A karácsonyfa csodája

Az ünnep legfőbb eleme a karácsonyfa, most ennek a történetének és szimbolikájának jártunk utána. Tudta, hogy az életet szimbolizálja? 

A gyerekkorából biztosan mindenki fel tudja idézni azt a feledhetetlen pillanatot, amikor meglátta a teljes pompájában álló karácsonyfát. A mi családunkban, ahogyan sok más családban is, az ünnepi menet a következő volt: édesapám vagy éppen valamelyik rokon elvitt minket egy jó nagy sétára, míg az édesanyám, aki otthon maradt, gyorsan feltette az összes díszt a fára.

Forrás: Flickr/Justin Lane

A mesés játékhoz persze az is hozzátartozott, hogy minden alkalommal, amikor hazaértünk, találtunk egy fehér tollat, ami az angyal szárnyából esett ki, aki a fát hozta. Nálunk ez a hagyomány, de vajon, honnan eredt az ünnepi fenyőfa állítás?

Az örökzöldeket már az ókori görögök és rómaiak is nagyon tisztelték. Bár csillagászatilag a téli napforduló az északi félteken december 21-én van, az ókori népek mégis december 25-én a Napisten születésnapján ünnepelték. Az első nikaiai zsinat 325-ben döntött arról, hogy a keresztények ekkor ünneplik Jézus születését.

Ahogyan a karácsony kifejezés, úgy a karácsonyfa is a szláv kracsun szóból ered, ami a téli napfordulót jelöli. Kezdetben a téli napfordulókor, szelleműzés céljából állították a karácsonyfákat. A hit szerint az ilyenkor kiszabaduló gonosz szellemeket elriasztja a fény, ezért tettek hát később is gyertyákat, ma pedig már égősorokat a fákra.

Az első gyertyákkal díszített fenyő Luther Mártonhoz fűződik, akit állítólag annyira magával ragadott a fák szépsége, hogy egyet magával vitt a házába. Az első feljegyzések is ebből az időből származnak a karácsonyfáról, amit akkoriban almával és ostyával díszítettek. Az, hogy nálunk itthon a szaloncukor ma már teljesen elengedhetetlen díszítőelem, magyar sajátosságnak számít.

Itthon nemcsak az első kisded óvó, hanem az első karácsonyfa is Brunswick Teréz nevéhez fűződik. A grófnő a családja aszódi kastélyában állított életfát, azaz karácsonyfát 1824-ben. Hatására a tömeges karácsonyfa-állítás csak jóval később, 1945 után terjedt el. A hazai irodalomban először, 1854-ben Jókai Mór említi a karácsonyfát A koldusgyermek című elbeszélésében.

Kezdetekben itthon életfának is nevezték a karácsonyfát, aminek zöld színe az életet szimbolizálja, hiszen ez az ünnep Jézus születésének, tehát az életnek is az ünnepe. A karácsonyfa piramishoz hasonló alakja az élet spiráljának jelképe.

Sokak szerint ezért szerencsésebb, ha gyökeres fenyőt veszünk, hiszen egy kivágott élettelen életspirált szimbolizáló fa nem túl szerencsés választás. Ráadásul a gyökeres fenyő biztosan kibírja december 24-től egészen vízkeresztig (január 6.).