Mikojan jelentése Budapestről

 

Ami Nagy Imrét illeti, én megmondtam, hogy a mi Központi Bizottságunk nem vitatta meg a személyét illető kérdést, de nekem van saját véleményem, és ismerem Központi Bizottságunk néhány más tagjának a véleményét. Mi hibának tartottuk és most is annak tartjuk Nagy Imre kizárását a pártból, bár magatartásával rászolgált erre. Ha Nagy Imre a párt soraiban maradt volna, köteles lenne engedelmeskedni a pártfegyelemnek, és végrehajtani a párt akaratát. Kizárásával a KV saját maga megnehezítette a vele folytatott küzdelmet. Világosan értésére kell adni Nagynak, hogy a párt elleni harc révén nem juthat vissza a párt soraiba. A párt elleni harc útja olyan út, amely elkerülhetetlenül a börtönbe vezet. Ellenben ha változtat magatartásán, akkor számíthat rá, hogy visszaveszik a párt soraiba. Több elvtárs is azt mondta, hogy ez igaz, de a jelenlegi helyzetben nem lehet Nagy Imrét visszavenni a pártba, ezt az ő győzelmeként értékelnék, és akkor a párton belül megerősödik a jobboldali elhajlás. Majd egy idő után, ha tesz egy sor lépést a párt javára és hibái kijavításának irányában, akkor vissza lehet venni a pártba. Kovács elvtárs a vele folytatott beszélgetés során ezzel a kérdéssel kapcsolatban kijelentette, hogy ha ilyen irányú beszélgetést folytatnak Nagy Imrével, az semmiféle hatást nem fog gyakorolni rá. Ha viszont - mondta Kovács, hozzám fordulva - az önök KB-ja nevében beszélne Nagy Imrével, az más volna.

Rákosi elvtárs az előzetes tanácskozáson is, a Politikai Bizottság ülésén is helyesen viselkedett. Kijelentette, hogy már régóta megérett benne a lemondás gondolata, de halogatta ennek a kérdésnek a felvetését, mert az volt a szándéka, hogy saját erejéből kijavítja a párt vezetésében elkövetett hibákat, és azután lemond. Ez neki nem sikerült, most tehát, a párt érdekeiből kiindulva, amelyek számára mindenekfölött állnak, szükségesnek látja, hogy beadja lemondását.

Szalai lényegében amellett volt, hogy Rákosit a párt érdekében el kell távolítani a vezetésből, de aggodalmát fejezte ki, hogy az ellenséges elemek nemcsak Rákosit akarják eltávolítani a vezetésből, hanem harcostársait, vagy az ő kifejezésével élve, "az ő egész garnitúráját" is. Ő maga és más olyan, Rákosi által előtérbe tolt PB-tagok és KV-titkárok véleményét fejezte ki, mint Hidas, Vég Béla, Bata István, Egri, Mekis, akik szintén aggodalmukat fejezték ki saját sorsukkal kapcsolatban.

Sok más elvtárs véleménye szerint az is elofordulhat, hogy a KV plénuma megdönti az egész Politikai Bizottságot. Szalai a maga nevében azt a javaslatot tette - részben ezen aggodalmak miatt, részint pedig, hogy az ellenség ne értékelje Rákosi távozását a saját győzelmeként -, hogy Rákosit úgy mentsék fel első titkári kötelezettségei alól, hogy egyúttal létrehozzák számára a megtisztelő pártelnöki posztot. Ezt a javaslatot senki nem támogatta, viszont annál többen helytelenítették. Maga Szalai nem erőltette a dolgot.