Barkassy Grünfeld: milyen szabályok alapján öröklünk a külföldre költözött elhunyt után?

Az elmúlt években, évtizedekben jelentős mértékben felerősödött, elsősorban az Európai Unió területén a polgárok tagállamok közötti mobilitása. Egyre többen vállalnak munkát más tagállamokban, sokan már középiskolai, egyetemi éveiket is valamely másik európai uniós ország tanintézményében töltik. Számos egyéb élethelyzet mellett, ez a körülmény a másik tagállamban élő, ott dolgozó, tanuló vagy éppen nyugdíjas éveit élvező örökhagyó elhalálozása esetén is fontos kérdéseket vet fel: így elsősorban, hogy milyen jog alapján történik az öröklés és melyik államban folytatják majd le a hagyatéki eljárást. A Barkassy Grünfeld Ügyvédi Iroda szakértője írásában ezt a fontos és egyre gyakrabban felmerülő problémát járja körbe.

2012. július 4-én került elfogadásra a 650/2012/EU számú európai parlamenti és tanácsi rendelet, azaz az Európai Öröklési Rendelet, mely 2015 augusztusában lépett hatályba és ettől kezdődően ad választ a globalizáció okán felmerült öröklési jogot érintő fontos kérdésekre – fejtette ki dr. Korim Balázs.

Abból kifolyólag, hogy az Európai Unió egyik alapelve a személyek szabad mozgása, melynek értelmében az uniós állampolgárok az Unió területén, választásuk szerint szabadon utazhatnak, telepedhetnek le, jogosultak az adott ország szociális rendszere által nyújtott szolgáltatások igénybevételére és természetesen szabadon állhatnak munkába, egyre jelentősebbé válik a nem állampolgárság szerinti tagállamban felhalmozott vagyonok (például ingatlanok, pénzügyi termékek, nagyobb értékű ingóságot) aránya.

Ebből kifolyólag pedig egyre több az olyan öröklési ügy, amely nemzetközi aspektusokat is felvet, hiszen az elhunytnak nem csupán adott esetben Magyarország területén volt vagyona, hanem például rendelkezett egy gépjárművel és jelentősebb értékű ingóságokkal Németországban is.

Egyetlen tagállamban lefolytatható öröklési eljárás

Az európai uniós jogalkotó, annak érdekében, hogy az ilyen, esetenként rendkívül szerteágazó vagyonok tekintetében az örökösöknek ne kelljen valamennyi érintett tagállamban hagyatéki eljárást kezdeményeznie, létrehozott egy olyan kapcsolóelvet, amelynek alapján egyetlen tagállamban lefolytatható az öröklési eljárás az elhunyt összes vagyontárgya tekintetében és az illetékes szerv által meghozott határozat alapján a többi érintett tagállamban is átvezethető a jogváltozás, így például valamely ingatlan esetében a tulajdonjog átszállása.

Az Európai Öröklési Rendelet akként fogalmaz, hogy „mind a joghatóság, mind az alkalmazandó jog meghatározása tekintetében az általános kapcsoló elv az örökhagyónak az elhalálozás időpontjában szokásos tartózkodási helye kell, hogy legyen".

Mindez tehát azt jelenti, hogy a rendelet nem vezetett be egységes öröklési jogi szabályokat az Európai Unió területén, továbbra is az egyes nemzeti jogszabályok, így Magyarország esetében a Ptk. határozza meg, hogy például ki minősül törvényes örökösnek, illetve megillet-e valakit köteles rész, ám az immáron egységesen szabályozott, hogy az egyes öröklési ügyekben, mely nemzeti szabályozást kell alkalmazni.

Egy példával élve azt, hogy egy Ausztriában dolgozó, ott élő magyar állampolgár elhunyta esetén a magyar vagy az osztrák hatóságok fognak-e eljárni, és hogy a magyar vagy az osztrák jogszabályok lesznek-e alkalmazandók – utalt rá a Barkassy Grünfeld Ügyvédi Iroda szakértője.

Mely tagállamban volt a szokásos tartózkodási hely?

Főszabály szerint tehát, az Európai Öröklési Rendelet alapján immáron nem az számít elsősorban, hogy mely ország állampolgára volt az elhunyt, hanem az, hogy mely tagállamban volt a szokásos tartózkodási helye – legyen akár nem uniós országról szó. Döntő kérdés tehát, hogy mi minősül szokásos tartózkodási helynek – emelte ki dr. Korim Balázs.

Az Európai Öröklési Rendelet elismeri, hogy bizonyos esetekben nehéz feladatnak bizonyulhat a szokásos tartózkodási hely megállapítása, például akkor, ha az örökhagyó munkavállalási okokból külföldre költözött, adott esetben hosszú ideig, ám származási országával is szoros kapcsolatot ápolt, mert például rokonai éltek ott.

Éppen ezért, „a szokásos tartózkodási hely meghatározása céljából, az öröklés ügyében eljáró hatóságnak átfogó módon kell értékelnie az örökhagyónak a halálát megelőző években és az elhalálozása időpontjában fennálló körülményeit, figyelembe véve az összes releváns tényállási elemet, különösen az örökhagyónak az érintett államban való tartózkodása időtartamát és gyakoriságát, valamint annak körülményeit és indokait". Ami fontos tehát, hogy szoros és tartós kapcsolat fennállása szükséges az érintett tagállammal.

Ausztriában letelepedett magyar állampolgár

Mindezek alapján, maradva példánknál, amennyiben egy magyar állampolgár letelepedett Ausztriában, ott él, ott dolgozik immáron huzamosabb ideje, magyarországi rokonait pedig csupán ritkábban látogatja, akkor főszabály szerint az osztrák illetékes hatóság eljárására kerül sor. Mégpedig az osztrák öröklési jogi szabályokat alkalmazva és nem csupán az Ausztriában fellelhető vagyontárgyak, ám a magyarországi hagyaték tekintetében is.

Ráadásul az Európai Öröklési Rendelet egységes valamennyi vagyontárgy tekintetében, így az ingatlanok kapcsán sem alkalmazható immáron a fekvés helye szerinti tagállam joga. Ez természetesen kedvező is lehet a magyarországi örökösöknek, hiszen ha példának okáért az örökhagyó nyaralót vásárolt Horvátországban, de szokásos tartózkodási helye továbbra is Magyarországon volt, akkor nincs szükség külön eljárás lefolytatására Horvátországban, az eljáró magyar közjegyző a teljes hagyatéki vagyont - benne a horvátországi nyaralóval - fogja átadni az örökösöknek.

Forrás: Dreamstime

Természetesen az korántsem mindegy, hogy mely állam öröklési jogi szabályait kell alkalmazni az adott esetben, hiszen eltérések vannak az egyes nemzeti szabályok között, így az öröklésre más és más módon kerülhet sor az alkalmazandó jog függvényében.

Éppen ezért bizonyos korlátok között az örökhagyónak lehetősége van a tervezésre is, hiszen végrendeletünkben, vagy kifejezetten ilyen tartalmú egyéb nyilatkozatunkban rendelkezhetünk úgy, hogy az utánunk történő öröklésre nem a szokásos tartózkodási helyünk tagállamának joghatóságát és jogát szeretnénk alkalmazni, hanem az állampolgárságunk szerinti tagállamét.

Így tehát a példánkban szereplő magyar állampolgár, ám Ausztriában élő örökhagyó rendelkezhet úgy, hogy mivel adott esetben hozzátartozóinak többsége Magyarországon él, így ő mégis az állampolgársága szerinti, azaz a magyar jog alkalmazását és magyar közjegyző eljárását szeretné halála esetére.

Az eltérő nemzeti szabályozások okán nem szabad lebecsülni az egyes jogrendszerekben megjelenő különbségeket, így a szóba jöhető nemzeti jogok ismeretében érdemes elgondolkozni az öröklési folyamat megtervezésén – hangsúlyozta végezetül a Barkassy Grünfeld Ügyvédi Iroda szakértője.