A fenyőfákat a 16. században kezdték el az ünnepi időszakba díszíteni. A díszek megválasztása persze nem a véletlen műve volt, hiszen minden fára kerülő elem mögött egy szimbólum rejtőzik. Ilyen az alma és a dió is.
Almát és diót, ahogyan ostyát és mézespogácsákat már a díszítés kezdetekor használtak. Az almának több funkciója is van, hiszen egyrészt a bűnbeesésre emlékezteti az embert, de ezzel ellentétesen a termékenység, a szépség jelképe is - a kisdedre is utal. Az arany szín és az alma párosítása sem véletlen: az arany színű alma a tudás és a bölcsesség szimbóluma, ahogyan az arany dió is.
A dió az egészség, a jövő generációjába vetett hit és a tudás jelképe is. Nem véletlen tehát, hogy nemcsak a fára akasztanak diót, hanem karácsonykor előszeretettel fogyasztják is. A dió a tudást az emberi agyhoz hasonló mintázata miatt jelképezi, ezen kívül pedig egy apró magban ott rejlik egy idővel hatalmasra növő fa lehetősége is.