei szerint megválasztva számos feltétel vizsgálata válik szükségessé – hangsúlyozta a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
Az ilyen típusú esetekben a vizsgálat tárgyát képezi például, hogy legitim célnak tekinthető-e a védeni kíván másik jog megóvása, hogy a véleménynyilvánítás teljes, vagy részleges korlátozás szükséges-e a cél eléréséhez, hogy elkerülhetetlen-e a jogosultság korlátozása, hogy ezen eljárás-e a leghatékonyabb módszer a védeni kívánt szabadságjog megóvására stb.
Az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartására vonatkozó előírás lényege, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának esetleges korlátozása során figyelemmel kell lenni azokra az értékekre, amelyek alapján az alapvető jogosultság deklarálása megtörtént, és a szükségesség és arányosság elvének megtartása folytán az adott közlés lehető legkisebb mértékű korlátozására kell törekedni – mondta végezetül dr. Csapó Szandra.