Lakjon kicsit úgy, mint az ősei!

Természetes építési módszerekkel kevesebb a rezsi és egészségesebb a lakókörnyezet. A bioépítészek abból indulnak ki, hogy amit terveznek, minél kevésbé bontsa meg a tájat. A Svédországból szállított faház viszont nem oké. Nyolc tévhit a bioépületekről.

Nagy a tájékozatlanság - ezt tapasztalták az Újszegeden most zárult bioépítészeti napok látogatóin a kiállítás szervezői. Monostory Péter építész, a Magyar Bioépítészeti Egyesület elnökével a közkeletű tévhiteket vettük sorra.

1. Mindenki költözzön barlangba vagy vályogházba?

A bioépítészet inkább azt célozza, hogy az építés, az épületek, a mesterséges környezet léte minél kevesebb változást, terhelést eredményezzen a természetes környezetben. Ezért például a dombházak földtakarása, növényzete pótolja azt a vegetációt, amit a ház a természetes környezetből elvett.

A dombház belesimul a tájba

Korábban, amíg alig voltak szilárd burkolatú utak, a lehullott csapadék nagyrészt a talajba szivárgott. Ma a városokban több a burkolt felület (épületek, utak, járdák), mint a természetes, ezért a csapadékvíz zömét elvezetik a csatornarendszeren keresztül a folyókba - azaz nem hasznosul helyben. Ráadásul a feleslegesnek tűnő csapadék elvezetése még pénzbe is kerül, és megbomlott a természetes egyensúly.

A házak alapozásával, pincék, vagy akár a metró létesítésével mi is megváltoztatjuk a talajvíz szintjét, áramlását. Az új egyensúly a talajvizek szintjének megemelkedésével jár, amit a ház lakója úgy érzékel, hogy a pincéjében megjelenik a talajvíz. A városi környezet esetében a beépítés sűrűsége, a burkolt felületek nagysága vagy a téli fűtés miatt hőszigetek alakulnak ki. Erre válaszul megváltozhatnak a korábbi légáramlási- és szélviszonyok is.

2. Az a jó, ha egy ház minél több természetes anyagból készül.

Egy Svédországból kamionokkal idehozott gerendaház hiába van 90 százalékban fából, itt nálunk nem bio. A természetes anyagok használata csak ott igazán ökologikus, ahol az anyagok helyben vagy a közelben fellelhetők. A hosszú szállítás költséges és környezetszennyező.

Nádtetős épület Hódmezővásárhelyen

Mi a bioépítészet?
Az ökologikus építés a természetes környezet megőrzését, a fenntartható fejlődést célozza meg. Ennek egy ága a bioépítészet. A fogalom jól körülírható, de pontos definíciója nincs, a szakma művelői részint maguk nevezik el az általuk művelt egyes irányzatokat.

Fontos szempont, hogy alacsony legyen az anyagok előállítási energiaigénye, azaz csak a szükséges fokig munkálják meg őket (például a gerendázatot, tetőfedő anyagot). Az energia lehetőleg megújuló forrásból származzon, hogy az építőanyagok gyártás és helyszínre szállítása ne járjon károsanyag-kibocsátással. A termékeknek, anyagoknak, szerkezeteknek egész élettartamuk alatt ne legyen károsanyag-kibocsátásuk, káros sugárzásuk, lebomlásuk se terhelje a környezetet, illetve az anyagok legyenek újrahasznosíthatók.

3. A vályogházat elmossa az első felhőszakadás.

A jó bioépület ugyanolyan ellenálló az időjárás hatásaival szemben, mint bármelyik más épület. Nincsenek külön előírások bioépületekre. Amennyiben jó tervek alapján, gondos kivitelezéssel épülnek, nem lehet különbség. Sőt, az életciklus-elemzés szempontjából kiemelkedő tulajdonságnak kell lennie a tartósságnak, a hosszú élettartamnak.

A hagyományos vályogépületeket egyszerű megoldásokkal védték a nedvességtől. Ahol lehetett, kisebb dombra, magaslatra építették őket, tégla- vagy kőlábazattal indultak, emellett pedig nagy kinyúló eresszel védték a falat, faltövet. Bioház ezerféleképp létrehozható, ezért a tartósságról egyértelműen nyilatkozni nehéz, mindenesetre a tartósság igénye fontos eleme az életciklus-elemzésnek.

A növényzettel fedett, befuttatott épület gazdaságosabb és kevesebb energiát fogyaszt

Dombházaknál az esetleg lemosódó földtakarást nagyrészt megtartja a kifejlődő növényzet, a zöldtetők esetén a szerkezetek rendelkeznek puffertérrel, tárolják a víz egy részét. Egyébként pedig ilyen tetőkön nem földréteg van, hanem úgynevezett termőközeg, amely gyakran építési törmelék felhasználásával készül, javítva a nedvességtárolást, csökkentve az eliszaposodás veszélyét.

4. A bioépítészet visszalépés a technológiában.

A tévhit terjedéséért részben a szakma is felelős. A kommunikációban túlzott hangsúlyt kapnak a természetes építőanyagok, a vályog, a nád, a fa stb. Mindebből rögtön egy tanyaépület sejlik elő, amelyben azért van fürdőszoba, villany, az ablakok nagyobbak, hőszigetelő üvegezésűek...

A magyar népi építészet esetében az anyaghasználatnál többnyire a szegénység volt a kényszerítő erő, nem feltétlenül a környezet tudatos kímélete. De részben ez vezetett ahhoz is, hogy az építéshez a mindenütt fellelhető agyagot használták, falhoz a helyi követ és vályogot, tetőhöz fát, fedéshez szalmát, nádat. A megmunkálás többnyire emberi erővel történt, nem fosszilis energiahordozó felhasználásával. Érdemes ebből tanulni.

5. Így nem lehet modern formálású, többemeletes épületeket megvalósítani.

Ilyenkor kerülnek előtérbe az anyaghasználaton túli eszközök. Az épületek tájolása is tudatos. A napenergia hasznosítása üvegszerkezetek, napcsapdák, napkollektorok, napelemek alkalmazásával történik. Az alaprajz a napenergia-nyereségen túl elősegíti az átszellőzést, és a kiszolgáló jellegű helyiségekből hővédő zónákat alakít ki a lakóhelységek körül.

Amit pusztulásnak látunk, csupán annyi, hogy a vályogépület visszakerül a természetes körforgásba

Lényeges szempont a tömegformálás: törekedni kell a lehűlő felületek méretének csökkentése, a fajlagosan kis hőleadó felületek kialakítására, valamint az északi falak tömör, hőszigetelt, lekerekített kialakítására is. A lekerekített formák, a nyomott íves szerkezetek alkalmazásával egyszerre lesz gazdaságosabb az épületszerkezet, kisebb az energiafogyasztás, jobb a hőtárolás és kedvező a mikroklíma, és másabb a térélmény. Az épület harmonikusabban illeszkedik a tájba, és a környezet egyensúlyát is kevésbé bontja meg.

A hőszigetelés itt is megoldható természetes alapú anyagokkal, de alkalmazható zöldtető és zöldfal a komfortérzet fokozására, a homlokzatok árnyékolására, védelmére. A zöldtető tárolja a csapadék egy részét tárolja a növényzet fenntartásához, megköti a szálló port. A zárószinti lakás nem lesz kisebb értékű a túlmelegedés vagy beázási veszély miatt, mint egyes panelházaknál, vagyis zöldtetővel az ingatlan eladhatóbb.

6. Az üvegfal nem praktikus Magyarországon, ahol az év felében hideg van.

A nagy ablakfelületek alkalmazása nem minden esetben hátrány még a mi éghajlatunkon sem. A déli tájolással az üvegen keresztül nő a helyiségek sugárzási nyeresége. A hőt elnyelik a nehéz épületszerkezetek, falak, padlók, tehát kevesebbet kell fűteni. Az elnyelt energia más hullámhosszon lép ki a tároló anyagokból, nem távozik el az ablakon keresztül.

Az első hazai napházat Szász János tervezte Pécsen 1981-ben

Persze, mindehhez fokozott hőszigetelésű üveg- és ablakszerkezetek kellenek, és tudatos lakáshasználat is. Éjszakára külső redőnnyel, zsalugáterrel tarthatjuk benn a hőt. Nyáron a felesleges hőenergia ellen külső árnyékolással, szellőztetéssel védekezhetünk.

7. Biomódszerrel nem lehet irodaházat vagy gyárépületet építeni.

Léteznek zöld irodaházak Magyarországon is. Ilyennek tervezték a meg nem valósult a budapesti kormányzati negyedet is, amely modern formálással, de hőszivattyús fűtéssel, hűtéssel, zöld falakkal, zöld tetővel, kollektorokkal jó példája lett volna a működő öko-épületeknek.

Az üzemek nagy lapostető-felületeire napelemeket és -kollektorokat érdemes szerelni, de zöldtető is szóba jöhet. Jogszabályok írják elő, hogy bizonyos épületméret fölött meg kell vizsgálni a megújuló energiaforrások igénybevételét. A bioépítészet anyaghasználata, tömegformálása, tájolása már ütközhet a funkcióval, az épületben lévő technológiával.

8. Utólag is gazdaságos "bióvá" alakítani egy épületet.

Ez összességében mindig drágább, mint eleve úgy tervezni és építeni. Csak egy példa: már az egyszerű utólagos hőszigetelés esetén fölöslegessé válnak régi, nagyméretű radiátorok, de ez a kisebbik baj. A gázkazánok hatásfoka is a maximális teljesítményük közelében a legnagyobb. Márpedig a hőszigetelés után vagy a kazánt is kisebbre kell cserélni, mert a régi kazán alacsonyabb teljesítménnyel fog működni, hiszen nem kell annyit fűteni. Ezért aztán a várt energiamegtakarítás elmarad.