Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Muhari EszterMuhari EszterMagyarországPóta Georgina
Az utóbbi évtizedben jelentősen átalakult a szállásadók piaca, és már nem csak a klasszikus szállásfajtákkal (hotel, motel, apartman) hanem újabb konstrukciókkal is találkozhatunk – hangsúlyozta dr. Schiffer Zsolt.
Korábban senki nem gondolta, hogy a nagy szállodáknak versenytársai lehetnek a szobát, vagy lakást kiadó magánszemélyek. Ennek ellenére oda jutottunk, hogy a szállások ezen formája egyre népszerűbb, és az Airbnb szolgáltatást rengetegen veszik igénybe. A nagy szállodáknál az utazó pontosan tudja, hogy mire számíthat, és azt is, hogy ha meglepetés éri a minőség kapcsán, akkor kinél panaszkodhat, ki a felelős.
De mi van akkor, ha nem egy szállodától, hanem egy hozzánk hasonló átlagembertől veszünk igénybe szolgáltatást? Szerencsére manapság már ilyenkor sem vagyunk olyan kiszolgáltatott helyzetben, és ebben többek közt az Airbnb közösség elvárásai, szabályzata és a szállásadói kultúra fejlődése is közrejátszott.
Mind ismerjük a klasszikus Zimmer Frei feliratokat, amiket főleg a Balatonnál láthatunk úton-útfélen, és feltehetően sokan látták a hasonló című magyar vígjátékot is. Ugye nem arról van szó, hogy az Airbnb nagyüzemivé tette a „gondnok Feri bácsik" teljhatalmát? Semmi jogunk nincs, csak fizetnünk kell?
Nyilván nem erről van szó. Sőt a klasszikus „szoba kiadó" korszaknál (pont az Airbnb megjelenésének köszönhetően) ma már sokkal több jogunknak érvényt tudunk szerezni. Már pusztán azért is, mert tömegessé, és sokkal jobban szabályozott területté vált ez a szektor.
Egyébként korábban sem voltunk jogfosztottak ilyen esetben, mert ahol „Zimmer Frei" feliratot láttunk, ott is ugyanolyan fogyasztói jogaink voltak, mint a szállodákban. De mivel sokkal kisebb szektorról volt szó régebben, és sokkal kevésbé volt egységes a szabályozás, jobban ki volt szolgáltatva az utazó a szállásadónak, mint manapság.
Mit tehetünk, ha nem az vár minket, ami a hirdetésben szerepelt?
Válasszuk külön azt az esetet, amikor a szállás esetleg kisebb, koszosabb, vagy rosszabb, mint ami a hirdetésben szerepelt, és azt, amikor csalók áldozatává válunk. Tehát más az, ha minőségi kifogásunk van, és más az, amikor a hirdető lelép a pénzünkkel.
Példa: a közösségi oldalon szereplő egyik kommentben egy pórul járt utazó (nevezzük Bélának) osztotta meg tapasztalatait egy ilyen jellegű szállásadó kapcsán. Béla a Covid előtt foglalt egy 13 fős szállást, ráadásul az egyik legnépszerűbb szálláskereső platformon keresztül.
Semmi nem utalt arra, hogy csalóval lenne dolguk, így ki is fizették a szállást (1500 Eurót). A Covid miatt nem tudtak elutazni, de mindent szépen letárgyaltak levélben a szállásadóval, aki nagyon rugalmas is volt.
Aztán, amikor végre utazhatott volna Béla, és a népes társaság, a szállásadó felszívódott. E-mailre, telefonra nem válaszolt. Később az egyik közösségi oldalon küldött megkeresésre hirtelen hangnemet váltott. A „szállásadó" közölte Bélával, hogy ő csak egy kupont értékesített, nem szállást, ezért szállásra ne is számítson. Visszatéríteni egy fillért sem hajlandó.
Akkor most egy csalóról van szó? Esetleg a fogyasztót megtévesztő vállalkozásról? Vagy mindkettőről? Mi van akkor, ha csak félreérthető volt a hirdetés, és mi a következmény, ha szándékosan becsaptak minket?
A köznyelvben gyakran emlegetjük, hogy valaki csaló, csalást követett el. De mit jelent büntetőjogi értelemben a csalás?
Mit mond a Btk.? A Büntető törvénykönyv szerint: Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
Tehát a csaló saját maga idézi elő a tévedést (hazudik nekünk) vagy valakinek a tévedését felismeri, és kihasználja.
Példa: felismerem, hogy valaki tévedésből azt hiszi én vagyok a bolti eladó, és nekem akarja kifizetni az árut. Annak ellenére, hogy én is vásárló vagyok elfogadom a pénzt, nem világosítom fel a tévedésben lévőt személyt.
Tehát a csaláshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy az elkövető szándékosan, kifejezetten a jogtalan előny szerzése érdekében becsapjon minket, vagy kihasználja a tévedésünket. Ezen kívül kárt is kell, hogy okozzon a magatartásával. Magyarán e logika mentén választhatjuk külön a bűnözőt és a pusztán inkorrekt vállalkozást: eleve nem is volt célja szolgáltatni semmit, vagy pedig „csak" nem megfelelően szolgáltatott nekünk?
Ha a csalás nem áll meg, még azt is külön tudjuk választani, hogy a fogyasztók szándékos megtévesztéséről, vagy egy egyszerű hibás teljesítésről van szó? Mindenki érzi, hogy nem ugyanaz a szitu, ha valaki hibázik, vagy ha elve egy kókler.
Példa: Ha a szállás azt hirdeti, hogy a szobák légkondicionáltak, és tengerre nézőek, de se légkondi nincs, sem tengeri kilátás, akkor egy szándékosan a fogyasztókat megtévesztő hirdetésről beszélhetünk. Míg, ha elromlott a légkondi, és nem tudjuk használni, akkor inkább csak hibás teljesítésről lehet szó.
Béla és barátai példája arra enged következtetni, hogy inkább csalásról van szó, mert úgy tűnik, a magát szállásadónak hirdető vállalkozás nem kíván egyáltalán semmit szolgáltatni, a pénzt pedig nem adja vissza.
Ha eleve nem is állt szándékában a szolgáltatás (pl. nincs is szállás) vagy tudta, hogy nem lesz képes szolgáltatni (pl. mert van szállás, de egyszerre kiadta 10 különböző érdeklődőnek) akkor ez bűncselekmény.
Ez esetben tehát érdemes feljelentést tenni, és a büntetőeljárásban polgári jogi igényként bejelenteni a minket ért károkat. Sajnos előfordulhat az is, hogy a csalót elítélik, de mivel a pénzünknek már se híre se hamva, sosem fogjuk viszont látni azt. Ha a csaló vagyontalan, még a végrehajtó sem tudja behajtani rajta a pénzt.
(A D.A.S. JogSzerviz szakértője írásának második részét hamarosan közöljük – a szerk.)
