Ne limbó hintózzon a céges karácsonyi bulin!

Alapszabály, hogy tudnunk kell viselkedni, ha emberek között vagyunk. Különösen igaz ez a munkahelyünkre. Mégis van az évnek egy olyan napja, amikor még a rutinosabbak is hajlamosak elveszíteni az önkontrollt: ez pedig a céges karácsonyi buli. 

A csoda se tudja, miért alakult így, de tény: hagyomány, hogy a karácsonyt munkatársainkkal együtt is meg szoktuk ünnepelni. Ahol jó a társaság, ott persze nincs semmi különös ebben, hiszen külön apropó nélkül is össze szoktak jönni a munkatársak munkaidő után, és ebben nincs is semmi kivetni való.

Az már furább, amikor olyan kollegák esznek-isznak együtt karácsonykor, akik jobb esetben csak egy kötelezően letudandó extra feladatnak tekintik a dolgot, rosszabb esetben viszont utálják az egészet, és egy kanál vízben meg tudnák fojtani egymást. Na az ilyen esetben különösen ajánlott ügyelni a viselkedésünkre. Ne igyon tehát túl sokat a karácsonyi bulin, mert...

1. A fönöknek beolvasni rossz ómen
Először is elkövethet egy klasszikus szarvashibát. Az ember ugyanis hajlamos pár pohár után azt képzelni, hogy a szokásosnál jobban forog a nyelve, szellemesebbek a riposztjai és a bátorsága is végre szárba szökkent. Na ilyenkor többen érzik úgy, hogy itt az ideje elbeszélgetni a főnökükkel. Csakhogy elég egy bántón ironikus megjegyzés az ízlésére, egy keményebb beszólás valamelyik korábbi döntése kapcsán, vagy valamilyen sérelem meggondolatlan felemlegetése, és jóvátehetetlenül végünk a cégnél.

2. Munkatárs vagy bazári majom?
Szintén megfontolandó, hogy könnyűszerrel majmot csinálhatunk magunkból, ha a kollegák kaján tekintete előtt mutatjuk be limbó-hintó tudásunkat, esetleg más, gyerekkorában menőnek számító akrobatikus mutatványokkal próbáljuk elképráztatni a közönséget. Gondoljunk csak bele, milyen kellemetlen lesz aztán ezeket a pillanatokat a Facebookon viszont látni, vitriolos kommentárok kíséretében.

3. Lelki élet a recepcióslánnyal?
Sajnos előfordulhat, hogy a szesz hatására melankolikus őszinteségi roham tör ki rajtunk, és olyan magánéleti problémákat is megosztunk a munkatársi körben, amit amúgy mélyen magunkba temetnénk. Könnyen meglehet, hogy a hallgatóság másnap jobban fog emlékezni az elmondottakra, mint mi magunk, ezzel aztán alaposan kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk, és biztosak lehetünk benne, munkatársaink sosem felejtenek.

+1. Násztánc mikulás sapkában
Hát igen, ott van még a visszafojtott sóvárgás, az erotikus vonzalom, meg a többi sikamlós dolog, ami ugye egyáltalán nem való a munkahelyre, mert iszonyatosan be tud kavarni az ember életébe. Sajnos amikor pár pohár sör és koktél után azt képzeljük, hogy szexuális vonzerőnk megtriplázódott, ráadásul valahogy olyan könnyűnek és egyszerűnek tűnik minden - nos ilyenkor iszonyatos ökörségeket tudunk elkövetni. Uraim: a munkatársnőink fenekét tapogatni még borközi állapotban is taplóság, senki sem fogja viccesnek tartani a dolgot. Hölgyeim: a figyelemkeltő csábkacaj inkább ellenkező hatást kelt, ha egy láthatóan részeg nőtől származik.

Bónusz:
Aki oldottan, de visszafogottan szórakozik a céges bulin, az nem csak hogy jó benyomást kelt, de megmenekül a másnapi kemény fejfájástól, a forgó gyomortól és a nihiltől. Sőt: még egy kis tréfás kajánságot is megengedhet magának: elég vicces érzés, amikor az előző esti buli után elnyűtt, borostás és püffedt szemű kollegák közt frissen és illatosan végigsasszézik az ember, és sokat mondóan rákacsint a többiekre - "hú, emlékszem ám a tegnap estére...".