Erőszakszervezetek és politika 1956-ban

Részletek Horváth Miklós "1956 hadikrónikája" című könyvéből (2.)

Döntés az újabb támadás megindításáról

A szovjet csapatok mozgása a Szovjetunió területén a szovjet alakulatok Budapestről történő kivonása időszakában is folytatódott. Október 30-án, a szovjet kormány nyilatkozata, amely szerint új alapokra kívánja helyezni a többi szocialista országokkal kapcsolatos viszonyát, még a győztes forradalom reményeit táplálta. Ma már tudjuk, hogy ez az új viszony első torzszülöttje a magyar forradalomra kollektíven kimondott halálos ítélet volt. A katonai előkészületek és az újabb szovjet katonai beavatkozással kapcsolatos egyeztető tárgyalások megkezdődtek. Október 31-én újabb erők Magyarországra irányításával, a már Magyarországon lévő megszálló erők jelentős növelésével a november 4-i újabb támadás előkészítése kezdetét vette.

A Magyarországon lévő, illetve november első napjaiban a határt átlépő összességében 17 hadosztálynyi erőnek a feladatok megkezdéséhez a készenlétet november 3-án estig kellett elérni és a "Vihar" - "Forgószél" - hadműveletet végrehajtását a "Grom", - "Menydörgés" - jelszó elhangzását követően kellett megkezdeni.

Nagy Imre az újabb szovjet csapatok bevonulásáról értesült. A magyar vezetés ezt követő döntései - segítségkérés az ENSZ-től, a semlegesség bejelentése, a Varsói Szerződés felmondásának kilátásba helyezése, javaslat újabb tárgyalásokra stb. - az új magyar bábkormány összeállításával és a többi szocialista ország tájékoztatásával, meggyőzésével elfoglalt szovjet vezetést nem bírta jobb belátásra.

A szovjet csapatmozgásokat jelentő vidéki alakulatok a hadműveleti csoportfőnökségtől minden esetben olyan parancsot kaptak, hogy ne álljanak ellen a szovjet csapatoknak, vegyék fel a kapcsolatot az odaérkező szovjet csapatok parancsnokával, és akadályozzanak meg minden összeütközést, "provokációt".

1956. november 4-én megindult a mindent elsöprő katonai gépezet. A támadási terv sikere érdekében Szerov, a KGB elnöke - a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalásokat folytató magyar tárgyalóküldöttség tagjait - Erdei Ferencet, Maléter Pál vezérőrnagyot, honvédelmi minisztert, Kovács István vezérőrnagyot, a vezérkar főnökét és Szücs Miklós ezredest, hadműveleti csoportfőnököt letartóztatta, illetve a Moszkvában összeállított Kádár János vezette bábkormány politikai legalizálása érdekében Nagy Imrét és a politikai vezetők egy jelentős részét - a törvényes kormány lemondásának kikényszerítése céljából - a Josip Broz Titóval történt megállapodás értelmében - a menedékjog felkínálásával a Jugoszláv Követség épületébe csalta.

Moszkvai idő szerint 6, magyar idő szerint hajnali 4 órakor elhangzott a jelszó: "Mennydörgés" és ezzel megkezdődött a "Forgószél" fedőnevű hadművelet. A parancsban meghatározott objektumok elfoglalására kijelölt osztagok és a Különleges Hadtest kötelékébe tartozó hadosztályok fő erői - a főváros környékén települt felkelő erők egy részének ellenállását leküzdve - 5 órakor különböző irányokból betörtek Budapestre. A 38. összfegyvernemi és a 8. gépesített hadsereg erői megkezdték az ország megszállását.

Ebben a hadműveletben 17 - 8 gépesített-, 1 harckocsi-, 2 lövész-, 2 légvédelmi-tüzér-, 2 repülő-, 2 légi-deszant - szovjet hadosztály részei mintegy 60 ezer szovjet katonával vettek részt.

Babadzsanjan és Mamszurov tábornokok hadseregei vidéken a Magyar Néphadsereg legfontosabb helyőrségeit, laktanyáit körülvették. Először a repülőtereket, majd ezzel szinte egyidőben a laktanyákat támadták meg, foglalták el, de ellenőrzésük alá vonták a Budapestre és az osztrák határhoz vezető útvonalakat is.

A szovjet hadsereg nagy erejű támadását látva a Magyar Néphadsereg alakulatainak többsége meg sem kísérelte az ellenállást. A már november harmadikán körülzárt vidéki laktanyák egy részére minden figyelmeztetés nélkül a szovjet csapatok tüzet nyitottak, a magát többségében harc nélkül megadó alakulatokat lefegyverezték, szétkergették.

A szovjet csapatok kegyetlenségére jellemző, hogy a záhonyi 19. honi légvédelmi tüzérosztály fegyvertelenül gyülekező katonáira a laktanyát körülzáró szovjet harckocsik tüzet nyitottak, melynek következtében 5 katona meghalt, 8 fő megsebesült. Akiket a szovjet katonák elfogtak - összesen 60 főt - átvitték a Szovjetunióba ahonnan november 6-án térhettek vissza. A szovjet csapatok elfogott magyar katonákat kivégeztek a fővárosban is.

Szovjet források szerint a magyar felkelők szervezett ellenállását november végére sikerült mindenütt megtörni és végrehajtották a hadsereg lefegyverzését is. Ezt követően a szovjet csapatok országszerte a katonai közigazgatás - városparancsnokságok keretében folytatott járőrtevékenység, őrszolgálat, stb., - feladatait látták el. A szovjet állambiztonsági szervek - KGB - azonban folytatták a felkelők és az ellenállók letartóztatását, valamint a lakosságnál lévő fegyverek összegyűjtését.