Ha ismét megindul a vörösiszap

Vissza kellene terelni Ajkánál a Torna-patakot a több ezer éves régi medrébe. Ez az egyetlen, hosszú távon megfelelő megoldás a további vörösiszap-katasztrófák elkerülésére - mondta Schweitzer Ferenc geológus az [origo]-nak. Szerinte a mederáthelyezés simán kijött volna a katasztrófa helyszínén elköltött milliárdokból.

Abból érdemes kiindulni, hogy az ajkai vörösiszap-tározók még további harminc-ötven, de akár száz évig a jelenlegi helyükön maradnak, mert elszállításuk borzasztó drága és időigényes lenne Schweitzer Ferenc geológus, az Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézetének tudományos tanácsadója szerint. Viszont addig is foglalkozni kell azzal a problémával, hogy a hirtelen lehulló, nagy mennyiségű csapadékok úgynevezett villámárvizeket okozhatnak a tározók közvetlen közelében folyó Tornán, és ez újabb iszapömléssel fenyeget.

2010. október 4-én pár perccel 12 óra után szakadt át a gát az ajkai Magyar Alumíniumtermelő Zrt. (Mal) tízes számú zagytározójánál, amelybe csővezetéken folyatták az alumíniumgyártás első szakasza, a timföld előállításának veszélyes hulladékát, az erősen maró vörösiszapot. A kiömlő iszap elöntötte Kolontár egy részét és a szomszédos Devecser harmadát. Az árhullám néhol két méter magasra csapott, levonulása után 10-20 centiméteres iszap lepte be az elöntött részeket.

Az újabb katasztrófát megelőzendő már október végére gáttal vették körbe Kolontárt, és megkezdődött a menthetetlen épületek lebontása, majd a földek iszapmentesítése. A Mal időközben áttért az úgynevezett száraz timföldgyártási technológiára, így az iszapot már szárítva helyezik el a város határában (a megoldás hátránya, hogy a szél felkavarja a vörös port). 2012. márciusi összegzés szerint a mentesítés összes költsége 38 milliárd forintra rúg.

Schweitzer javaslatának lényege, hogy az árvízveszély miatt vissza kellene helyezni a Torna-patak folyását a pleisztocén végi, 12 ezer éve elhagyott medrébe, továbbá el kell érni, hogy minél kevesebb, a gátakat gyengítő talajvíz érje a tározókat. Mindehhez Ajkánál új, 350 méteres csatornával kéne összekötni a Tornát a várostól északra folyó Széles-vízzel, ezután pedig a patak jelenlegi medrét lezárva vízteleníteni kéne. "Az általunk javasolt mederátvágás a város belterületére esne. A Torna vize a Széki-tározóba folyna, majd Somlóvásárhely és Devecser között kerülne vissza a most ismert medrébe" - mondta a kutató.

A térképen a kék nyíl azt a csatornát jelzi, amellyel a Tornát a Széles-víz medrébe terelnék. A zöld nyíl és a szaggatott vonal mutatja a Torna jelenlegi medrét, amelyet víztelenítenének. Az alsó ábra a zagytározók elhelyezkedését mutatja Ajka és Tósokberénd között (forrás: Katasztrófák tanulságai - Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások. MTA, Budapest, 2011.)

Az így kialakított mederben biztonságosan le tudnak folyni a felhőszakadások, extrém csapadékmennyiségek okozta árvizek. A patak javítaná a Széki-tározó vizének minőségét, de a fő előnye a műveletnek az, hogy amennyiben szárazabbá válik a vörösiszap-kazetták környezete, biztonságosabban kezelhető a veszélyes anyag, és kevésbé valószínű újabb iszapömlés.

Amikor a mederáthelyezés várható költségeiről kérdeztük, Schweitzer elmondta, "pénz csak annyi kell rá, amennyi tényleg szükséges", majd hozzátette, hogy "azt látom, sokszor az a baj, ha egy javaslat megvalósítása túl kevés pénzbe kerülne". "A mederáthelyezés is elkészülhetett volna abból a horribilis összegből, amelyet a katasztrófa sújtotta településeken elköltöttek" - mondta.

A kutató szerint megfelelő tervezési-műszaki előkészület után egy pár száz méteres csatorna kivitelezése rutinfeladat a vízügyi szakembereknek. A Kolontár köré épített védőgátrendszerről azt mondta, hogy "megint a könnyebbik oldalát fogták meg a dolognak", és ha netán ismét megindul a vörösiszap, akkor hirtelen újabb milliárdokat kell elkölteni kármentésre.

Kolontári házfal a 2010. október 4-i vörösiszap-katasztrófa után

Kavics, homok, karsztvíz

Arról sem szabad elfeledkezni Schweitzer Ferenc szerint, hogy a Torna "nagyon-nagyon széles" medrét legnagyobb részt kavics és homok tölti ki, és a mélyben most is folyik a víz. Így alakulhatnak ki buzgárok, a gátakat rongáló vízfeltörések, így válhat instabillá a védmű. "Amikor a kilencvenes évek közepén megépítették azt a tározót, amelynek a fala 2010 októberében átszakadt, azt hitték, hogy műszaki szempontból minden meg van oldva. Aztán a timföldgyár privatizációja után gyorsan megtöltötték, a katasztrófa előtt közel színültig volt vörösiszappal" - mondta a kutató. A földrajztudományi intézet két hónapja levélben juttatta el a Torna eltereléséről és a vízrendezésről szóló javaslatot az ajkai és a devecseri polgármesteri hivatalnak, valamint a Malnak, de eddig nem kaptak választ.

Az iszaptározó az átszakadás után

Közvetetten maga a bauxitbányászat is hozzájárult a másfél évvel ezelőtt bekövetkezett katasztrófához. Az 1950-es évektől kezdve lesüllyesztették a Dunántúli-középhegységben a karsztvíz szintjét, hogy a mélyművelésű bányákban biztonságosan lehessen kitermelni a bauxitot (az alumíniumgyártás alapanyagát) és a szenet. Az 1990-es évek elejére Ajka környékén már hatvan-nyolcvan méterrel volt lejjebb a karsztvíz szintje, mint fél évszázaddal az előtt.

"Amióta felhagytak az ilyen bányaművelési technológiával, azóta erőteljesen kezd helyreállni a régi vízrendszer, és egyre-másra fakadnak fel a környéken a karsztforrások" - mondta Schweitzer Ferenc. A források kikezdhetik a vörösiszapgátak állékonyságát. A kutató vezette csoport több ilyen forrást is megfigyelt terepbejárás során a tározók közvetlen közelében, a Csigere-patak oldalában.

A Torna visszaterelése mellett el kell vezetni a tározók környékén feltörő karsztforrások vizét is. A beavatkozás után viszont "csodálatosan tiszta területet nyerünk", ahol parkosítással sportcélokra is hasznosítani lehetne a bőséggel rendelkezésre álló forrásvizet - mondta a kutató. Schweitzer Ferenc szerint azért is érdemes biztonságosan tárolni a vörösiszapot, mert az évtizedek alatt előfordulhat, hogy sikerül kifizetődő módszert találniuk a bányamérnököknek és a vegyészeknek a zagyban rejlő értékes fémek, a cink, a higany, a kadmium, a króm és a nikkel kinyerésére.

A hosszú távú rendezési javaslatáról elmondta: nem a Földrajztudományi Intézet munkatársainak feladata megállapítani, pontosan mi okozta a katasztrófát, mert a kialakulásában egyaránt szerepet játszhattak a természeti adottságok és folyamatok, másrészt a műszaki és emberi tényezők. A tározók és környezetük felszíni és felszín alatti vizeinek azonban alapvető hatást kellett gyakorolniuk a gát állékonyságára.

A víz nem csak magát a gátat gyengítheti meg, hanem átáztathatja alatta az üledékeket, amin a tározó nagy tömege megroskadhat és megcsúszhat - írja egy közös tanulmányban Schweitzer Ferenc és Viczián István, mely a Katasztrófák tanulságai - Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások című MTA-kötetben jelent meg. Schweitzer részt vett a vörösiszap-katasztrófa körülményeit vizsgáló tudományos tanács munkájában.

Körülbelül 40 négyzetkilométeren terült szét a lúgos kémhatása miatt erősen maró iszap. A katasztrófában tízen meghaltak, a sérültek száma meghaladta a 200-at