Király Béla

1956 - a szabadságharc katonapolitikája

Az 1956-os magyar forradalom 48. évfordulóján Király Béla nyugalmazott vezérezredes, a Nemzetőrség egykori parancsnoka, egyetemi tanár hadtörténészként, s egyben az események tevékeny alakítójának szemszögéből tekinti át a forradalomban és a szabadságharcban részt vett különböző fegyveres testületek - a néphadsereg, a rendőrség, a határőrség, az ÁVH és a belső karhatalom - akkori állapotát és az eseményekben betöltött szerepét, a szovjet agresszió alakulását, illetve a felkelők harci tevékenységét Budapesten és vidéken. Az előadás kitér a szabadságharc nemzetközi megítélésének összefüggéseire is: nemcsak a világ közvéleményének ítéletére a magyarországi eseményekről, de olyan nemzetközi biztonságpolitikai megfontolások taglalására is, amelyek a remélt nyugati katonai segítség elmaradását magyarázzák.

I. Előzmények
Áttekintjük az 1956-os forradalom legfontosabb hazai és nemzetközi előzményeit 1953-tól kezdve.

II. A forradalom programja
A forradalom programjaként tekinthetünk arra a 16 pontra, melyet a Műszaki Egyetemen összegyűlt diákok fogalmaztak meg október 22-én.

III. Tüntetések és harcok Budapesten
Az első fegyveres összecsapások során a budapesti felkelők csoportjai viszonylag szervezetlenül harcoltak. A központi koordinációt elsősorban erős meggyőződésük pótolta. A kommunista rezsim fegyveres kiképzést szolgáló programja, illetve a II. világháború közelsége lehetővé tette, hogy a spontán csoportokat szakképzett vezetők irányítsák.

IV. Két véres nap Budapesten
A forradalom és szabadságharc budapesti eseményei között a Kossuth téri és a Köztársaság téri vérengzés követelte a legtöbb áldozatot.

V. Vidéki események
A vidéki hadi események jellemzői részben eltértek a fővárosiakétól. A néphadsereg helyi parancsnokai sokszor határozottabbnak és kegyetlenebbnek bizonyultak a vidéki városokban. A felkelők közül sokan indultak el Budapestre, hogy az ottani harcokhoz csatlakozzanak.

VI. A győztes forradalom fegyveres ereje, a Nemzetőrség
A forradalom sokat merített a 48-as eszmékből, ezt jelzi, hogy a felkelők Nemzetőrségnek nevezték el alegységeiket. Október 30-án az előadó vezetésével megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság.

VII. A néphadsereg állapota és tevékenysége
A létszám fokozatos csökkenése és a tisztikar morális válsága miatt a néphadsereg hatékonysága 1956-ra igen gyenge volt. Az október 28-i tűzszünet gyakorlatilag megszüntette a néphadsereg és a felkelők közötti harcokat.

VIII. A szovjet fegyveres beavatkozás
November 1-én masszív szovjet invázió indult Magyarország ellen. Bár Andropov nagykövet biztosította Nagy Imrét, hogy a szovjet csapatok nem viselnek háborút Magyarország ellen, november 4-ére a miniszterelnök számára is világossá vált, hogy a háború elkerülhetetlen a forradalom védelmében. A Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetői a budai hegyekbe vonultak vissza.

IX. Végszó
Arra a kérdésre, hogy a nyugati országok miért nem avatkoztak be a magyar forradalom védelmében, katonai válasz is adható: a nyugat katonai fellépése csak atomfegyver bevetésével lehetett volna hatékony. Az 1956-os forradalom azonban a nyugati világ szemében is a kommunista diktatúra elleni lázadás szimbóluma lett.

Tovább