Mikojan jelentése Budapestről

 

Mikojan jelentése Budapestről az SZKP Központi Bizottságának

Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895-1978)

Július 13-án délelőtt 11 órakor, közvetlenül azután, hogy megérkeztem Budapestre, kétórás megbeszélést folytattam Hegedüs, Rákosi és Gerő elvtárssal, valamint Vég Béla KV-titkár elvtárssal, aki szintén kijött a fogadásomra. Jelen volt Andropovelvtárs is. A beszélgetés után együtt ebédeltünk, megállapodtunk, hogy közvetlenül ezután össze kell hívni a politikai bizottsági tagok, a póttagok és a KV-titkárok tanácskozását, amely több mint 4 óra hosszat tartott. Valamennyi magyar elvtárs őszintén, időkorlátozás nélkül elmondta a véleményét. A hozzászólások lejegyzését külön küldöm. Itt benyomásaimról, valamint a tervezett döntésekről számolok be.

Megkértem a magyar elvtársakat, tájékoztassanak, mi folyik az országban és a pártban, milyen intézkedéseket hoztak a KV-ban annak megvalósítása érdekében, amit Szuszlov elvtárssal megvitattak. Hangsúlyoztam, hogy a magyarországi helyzet miatt Központi Bizottságunkban és az egész szocialista táboron belül nyugtalanság tapasztalható, amely abból indul ki, hogy nem engedhető meg, hogy Magyarországon bármiféle váratlan, kellemetlen esemény történjék. Kijelentettem, ha bármiféle segítségre - tanácsra vagy más egyébre - van szükség, akkor Központi Bizottságunk kész segítő kezet nyújtani a magyar elvtársaknak, hogy rendbe hozzák a helyzetet.

Az őszinte beszélgetés során valamennyi elvtárs elismerte, hogy a helyzet nem rózsás.
A KV június 30-án nyilvánosságra hozott, az ellenséges elemek elleni határozatán kívül a gyakorlatban semmit nem foganatosítottak, az elvtársak a KV ülése előtt felszólalásaikat készítik elő, közben pedig az ellenséges elemek büntetlenül tevékenykednek a tömegek körében, a helyi szervezetekben, egyre jobban kiterjesztik befolyásukat, egyre újabb csoportokat - már munkásokat is - vonnak be a pártvezetőség elmozdításáért folytatott harcba.
Látnivaló, hogy a hatalom napról napra egyre inkább kicsúszik az elvtársak kezéből. Kialakulóban van az ellenséges elemek párhuzamos központja, mely aktívan, határozottan és magabiztosan tevékenykedik.

A sajtó és a rádió kikerült a KV ellenőrzése alól.

Bár a KV június 30-i határozatát egyhangúan elfogadták, a KV-ben nincs egység sem elvi kérdésekben, sem a párt vezetésének gyakorlati kérdéseiben. A KV egyes tagjai, akik a határozat mellett szavaztak, most nemcsak hogy nem támogatják ezt a határozatot, ráadásul nem teljesítik a KV utasításait sem, sőt, fellépnek a KV határozatai ellen is. A párt központi lapjának, a legelterjedtebb lapnak a főszerkesztője nem ért egyet a KV vonalával és saját vonalat követ, a KV pedig mindeddig semmilyen lépést nem tett, mert hogy, úgymond, az illető mégiscsak a KV tagja.

A KV-tagok nem tartják érvényesnek magukra nézve a pártfegyelmet, sok kommunista, különösen az értelmiségiek, feloldódtak a kormány ellen hangolt kispolgári környezetben. A Petőfi nevét viselő vitakör heves tevékenységet folytató ideológiai és ellenzéki központtá vált. Létrejött gyakorlatilag egy párhuzamos KV, amely szemben áll a párt Központi Vezetőségével, és amely büntetlenül és akadálytalanul folytatja tevékenységét. A vezető magyar elvtársak semmiféle rendszabályt nem hoztak ezekkel az ellenséges elemekkel szemben, és még csak tervük sincs erre vonatkozólag.

Nap mint nap szélesedik az ellenséges, ellenzéki hangulat hatása, a nyugati ellenséges rádiópropaganda, a Magyarországon tartózkodó ügynökök, a jugoszláv rádió, sajtó és ügynökök támogatásával, amelyek segítik és buzdítják ezeket az ellenzéki elemeket. A párton belül jobboldali elemek, különösen akik Nagy Imre irányvonalát követik, plusz néhány száz pártaktivista, akik korábban a repressziók áldozatai voltak, és most kiszabadultak a börtönből és jobbára Budapesten tartózkodnak, nem tűrik, hogy Rákosi és harcostársai, akik bűnösek voltak sorsuk szerencsétlen alakulásában, továbbra is hatalmon vannak.

Arra a kérdésemre, miért nem alkalmaznak repressziót és letartóztatásokat az ellenséges elemek főkolomposaival szemben, Rákosi azt a megjegyzést tette, hogy a helyzet annyira bonyolulttá vált és a feszültség annyira felerősödött, hogy a letartóztatások nem segítenének: ha egyeseket letartóztatnak, mások jelennek meg, ha ezeket letartóztatják, megjelennek a következők, és nem lesz soha vége.

Világosan megmondtam a magyar elvtársaknak, hogy nem lehet eltűrni a párton belüli demokrácia olyan megsértését, amikor a KV apparátusának munkatársai nem teljesítik a párt választott szerveinek, a kollektív vezetésnek a határozatait, hanem a KV-val szemben álló, saját politikát folytatnak. A KV apparátusának nem lehet saját politikája, az a kötelessége, hogy teljesítse a KV határozatait. Ezért az ilyen elemeket haladéktalanul el kell zavarni a KV apparátusából. A párton belüli demokrácia megsértése az is, ha a sajtó és a rádió nem a KV politikáját közvetíti, hanem saját politikát folytat, és a pártellenes és szocializmusellenes elemeket támogatják. Ezért a sajtó és a rádió mindazon munkatársait, akik nem hajlandók a KV vonalát követni, haladéktalanul el kell mozdítani.

A párt vezetése ebben a veszélyes helyzetben gyakorlatilag teljesen apátiában van. A kérdések megvitatása után a magyar elvtársak kénytelenek voltak beismerni, hogy bár a hatalom ténylegesen még nem csúszott ki a kezükből, de kicsúszóban van, és az események a hatalom elvesztése felé tartanak.

Egyes elvtársak, mint Gerő, Hegedüs, Kovács és mások, tisztában vannak a helyzet veszélyességével, de semmi javaslatot nem tettek, és bár hozzászólásaikból az derült ki, hogy minden a Rákosi-kérdés körül csúcsosodik ki, senki közülük nem volt hajlandó ezt a kérdést feltenni. Úgy látszik, mindannyian arra várnak, hogy a Rákosi-kérdést mi vessük fel, mivel úgy vélik, e kérdésben köti őket a mi vonalunk, melyet KB-nk nevében Szuszlov elvtárs tudatott velük, amikor kijelentette, hogy Rákosi elvtárs leváltása az adott időpontban ajándék volna az amerikaiaknak. Ezt Kovács elvtárs kereken meg is mondta az Andropov elvtárssal folytatott beszélgetés során.