Gimnazista tehetségek a kutatók között

 

Az október 14-i ME Klub újra elindított egy sorozatot, amely ezúttal a tehetséggondozás témakörét járja körbe. Első alkalommal Szendrő Péter, a Tehetségpártolók Baráti Körének elnöke beszélt a hazai tehetséggondozás helyzetéről és problémáiról.
A nézők soraiból olyan fiatalok szólaltak meg, akik szintén kötődnek ehhez a szervezethez: Kocsis Adrienn, Türei Dénes és Rák Ádám.

Hogyan kerültetek kapcsolatba a Tehetségpártolók Baráti Körével?

K. A.: - Jelenleg végzős vagyok a Fazekas Mihály Fővárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban. Elsős gimnazista voltam, amikor a Kutató Diákok Országos Szövetsége a mi iskolánkban tartotta a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáját. Ezen a konferencián ismerkedtem meg olyan diákokkal, akik kutatással foglalkoznak. Később segítségükkel a mentorlistájukból kiválaszthattam azt a kutatót, aki egy számomra érdekes területen dolgozik. Ennek köszönhető, hogy már negyedik éve a Semmelweis Egyetem Klinikai Kísérleti Kutató- és Humán Élettani Intézetében kutathatok.
A Tehetségpártolók Baráti Köre egyébként elsősorban a különböző tehetséggondozó szervezetek közötti kapcsolatot élénkíti, létrehozásában maga a Kutató Diákok Országos Szövetsége is segített, mi pedig akkor kerültünk kapcsolatba a TBK-val, amikor a Kutdiák biztosított számunkra kutatási lehetőséget.

T. D.: - Én jövőre érettségizem a Németh László Gimnáziumban. Adriennel ellentétben én nem jártam be a hagyományosnak mondható utat. Nekem - úgy érzem - szerencsém volt, ugyanis volt egy olyan tanárom, aki a mai napig támogatja az iskolán belüli kutatásokat, így viszonylag hamar, már másodéves koromban lehetőségem nyílt egy hidrológiával, hidrobiológiával foglalkozó kutatásra. Tavaly jutottam el először a Kutató Diákok Országos Konferenciájára, ahol első díjat kaptam. Így ismerkedtem meg ezzel a mozgalommal, de tapasztalatom szerint sajnos sokan egyáltalán nem tudják, hogy van ilyen lehetőség, így nem kapnak segítséget az elinduláshoz.

R. Á.: - Jelenleg elsőéves vagyok a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológia Karán. A Fényi Gyula Miskolci Jezsuita Gimnáziumban érettségiztem, ahol akkori osztályfőnököm segítségével jutottam el mentoromhoz. Az ő irányítása alatt kezdtem el kutatásaimat a mesterséges intelligencia területén.

Ezek a kutatási eredmények egyenes utat jelentenek az egyetemre, felvételi nélkül?

K. A.: - Nem. A Kutató Diákok Mozgalmának alapelvei közé tartozik, hogy minden itt dolgozó fiatal, bármilyen eredményt ér is el a szervezet versenyein, nem kerül be automatikusan egy egyetemre sem. Minden kutató diák magáért a kutatásért dolgozik, és hamar kiszóródnak azok, akik ettől várnak felvételi mentességet bármelyik egyetemre. A mozgalom lényege, hogy mindenki önállóan, magától érjen el sikereket: egyedül keresi fel mentorát, és nagyrészt önálló munkájának eredményeként ér el sikereket az adott kutatási területen. Sajnos ezeket az eredményeket sok esetben még a középiskolában sem ismerik el.

Mit gondoltok, elég önmagában a tehetség az érvényesüléshez, vagy párosulnia kell más tulajdonságokkal is?

K. A.: - Mindenképpen fontos, hogy a hozzánk hasonló fiatalok merjék felvállalni, hogy náluk sokkal idősebb és tapasztaltabb emberekkel, egyetemistákkal, PhD-hallgatókkal, egyetemi tanárokkal dolgoznak együtt. Fontos, hogy bízzunk a tehetségünkben. A szorgalom mellett véleményem szerint elengedhetetlen a belső motiváció, illetve természetesen a pozitív visszajelzés azoktól az elismert kutatóktól, akik többéves szakmai tapasztalatokkal rendelkeznek. Ez alatt a néhány év alatt többször kerültem szembe komoly kihívásokkal, amelyeket sikeresen teljesítettem: ez mindenképpen motivált a további munkában. Úgy gondolom, nagyon fontos a tehetség, de az én esetemben inkább az a helyzet, hogy megtaláltam azt az orientációt, amely számomra sikert jelent és ebben kibontakozhatok.

Minek köszönhető, hogy eljutottál idáig?

T. D.: - Én olyan iskolába járok, ahol van egy-két tanár, aki maximálisan támogat a munkámban. Abban hiszek, hogy a környezetünk befolyásolja, milyen eredményeket érünk el, ehhez pedig mindenképp kell egy támogató szülői háttér, majd megfelelő iskolák. Nekem szerencsére mindez adott volt.

Milyen előnyökkel jár ez a szövetségi tagság?

K. A.: - Ez a szövetség ahhoz ad segítséget, hogy eljussunk a professzorok, kutatók ajtajáig. A gimnáziumból nem juthatnánk ezeknek az embereknek, kutatóműhelyeiknek a közelébe. A szövetség keretein belül bárki találkozhat azokkal a mentorokkal, akik vállalták, hogy a hozzájuk jelentkező középiskolás diákokat bevezetik az adott kutatási területen folyó munkába. Mindenképpen nagy segítség tehát az elindulásban, egyben meghatározó a jövő szempontjából is. A hozzánk hasonló helyzetű fiatalok korábban tudnak orientálódni egy-egy szakterület felé, míg normál esetben erre csak több év múlva lenne lehetőség.

Mi a konkrét célod? Hová szeretnél eljutni?

R. Á.: - Nekem az, hogy kutató legyek a mesterséges intelligencia területén. Nem a világot akarom megváltani, nem kimenni Amerikába, inkább itthon szeretném folytatni a már megkezdett munkát.