Erőszakszervezetek és politika 1956-ban

Részletek Horváth Miklós "1956 hadikrónikája" című könyvéből (2.)

A szovjet kormánynak az osztrák államszerződés megkötését követően csapatait Magyarországról is ki kellett volna vonnia. A szovjet csapatok további magyarországi állomásoztatására, illetve ezen erők létszámának növelésére, összetételük megváltoztatására a Varsói Szerződés Alapokmánya önmagában lehetőséget nem adott.

A szovjet vezetés ezt ismeri el akkor, amikor október 30-án nyilatkozatban rögzítette: "kész megvizsgálni a varsói szereződésben részt vevő többi szocialista országokkal az illető országok területén állomásozó szovjet csapatok kérdését. A szovjet kormány e tekintetben abból az általános elvből indul ki, hogy a varsói szerződésben résztvevő egyik vagy másik állam csapatainak elhelyezése a varsói szerződésben résztvevő valamely más állam területén, a szerződés összes tagállamai által létrejött megegyezés alapján történhet és csakis annak az államnak a beleegyezésével, amelynek területén az illető állam kérésére e csapatok tartózkodnak".

A szovjet vezetés 1955-ben, majd csapatai 1956. október 23-i bevetését megelőzően a fenti szabályok betartását nem látta célszerűnek, illetve magára nézve kötelezőnek. Ennek oka lehetett az is, hogy amint a november 4-i beavatkozáshoz, úgy az október 23-i akcióhoz sem tudta volna a Politikai Tanácskozó Testületen belül minden tagország támogatását megszerezni. A lengyel vezetés érthető okoknál fogva a szovjet beavatkozást a kezdetektől ellenezte.

A nyilatkozatban leírtakból az is kiderül, hogy a szovjet kormány a Magyarországon történteket belső, "a népi demokratikus rendszer alapjait veszélyeztető" rendbontásként értékelte. A Varsói Szerződés csapatainak bármely ország belügyeibe történő beavatkozását, azok karhatalmi célú alkalmazását a tagországok által elfogadott és az alapító okiratban rögzített alapelvek nem tették lehetővé.

A fentieken túl az is vitatható, hogy az 1955 szeptemberében Magyarországon megalakult szovjet Különleges Hadtest a VSZ tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek kötelékébe tartozott volna. Ez a hadtest a szovjet Vezérkar útján közvetlenül a Fegyveres Erők Miniszterének volt alárendelve. Arra vonatkozó adatot nem találtam, mely szerint a hadtest hadosztályait - különösen a 2. és 17. gépesített gárdahadosztályokat - a Varsói Szerződés alárendeltségébe helyezték volna.

A Különleges Hadtest tevékenységét - 1956. november 2-ig - a szovjet fegyveres erők vezérkara, annak vezérkari főnöke, Szokolovszkij marsall közvetlenül vagy/és a Magyarországra küldött első helyettesén, Malinyin hadseregtábornokon keresztül irányította. A Különleges Hadtest és az október 23-tól november 2-ig - a szovjet politikai és katonai vezetés döntéseinek megfelelően - Magyarországra vezényelt szovjet hadseregek kötelékébe tartozó hadosztályok feletti közvetlen parancsnokságot Konyev marsall csak november 2-án vette át.

Erre a Varsói Szerződés Alapokmánya, illetve az Egyesített Fegyveres Erők Szervi határozványa nem adott lehetőséget, illetve a Politikai Tanácskozó Testület döntést erre sem hozott.

Az egyoldalú orosz agresszió tényét bizonyítja az is, hogy a szovjet csapatok októberi, novemberi tevékenységével kapcsolatban a szovjet vezetés körében a leggyakrabban visszatérő fogalmak: a "bevonulás", "beavatkozás", "megszállás", "nem lesz nagy háború", "nem adhatjuk Magyarországot" stb. voltak.
A szovjet csapatok bevetésének okairól Hruscsov - 1956. november 2-án - a Titóval folytatott tárgyaláson a következőket mondta:

A Szovjetunió a Magyarországon kialakult eseményeket "semmiképp sem nézheti tétlenül", mert ha "engednének, a kapitalisták azt gondolnák, hogy gyengék vagy ostobák [vagyunk], ami egyre megy. A kapitalisták a Szovjetunió határáig tolnák állásaikat... jó páran akadnak, akadnának, akik az egész ügyet a következőképpen értelmeznék: míg Sztálin uralkodott, mindenki kussolt és nem volt semmiféle zűrzavar. Most, hogy ők (itt Hruscsov egy nagyon csúnya szót használt a szovjet vezetésre) vannak hatalmon, íme az első vereség Magyarország elszakadása. És közben ugyanezek a vezetők Sztálin elitéléséről papolnak! Hruscsov szerint ezt elsősorban a szovjet hadsereg hányná a szemükre...

Magyarország a Nyugat szövetségeseként már kétszer viselt háborút Oroszország ellen. A szovjet hadseregben erős a Magyarország-ellenes hangulat: a magyarok most megint összefogtak a Nyugattal és az oroszok ellen törnek."

Malasenko ezredes, a szovjet Különleges Hadtest megbízott törzsfőnöke szerint a magyarok elleni harcot a szovjet katonák többsége a II. világháborúban történtek folytatásaként élte meg. A hatalmas pusztítás mutatja, hogy ez kitűnő alkalom volt a törlesztésre. "Nem szabad elfelejteni, hogy az előző háborúban a horthysta Magyarország a hitleri Németországgal együtt Hazánk ellen lépett harcba" - buzdította határozott fellépésre katonáit I. számú parancsában Konyev marsall.

A szovjet hadsereg győzelméről - és ebben a beszámolóban már egy szó sincs a Varsói Szerződésről - 1957. március 15-én a Szovjetunió honvédelmi minisztere, G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja a Németországban tartózkodó szovjet hadseregcsoport vezető állományának értekezletén a következőket mondta:
"Kezdetben Magyarországon két hadosztályunk állomásozott. Az egyik az osztrák határt fedezte, a másik bevonult Budapestre és ott 'felszívódott'. A magyar hadsereg egységei kezdtek átállni az ellenforradalom oldalára. Szükségessé vált, hogy a hadosztály alakulatait kivonjuk Budapestről. Mi kivontuk ezt a hadosztályt.

Ezt követően titokban Magyarországra rendeltünk még 12 hadosztályt, amelyek közül néhány Kárpátokból, Romániából és az Ogyeszai Katonai Körzetből indulva egy nap alatt kb. 400 kilométert tett meg. November 4-re virradó éjszaka a harckocsiszázadainkat a repülőterekhez rendeltük. Harckocsijaink elfoglalták a le- és felszálló pályákat, ágyúcsöveikkel a repülőgépeket megcélozták és tüzet nyitottak azokra, amelyek megpróbáltak felszállni.

Megszálltunk minden rádióállomást és hírközpontot, minden állami- és nemzetközi hírközlő eszközt birtokba vettünk. A tábornokok lakásait és minden katonai törzset bekerítettünk, a Honvédelmi Minisztérium »fejeit« jó előre, már éjfélkor -, hogy ne adjunk nekik lehetőséget az ellenállás megszervezésére - foglyul ejtettük.

A magyar csapatokat, a légvédelmi tüzérséget, a harckocsikat és másokat a mi csapataink minden oldalról bekerítették és a kormányintézményekkel együtt blokád alá vették.

A magyar hadsereg erős volt, melynek állományába 120 ezer ember, kb. 700 harckocsi, 5 ezer ágyú, néhány repülőhadosztály és ezred tartozott. A magyarok nem rossz harcosok, ezt mi tudtuk az I. és II. világháború tapasztalataiból. Ez a hadsereg pontosan 5 perc alatt megszűnt létezni."

Zsukov marsall arról már nem szólt, hogy a szovjet csapatok által megtámadott, lefegyverzett, majd szétkergetett hadsereg meghatározó része - a 3. és a 6. lövészhadtestek 12., 17., 9., 32. lövész- és az 5., 7., gépesített hadosztályai, illetve a légierőtől a 25. és a 66. vadászrepülő hadosztályok - az Egyesített Fegyveres Erők kötelékébe tartozó nemzeti haderő volt.

Magyarországon a hadműveletek 1956 novemberének végén, december elején befejeződtek. Kádár János az MSZMP Központi Bizottsága 1957. június 22-i ülésén a szovjet csapatok helyzetét értékelve többek között a következőket mondta:

"Mindig így számolgatom magamban a hatalom állását. No és ha a szovjet csapatokat kivonnánk? Akkor állunk a lábunkon?
Én azt hiszem, megállnánk a lábunkon. De rettenetes harc és véráldozat közben. Ez most a helyzet..."

A szovjet csapatok teljes kivonása még hosszú évtizedekig - 1991-ig - váratott magára.