Kollektív szerződésben is eltérhetünk a szabályoktól – emelte ki dr. Kéri Ádám. A kollektív szerződés az Mt.277.§ (2) bekezdése alapján az Mt. II. és III. részében foglaltaktól, a törvény ellenkező rendelkezése hiányában, a főszabály szerint eltérhet.
Ebből az is következik, hogy a felek nem csupán egyéb pótlékfizetési jogcímekben állapodhatnak meg, hanem abban is, hogy a bérpótlékot a törvényben foglaltaktól eltérő módon számítják, esetleg akár teljesen kizárják.
Ilyenkor építhető be a bérpótlék az alapbérbe
Az Mt.145.§ (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy bizonyos pótlékok az alapbérbe beépíthetőek legyenek. Ezeket a pótlékokat azonban tételesen felsorolja a törvény, tehát nem minden bérpótlék fajtára alkalmazható ez a rendelkezés.
Ilyennek minősíti a törvény a vasárnapi pótlékot, a munkaszüneti napi munkavégzés pótlékát, az éjszakai pótlékot, valamint a műszakpótlékot. Tekintettel arra, hogy a törvény itt általános eltérési lehetőséget biztosít a főszabálytól, a munkavállaló hátrányára történő eltérés is jogszerű.
A bérpótlékok beépítésénél ennek megfelelően csupán az a követelmény érvényesül, hogy az egyes beépített bérpótlék fajtákat a felek konkrétan nevesítsék, a beépített bérpótlékok mértékének azonban nem kell semmiféle átlagos kifizetéshez igazodnia – ismertette a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.
Ebből következően minimálbér feletti béreknél nem kizárt az sem, hogy a felek a munkaszerződést akként módosítsák, hogy az ott megjelölt alapbér az abban megjelölt időponttól kezdődően konkrét bérpótlékokat is magában foglal. Ez önmagában a jóhiszeműség követelményét nem sérti, feltéve, hogy tényleg a felek közös akaratának az eredménye.
Itt azonban gondosan kell ügyelni az Mt. általános elveire, mivel ez az eljárás több szempontból is sikerrel támadható lehet. A munkavállaló a közös megegyezés megtámadásához hasonlóan hivatkozhat ugyanis arra, hogy a módosítást nem szabad akaratából írta alá.
A bérpótlék-átalány ekkor alkalmazható
Az Mt. 145.§ (2) bekezdése azt is megengedi, hogy a felek a munkaszerződésben bármely bérpótlék helyett havi átalányban állapodjanak meg. A készenlét és az ügyelet átalánya ráadásul a munkavégzés díjazását is magában foglalhatja.
A havi átalány mértékének meghatározásánál azonban a feleknek az alapbéresítéstől eltérően ténylegesen egy átlagos mértéket kell alapul venniük. Ezen túlmenően az átalányt pótlékonként is meg kell határozniuk.
Jelentős adminisztratív terhektől szabadulhatunk, ha ügyesek vagyunk
A távolléti díj, illetve a bérpótlék számítása jelentős adminisztratív terhekkel járhat. Érdemes tehát igénybe venni azokat az eltérési lehetőségeket, amelyeket a kollektív szerződések, illetve (kivételes esetekben) a felek megállapodásai vonatkozásában a törvény lehetővé tesz.
A bérpótlék alapbéresítése, illetve átalánypótlék alkalmazása esetén ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy ezt követően a jogosultság a törvényi feltételektől függetlenedik, tehát akkor is járni fog, amikor a törvény alapján nem keletkezne fizetési kötelezettség.
Ráadásul a beépítést követően a távolléti díj számításánál az Mt.148.§ (1) (a) bekezdése alapján a bérpótlék-átalányt minden esetben figyelembe kell venni – mutatott rá dr. Kéri Ádám.
Sokat könnyíthet tehát a szabályozás az adminisztrációs terheken, azonban érdemes minél körültekintőbben eljárni, ugyanis ha nem jól alkalmazzuk a törvényi szabályokat, nem csupán a munkavállalóval, hanem a munkaügyi felügyelettel is szemben találhatjuk magunkat.
(A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője az iroda társzervezésében, május 24.-én, a MÜPA-ban megrendezésre kerülő munkajogi konferencián további kérdéseket jár körül előadásában.)