Az Igazságügy Minisztérium a rendelet kapcsán arra számít, hogy az egységes joghatósági, alkalmazandó jogi, elismerési és végrehajtási szabályok útján jelentős mértékben megkönnyíti a hagyatéki ügyek intézését az 2015. augusztus 17-ét követően elhunyt személyek vonatkozásában.
A rendelet alkalmazásáig ugyanis az örökösök arra kényszerültek, hogy minden olyan tagállamban, ahol az örökhagyó után hagyatéki vagyon maradt, külön eljárást kezdeményezzenek a hagyatékhoz való hozzájutás érdekében. Ezek az eljárások pedig sokszor nagyon hosszadalmasak és költségesek voltak.
A rendelet hatálybalépése után azonban elegendő lesz egyetlen tagállamban lefolytatni az eljárást, függetlenül attól, hány tagállamban maradt hagyatéki vagyon – az igazságügyi tárca reményei szerint. A hagyatéki eljárás eredményeként hozott határozat, vagy az eljáró hatóság által egy egységes uniós formanyomtatványon kiállított ún. európai öröklési bizonyítvány birtokában az örökösök újabb külföldi hagyatéki eljárás nélkül juthatnak hozzá valamennyi tagállamban fellelhető hagyatéki vagyonhoz.
Lehetnek problémák a gyakorlati alkalmazás körül
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke szerint azonban a sok tisztázatlan kérdés, a tagállamok eltérő öröklési joga miatt az európai polgárok sok esetben problémákkal is szembesülhetnek a 650/2012/EU rendelettel összefüggésben.
Dr. Tóth Ádám kifejtette: az uniós rendelet szerint az elhunyt uniós polgárok hagyatéki ügyében a szokásos tartózkodási hely joga lesz az irányadó jog. Például, ha egy osztrák, német vagy szlovák állampolgár már évtizedek óta Budapesten lakik, akkor a magyar nemzeti hatóság, azaz a közjegyző, amely a saját állampolgárai hagyatéki ügyeiben is eljár, folytatja le a hagyatéki eljárást, illetve bocsátja ki az európai öröklési bizonyítványt.
Megvizsgálja, hogy az elhunytat mi fűzte Magyarországhoz, az adott településhez és – ha az örökhagyó szokásos tartózkodási helye halálakor Magyarországon volt, valamint nem élt a jogválasztás lehetőségével – a magyar jogot alkalmazza. Ez alapján megállapítja a jogutód(ok) személyét, ám itt merül fel egy nagyon fontos kérdés.
Nem létezik olyan elektronikus információs rendszer, ami alapján a magyar közjegyző eljárásáról például egy osztrák közjegyző meg tudja állapítani, hogy az elindult. A Budapesten évtizedek óta élő, és a magyar fővárosban elhunyt osztrák állampolgár hagyatéki ügyében így egy bécsi közjegyző is eljárást indíthat, nem tudván a magyar jog alapján megindult magyarországi eljárásról.
A Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke rámutatott: Ausztriában is lefolytathatják a hagyatéki eljárást, átadhatják a hagyatékot, illetve kibocsáthatnak európai öröklési bizonyítványt, amely akár ellentétes tartalmú is lehet a magyar eljárásban hozott hagyatékátadó végzéssel, illetve kibocsátott európai öröklési bizonyítvánnyal, így több, egymással ellentétes tartalmú öröklési rendelkezést deklaráló irat fog keringeni az európai éterben.
Jóhiszemű felek pereskedése
A két országban kiállított határozat egymással egyenrangú, és jóhiszemű jogutódok, örökösök elvileg tulajdont szereznek ugyan, ám adott esetben kényszerűségből bírósági perben kell eldönteni, hogy ki és milyen mértékben szerzett az elhunyt örökhagyó után tulajdont.
Tegyük hozzá, a magyar és az osztrák hatóság is jóhiszemű, hiszen az elektronikus információs rendszer hiányában nem értesülhettek a másik országban elindult eljárásról. Ebben az esetben még az időtényező is számíthat, hogy melyik országban bocsátották ki hamarabb az európai öröklési bizonyítványt – mondta végezetül dr. Tóth Ádám.