A csődegyezségek kapcsán a Csődtörvény előírja, hogy az egyezség megkötésénél a jóhiszemű joggyakorlás követelményét kell szem előtt tartani, az egyezség nem tartalmazhat a hitelezők összességére vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen, vagy méltánytalan rendelkezéseket.
Gyakran kérdésként merül fel, hogy valójában mit vizsgálhat a bíróság egy megszavazott csődegyezség jóváhagyhatósága során?
A Kúria számos határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy a bíróság vizsgálhatja-e ajoggal való visszaélést és milyen körben és terjedelemben.
A Csődtörvény csak példálózó felsorolást ad arra nézve, hogy mi minősül a hitelezők összességére, vagy egyes hitelezői csoportokra vonatkozóan nyilvánvalóan és kirívóan előnytelen vagy méltánytalan rendelkezésnek.
A Csődtörvény ilyennek tekinti különösen, ha az adós vagyonához mérten a hitelezők összessége követeléseinek kielégítési aránya méltánytalanul alacsony mértékű, vagy ha valamely hitelezői csoport követelése más hitelezői csoportnál kirívóan alacsonyabb arányban vagy méltánytalanul hátrányosabb feltételekkel kerül kielégítésre.
Fontos tudni, hogy a Csődtörvényben található felsorolás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az egyezség nem tartalmazhat a bíróság által a jóváhagyás körében vizsgálandó más, joggal való visszaélésnek minősülő rendelkezést.
A Kúria egyik gyakran idézett határozatában arra hivatkozással állapította meg a joggal való visszaélést, hogy az egyezség a hitelezői követelések kielégítése tekintetében nem tartalmazott konkrét határidőket, az egyes osztályokban a hitelezők kielégítésére rendelkezésre álló időtartamon (3 éven) belül nem került megállapításra, hogy milyen módon – azaz, hogy valamennyi hitelező arányos részkielégítésével vagy egyenként, az adós döntése alapján – történik meg a hitelezők kielégítése.
A tényállás szerint az adós az egyezségben arra vállalt kötelezettséget, hogy a biztosított hitelezői osztályban a tőke és azután esedékes kamatkövetelés 65%-át, a nem biztosított hitelezői osztályban a 2 százalékát a csődegyezséget jóváhagyó jogerős bírósági végzés Cégközlönyben történő közzétételét követő 3 éven belül megfizeti.
Miért volt hibás a Kúria szerint ez a megállapodás?
A Kúria a joggal való visszaélést abban a tekintetben állapította meg, hogy az egyezség tartalma alapján az egyes csoportokon belüli hitelezők egymáshoz képest kirívóan előnytelen és méltánytalan helyzetbe kerülnének, tekintettel arra, hogy az egyezség nem tartalmazza, hogy ezen a 3 éven belül mikor kerül sor a kifizetésre, és azok a hitelezők, akik később kapják meg a kielégítést, a korábban kifizetettekhez képest kapnak-e valamilyen kompenzációt.
A Kúria a döntését azzal indokolta, hogy az egyezség alapján az adós egyes hitelezőket már az első évben kifizethet, míg mások csak a harmadik év végén tudnak hozzájutni az egyezség alapján a megállapított összeghez, így a rövid időn belül megszerzett pénzköveteléssel a jogosult gazdaságilag sokkal jobban jár, mint az a hitelező, aki később jut hozzá a követeléséhez.
Ennek megfelelően függetlenül attól, hogy az egyezség valamennyi hitelezőre nézve egyforma feltételeket állapít meg, egyes hitelezők méltánytalan helyzetbe kerülhetnek a teljesítési határidők pontos megállapítása hiányában.
Az idézett eset is jól példázza, hogy milyen részletesen, átgondoltan, minden szempontra kiterjedően kell előkészíteni és megkötni egy csődegyezséget.
Fontos megállapítás, hogy a végrehajthatóság szempontjából a bíróságnak vizsgálnia kell azt is, hogy a reorganizációs terv megvalósítása lehetővé teszi-e az adós által a csődegyezségi javaslatban ígért kifizetések teljesítését, ugyanis egy formailag megfelelő csődegyezség sem hagyható jóvá akkor, ha nincs összhangban egymással az adós egyezségi javaslata és a reorganizációs tervben előadott, a tevékenység helyreállítása következtében elérhető eredmény.
Tehát a formailag megfelelő, ám a bíróság szerint megfelelően végre nem hajtható csődegyezség szintén nem fog elfogadásra kerülni – hangsúlyozták végezetül a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértői.